181264. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berenezés gabonafélék vetésére
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY 181264 jÈ Ê k L Bejelentés napja: 1981. I. 19. (110/81) Nemzetközi osztályozás: ll /w NSZOj: A 01 C 17/00 Közzététel napja: 1982. VIII. 30. ORSZÁGOS Megjelent: 1985. II. 28. ( o- i_ « -». » , l ^ZuOc'-jíiTii Tár. V# . * TALÁLMÁNYI HIVATAL JPCMA__y Feltalálók: Szabadalmas: Hrabovszki Mihály agránnérnök 35%, Békésszentandrás, Dr. Oláh József tanár 25%, Budapest, Lancsa Mihály g. technikus 5%, P. Kovács Gergely közgazdász 5%, Szarvas, Csatári Lajos agrármérnök 10%, Ember Csaba gépészmérnök 10%, Mészöly László gépészmérnök 10%, Kecskemét „ZALKA MÁTÉ” Mezőigazdasági Termelő Szövetkezet, Békésszentandrás Eljárás és berendezés gabonafélék vetésére 1 A találmány gabonafélék, mint pl. búza, árpa, stb. vetési eljárására vonatkozik, de magában foglalja az eljárás eszközét is. A gabonafélék termesztése jelentős szerepet tölt be a nagyüzemi mezőgazdaságban. Jelentősége egy- s részt alapélelmezési, másrészt szemestakarmányként való hasznosításában, ipari felhasználhatóságában van, illetve nyilvánul meg. A gabonafélék betakarításának gépesítése oly magasfokú, hogy az élőmunka ráfordítási hányad a ío növénytermesztési ágazaton belül éppen a gabonaféléknél a legkisebb és a nagy vetésterületek miatt a gazdaságok jövedelmezőségében a gabonaféléknek meghatározó szerepe van. A fejlett technológiák ellenére a megfigyelések szerint a tájegységek, az üze- 15 mek, de az üzemrészeken vagy üzemegységeken belüli táblák között a termésátlagok ingadozása oly nagy mértékű nem egyszer, amit nem indokolhatunk termőhelyi adottságokban fellelhető eltérésekkel. A problémák szakszerű elemzése arra utal, hogy a 20 nagy szórás visszavezethető arra a körülményre, hogy az optimális vetési időt az üzemek nem tudják betartani, a vetési időszak időjárási anomáliái, vagy akár normálison belüli ingadozásai lehetetlenné teszik nem egyszer az optimális vetésidő követését, il- 25 letve a rövid vetési idő alatt a rendelkezésre álló legmodernebb, nagyteljesítményű vetőgépekkel sem lehet a vetési munkálatokat határidőre elvégezni. A növénytermesztésben bekövetkezett nagymértékű szakosodás, a modern "yoinirtószerek, melyek 30 2 egyrészt fajtaszelektívek, másrészt hatásmechanizmusuk olyan, hogy egy termesztési ciklus alatt elbomlanak, lehetővé teszik a vetésforgók felülvizsgálatát annál is inkább, mert a fajták tápanyagigénye a fejlett módszerekkel kimutatható és pótolható. Ily módon nehézség nélkül megoldható lenne a búza-kukorica-búza napraforgó-búza vetésváltása. A hagyományos vetéstechnológiáknál a vetésmélység elsősorban a kötött, növényi szármaradványokkal - napraforgó és kukoricaszár törmelékekkel - fedett talajokon nem, illetve nehezen szabályozható. Ugyanis a szármaradványok felemelik a vetőtárcsákat, a nagyobb szármaradványba ütközött vetőtárcsa azonnal a talajfelszínre szórja a magot. Ugyancsak problémát jelent, hogy a vetési sorok egymásra csúsznak, így azonos területegységre kétszeres vetőmag juthat, de előfordulhat annak ellenkezője is, így hektáronként 1—2 millió csíraszámtévedés is nem ritka eset. A bevetett területen az egyenlőtlenségeket előidézheti pl. az a körülmény is, hogy a vetésszabályozó fogaskerekek egyenlőtlenül kopnak, a vetőtengely hajtóláncok megnyúlása folytán a vetőmag szabálytalan eloszlással hullik a talajba, stb. További problémát jelent, hogy a modem, nagy teljesítményű, nagy forgást biztosító vetőgépek önsúlya nagy, nyirkos talajon nem használhatók, így még ha a légköri és egyéb időjárási tényezők kedvezőek is lennének, a pillanatnyi talajviszonyok miatt ezen nagyteljesítményű gépek nem használhatók, az 181264
