181245. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ionnyalábok elektrosztatikus mozgatására

MAGTAR NfiPKOZTARSASAG SZABADALMI 181245 LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY jÉ fk Bejelentés napja: 1980. XII. 23. (3096/80) Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : w Közzététel napja: 1982. IX. 28. H 01 J 3/26 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1985.1. 31. ( . Szabad-'mi Tár ' ^ Feltalálók: Kiiályhidi László villamosmérnök 25%, Pásztor Endre villamosmérnök Riedl Péter villamosmérnök 25%, Budapest Szabadalmas: MTA Központi Fizikai Kutató Intézete, Budapest Berendezés ionnyalábok elektrosztatikus mozgatására 1 A találmány tárgya berendezés ionnyalábok elekt­rosztatikus mozgatására. Mint ismeretes, az ionnyalábokat ezen belül első­sorban a nagyintenzitású (1-20 mA) ionnyalábokat 5 számos kutatási és technológiai célra használják fel. Sok olyan feladat van, ahol a nyalábokat egy meg­határozott felületre, mely nagyobb mint a nyaláb mérete között az oda becsapódó ionok számát te­kintve legfeljebb néhány %-os eltérés lehet. Minél in- 10 tenzívebb egy ionnyaláb, annál több kísérő jelenség lép fel, mely meghamisíthatja az árammérést, így az ionnyalábbal a felületre juttatott anyag mennyiségek meghatározását. E jelenségek (porlódás, visszaszórás, töltéscsere, szekunder részek kiváltása stb.) alapvető 15 fizikai okokra vezethetők vissza és így elkerülhe­tetlenek. Egy adott ionenergiánál többnyire a be­esési szögtől függenek ezek a jelenségek, tehát - el­sősorban az eredmények reprodukciója szempont­jából - döntő jelentőségű, hogy az ionnyaláb tótén- 20 tése, alakja, esetről esetre ne változzék. A nyaláb kitérítésének egyik kedvelt kézbentart­­ható és jól reprodukálható módszere a lemezpárokra adott kitérítő feszültséggel való sepertetés. Ilyenkor 25 az ionnyaláb többnyire kétszer két geometriailag jól • méretezett lemezpár között halad el. A lemezpá­rokra adott feszültség a nyaláb haladási irányára me­rőleges villamos teret hoz létre. Ez a tér a nyalábot oldalra kimozdítja, s így a nyaláb a céltárgy felületét 30 2 végigsöpri. A feszültség nagysága és a kitérítés mértéke, valamint az időbeli lefutás és a homoge­nitás között jól ismert összefüggések vannak, így a fentebb említett reprodukálhatóság teljesíthető. Intenzív (1 mA áramerősség felett) ionnyalábok­nál fellép a tértöltés jelensége, illetve hatása. A vi­szonylag nagy töltéssűrűségű nyalábban azonos előjelű töltések taszítják egymást, bizonyos töl­téssűrűség felett ez a taszítás igen erős lehet, a nyaláb valósággal szétrobban. A széttartó nyalábot igen nehéz fókuszálni, esetenként egyenesen lehe­tetlen. A belső erő kompenzálására egyfelől speciá­lisan kialakított erőtereket alkalmaznak, másfelől a tértöltést kompenzálandó, ellenkező előjelű tölté­seket többnyire elektronokat juttatnak a nyalábba. Ez utóbbi jelenség rendszerint külön intézkedések nélkül is fellép, mert - ha máshol nem az ionfor­rások kiszívó nyílása környékén - olyan nyomásvi­szonyok vannak, hogy ott az intenzív ionnyaláb a maradék gázt ionizálni tudja, szabad elektronokat és lassú ionokat hozva létre. Az intenzív nyaláb belseje lévén pozitív potenciál „gödör” egyben csapda is az elektronok részére, mely az ellenkező töltésű mozgé­kony részecskéket vonzza, majd fogvatartja. Ezek a negatív töltések, — melyek a nyalábban mozgó töltés felhővel egyébként együtt mozognak - a nya­láb belső erőit nagyrészt semlegesítik, így a nyaláb nem robban szét. A kétféle töltés természetesen egy­másra is találhat, így az ion semlegesatommá rekom­binálódhat. Nágyintenzitásoknál azonban véges va-181245

Next

/
Thumbnails
Contents