181195. lajstromszámú szabadalom • Vízszintes hossztartó árokbiztosító kitámasztó szerkezet
3 181195 4 módszerrel összhangban levő összekötését, még akkor is, ha itt — a körülményeknek megfelelően — kis felületű biztosító elemeket kell alkalmazni. A találmány a kitűzött feladatot árokbiztosító szerkezetekhez használható olyan vízszintes hossztartók létrehozása révén oldja meg, amelynél a hossztartó végei a hossztartóra merőleges tengelycsap körül elfordíthatóan egy-egy konzolban vannak ágyazva, a konzolok egy rögzítő saruval egy darabként, mereven vannak összeerősítve, a rögzítő saru hossztengelye párhuzamos a tengelycsappal és a rögzítő saru C keresztmetszetű tartóként van kialakítva, amelynek horony nyílása a hossztartóval ellentétes oldalon van, és a rögzítő saru gerincében legalább egy, a rögzítő saru tengelyére merőleges irányú, végén szorítópofát tartó szorítócsavar van, valamint a szorítópofa szélessége nagyobb a C keresztmetszetű tartóként kiképzett rögzítő saruban levő horony nyílásának szélességénél. Az ilyen hossztartók helyettesítik az ismert, a fa biztosításoknál szokásos dűchevedereket és előnyös tulajdonságuk, hogy rögzítő saruiknál fogva a biztosító falaknak mind vezetőfejeikhez, mind a C keresztmetszeti alakú vezetékekhez vagy vezetéktámaszokhoz hozzáerősíthetők és ilyen módon mereven összeerősíthetők az adott nagyfelületű biztosítókkal. Elfordíthatóságuk lehetővé teszi a biztosításnak eddigi irányhoz viszonyított szögben való továbbvezetését is. Ezek a biztosító falhoz viszonyítva derékszögben befelé vagy kifelé is elfordíthatok és az árokkiszélesítéseknél vagy ároklezárásoknál is biztosító támasztó elemekként is szolgálhatnak. A hossztartó előnyösen legalább két egymáshoz viszonyítva hosszirányban eltolható és egymás mellett tartott részből áll. Ezáltal lehetővé válik, hogy az áthidaló rész hosszát a helyi adottságokhoz illesszük. A találmány szerinti, árokbiztosító szerkezetekhez használható vízszintes hossztartót részleteiben a rajzokon vázolt példaképpeni kiviteli alakokkal kapcsolatban ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti hossztartó egy példaképpeni kiviteli alakjának nézete, amelyen a hossztartó egy biztosító fallal van összeerősítve. A 2. ábra az 1. ábrán föltüntetett II—II vonal menti függőleges metszet. A 3. ábra az 5. ábrán föltüntetett III—III vonal menti, egy vezetőtámasszal összeerősített hossztartón keresztüli metszet, részben nézet. A 4. ábra a 3. ábrán látható kiviteli alak vázlatos elölnézete, részben metszete. Az 5. ábra a 3. ábrán látható kiviteli alak vázlatos fölülnézete. A 6. ábra egy árokbiztosító szerkezet vázlatos fölülnézete, amely egy az árkon keresztülhaladó csővezetéket is szemléltet A 7. ábra egy végzáró biztosító szerkezetrész vázlatos fölülnézete. A 8. ábra hirtelen kiszélesedő árok kitámasztásához használható biztosító szerkezet egy példaképpeni kiviteli alakjának vázlatos fölülnézete. Az 1. és 2. ábra két egy vonalban levő, azonban egy nem ábrázolt zavarhely következtében egymástól térközzel elválasztott 1 biztosító falnak T alakú lécekként kialakított 2 vezetőfejeit szemlélteti. A biztosító falak aknalapokként vannak kialakítva és ezek belső oldalán a 2 vezetőfejek közelében a nem ábrázolt támaszok számára 3 vezetékek vannak kiképezve, illetve elhelyezve. Mindegyik 2 vezetőfej egy C keresztmetszeti alakú 5 rögzítő saru két 4 szárának belső oldalához fekszik és ehhez 6 szorítópofa segítségével van nyomva, amely szorítópofa az 5 rögzítő saru 7 gerincén keresztülnyúló 8 szorítócsavarral van összeerősítve. Mindegyik 5 rögzítő saruval egy darabként egy C vagy villa alakú 9 konzol van összeerősítve, amelyen egy olyan 10 tengelycsap van keresztüldugva, amelynek tengelyiránya párhuzamos az 5 rögzítő saru tengelyirányával. Mindegyik 9 konzolban egy 12 hossztartó 11 feje elfordíthatóan van tartva. A hossztartó legalább egy fejben teleszkóposán eltolható. A hossztartó több csőből is készülhet, amelyek egymásban teleszkópszerűen eltolhatok. A hossztartó hossza így a helyi követelményeknek megfelelően állítható be. Az 5 rögzítő saru külső oldalán egy a rögzítő saru és az 1 biztosító fal közötti rést áthidaló 13 fedőlemez van elhelyezve. A 3-5. ábrák lényegében ugyanazt a szerkezetet szemléltetik, azzal az eltéréssel, hogy itt olyan 16 szorítópofákat alkalmazunk, amelyek a rögzítő saru 4 szárain kívül vannak elhelyezve és 18 szorítócsavarok révén olyan 15 vezetőtámasz 14 száraihoz vannak nyomva, amely egy peremtartós biztosítóhoz tartozik. Annak érdekében, hogy a találmány szerinti szerkezeti kialakítást mindkét példaképpeni kivitelhez használni lehessen, mindig csak a szorítócsavarokat és rögzítő sarukat kell áthelyezni. A rajz olyan kiviteli alakokat szemléltet, amelyeknél a 8, 18 szorítócsavarok távolságai a 6, 16 szorítópofák mindenkori elhelyezésétől függően különbözők. Azonban ugyanolyan szorítócsavarok és szorítópofák is alkalmazhatók. Az 1. és 2. ábrákon látható példaképpeni kiviteli alakoknál a 8 szorítócsavarok könnyű beállításának lehetővé tétele céljából a 4. ábrán látható módon az 5 rögzítő saruban vízszintes 17 hosszlyukak vannak kiképezve. A 6—8. ábrák a találmány szerinti hossztartóknak különböző árokbiztosításokhoz való alkalmazására szemléltetnek példákat. A 6. ábrán két egy vonalban levő, azonban egymástól térközzel elválasztott 19, 20 biztosító szerkezetet szemléltetünk. Az általuk biztosított, illetve kitámasztott, nem ábrázolt árkot egy pont-vonallal föltüntetett 21 csővezeték keresztezi. Az aknalapok széleire 5 rögzítő saruk vannak erősítve, amelyek teleszkópszerűen kihúzható és elfordítható 12 hossztartók révén vannak egymással összekötve. A 12 hossztartók külső oldalain kis felületű biztosító elemek, például trapéz alakú keresztmetszettel kiképzett 22 vasszádpallók úgy vannak elhelyezve, hogy a biztosítási hézag meglegyen. A 7. ábra egy 12 hossztartó olyan alkalmazását mutatja, amelynél ez két egymással szemben levő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
