181268. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szorítókészülék önhordó műanyaghéj, elsősorban csónaktest előállítására és műanyaghéj
3 181268 4 legrövidebb úton kívánják összekapcsolni, valamint a mindenkor kívánt kontúrnak és kontúrátmenetnek megfelelően az egyes szorítókészúlékek meghajlítása nehézkes és időigényes munka. A „Boot- und Schiffbau” című folyóirat 1972. 7. számában a 8., 10. és 11. oldalról az üreges idomokból kialakított csónaktestekkel kapcsolatban ismeretes az, hogy két egymástól eltérő keresztmetszetű idomot kell felhasználni, amelynél az első keresztmetszet lényegében kör, míg a második keresztmetszet a kölcsönösen érintkező felületek hosszában kifelé nyitott, tompaszögű V-alakú horonnyal rendelkezik, amelyek párhuzamos oldalfalakkal vannak összekötve. A találmánnyal célunk az eddig ismert megoldások olyan továbbfejlesztése, hogy az eddigieknél egyszerűbben és megbízhatóbban biztosítsuk az üreges idomoknak a szelvényenkénti kontúrokon történő elrendezését és az idomvázon történő rögzítését a kialakított kontúr megtartása mellett. A kitűzött célt a találmány szerint olyan eljárással értük el, hogy minden 11 szorítóelemet több 3, 3’ üreges idom felhelyezése után a mindenkori kívánt ívbe hajijuk meg és ilyen alakban rögzítjük, és hogy a szelvény ívben meghajlított 3, 3’ üreges idomait összekötjük egymással. A találmány szerinti eljáráshoz különleges szorítókészülékekre van szükség, amelyeket mindig egy szelvényt képező üreges idomok elhelyezése után meghajlítjuk a kívánt kontúrnak megfelelően, majd rögzítjük. Ez szorítókészülékkel lehetséges, amely a szorítóelem rugalmas ívszáraiból és egy hozzá tartozó merev szorítókeretből áll, amelynél a szorítókeret felfekszik a beállító csavarokra, amelyek a szorítóelem ívszárait úgy érik különböző helyeken, hogy azok a szorítóelemet mindig a kívánt alakba hajlítják meg és így azt a beállító csavarokkal rögzíteni lehet. Ennek segítségével kell mindig a szelvény üreges idomait összefogó szorítókészülékeket szükség szerint meghajlítani, így egyetlen személy az egyes, szomszédos üreges idomokat a mindenkor megkívánt kontúrnak megfelelő hajlítással, állítással és elcsavarással beállíthatja és ellenőrizheti. Amikor egy szelvény üreges idomait összefogó szorítókészüléket a szelvényen belül a kívánt kontúrnak megfelelően beállítottuk, akkor az üreges idomokat egymással pontszerűen ragasztjuk össze úgy, hogy az üreges idomokkal az elért kontúrt rögzítjük a mindenkori szelvényben a szorítókészülékek nélkül. Ez az említett pontszerű ragasztási eljárás például egy pontragasztó pisztollyal valósítható meg, amely a szomszédos üreges idomok közé felmelegített műanyagot visz be pontokban, egyidejűleg az üreges idomokat ezekre a helyekre ráolvasztja, hogy ott az üreges idomok között biztosítsuk a pontszerű olvasztásos kötést. Az idomváz bepalánkolásánál az idomokat célszerűen rögzítjük a tőkéhez és azután azokat a szorítókészüléknek az idomvázra történő felhelyezése után a kontúrjára ráhajlítjuk úgy, hogy a szomszédos válaszfalakkal vagy az idomváznál ugyanilyenek közötti viszonylag jelentősebb távolságok esetében is kialakíthatjuk az idomokkal a kívánt kontúrt. Ezáltal a mindenkor szomszédos üreges idomok közötti üregekbe bevitt töltőanyag akkor is alak- 2 tartó kötést biztosít, ha ezeket az üreges idomokat erősen ívelt mértani alak mentén helyeztük el azért, hogy az üreges idomokkal a csónaktest szükséges kontúrjait kialakítsuk. A találmány szerinti eljárás célszerű foganatosítási módja értelmében első és második keresztmetszetű, különféle üreges idomokat helyezünk fel váltakozva egymás után, ahol a második keresztmetszetű idomanyag hornyait a szabad végeiken az oldalfalak síkjában peremekkel láttuk el. A második keresztmetszetű üreges idomok ilyen jellegű kialakítása még akkor is biztosítja a peremek által a hátsómetszésű üregekkel kialakított keresztmetszetet, ha ezeket a V-alakú hornyokat különösen laposra alakítottuk ki azért, hogy az üreges idomokkal az erősen ívelő kontúrokat megfelelően követni lehessen. Az üreges keresztmetszetnek töltőanyaggal való kitöltése után az üreges idomok között alaktartó kötést kapunk, amely úgy az üreges idomokat egymással, mint az alaphéjra később felvitt rétegekkel fecskefarokszerűen köti össze. Ha a szomszédos üreges idomokat erősen ívelt mértani felületen helyezzük el, akkor a hajlítási középpont irányába fordított peremeket el kell távolítani, hogy az üregek kifelé nyitott fecskefarokszerű üreges keresztmetszetét még ilyenkor is biztosítsuk, amit töltőanyaggal kell kitölteni. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti eljárás alapján a csónaktestnek idomvázra történő felépítését, a a 2. ábra alakilag beállítható és rögzíthető szorítókészülékben az egyes üreges idomok vázlatos elrendezését, a 3. ábra a 2. ábrában alkalmazott szorítókészüléket részletesen, és a 4. ábra a két különböző üreges idom alkalmazását vázlatosan mutatja. Mint az az 1. ábrában vázlatosan látható, az 1 csónaktestet 3 és 3’ üreges idomokból állítjuk elő 2 idomváz segítségével. A 2 idomváz 2a fartükröt, 2b bókonyokat vagy 2c keresztfalakat illetve 2d válaszfalakat, az 1 csónaktest peremét biztosító 2e hosszmerevítőket, ezen alkotórészeket alsó oldalukon összekötő 2f hajógerincet, valamint a tatrészt képező 2g tőkét foglal magába. Éne a 2 idomvázra erősítjük a nyújtott üreges, hőre lágyuló 3 illetve 3’ üreges idomokat, amelyek a felső és az alsó oldalukkal egymásba illeszkednek. Mint azt a 2. ábra ismerteti, a 3 és 3’ üreges idomok megközelítőleg párhuzamos 8 oldalfalakkal rendelkeznek, amelyek felül V-alakú nyitott 9 horonnyal és alul pedig U-alakúra kikerekített, kifelé domború fallal vannak összekötve. A 2. ábrán ugyancsak jól látható, hogy két szomszédos 3, y üreges idom felső és alsó fala között kifelé nyitott 12 üreg alakul ki. Ebbe beöntés után keményedő, duroplasztikus töltőanyagot viszünk be, aminek következtében viszonylag sima külső és belső csónaktestfelületek biztosíthatók. Ezt követően az így kialakított felületekre szálbetétes, duro-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
