181189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidromechanizációs módszerrel épülő hányók rézsüfelülete állékonyságának biztosítására, valamint folyadékátbocsátó elem, különösen az eljárás foganatosításához
5 181189 a 2. ábrán az 1. ábra szerinti hányó az építés egy későbbi fázisában látható; a 3. ábra az 1. és 2. ábra szerintihez hasonló módszerrel épülő hányót ugyancsak függőleges metszetben szemléltet; a 4. ábra a találmány szerinti folyadékátbocsátó elem egy előnyös kiviteli alakját felülnézetben tünteti fel; az 5. ábra a 4. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett metszet; a 6. ábra a 4. ábrán bejelölt B—B vonal mentén vett metszet; Amint az 1. ábrán látható, a hányó kialakítása a 4 töltés megépítésével veszi kezdetét, amelynek külső oldalán 5 övárok húzódik, mögé pedig a 6 csővezetéken keresztül az a nyillal jelölt módon a víz-szilárdanyag-keveréket tápláljuk be. A betáplálás környezetében a keverékből kínálnak a nagyobb szemcséjű frakciók, a kisebb szemcséket és lebegő anyagokat, tartalmazó víz pedig tovább áramlik a 2 ülepítőtérbe. Az a nyíl irányú anyagbetáplálás eredményeként közvetlenül a 4 töltés mellett folyamatosan növekszik a nagyobb szemcséjű 7 anyaghalmaz, és megkezdődik az 1 támasztó és határoló test kialakulása, amely a 2 ülepítőtér kialakítását és fennmaradását biztosítja a továbbiakban. Az 1 ülepítőtérben a kisebb szemcséjű 8 anyag leülepszik, felette kialakul a y vízszintű 3 víztér, és a 2 ülepítőtérből folyamatosan szivárgás indul meg az 1 támasztó és határoló test felé. A támasztó és határoló testnek tehát stabilnak kell lennie, különben a hányó tönkremegy, s alapvető funkcióját nem képes betölteni. Amint erre már utaltunk, a támasztó és határoló test stabilizálásának alapvető feltétele, hogy szemcsés anyaga kellő mértékben víztelenített legyen, amihez a 2 ülepítőtérből ide áramló vizet megfelelő helyen össze kell gyűjteni, és az 5 övárokba (gyűjtőcsatornába) kell vezetni. A hidromechanizációs hányóépítési módszer jellemzője, hogy az 1 támasztó és határoló test gyakorlatilag folyamatosan magasodva épül ki, és ezzel párhuzamosan folyamatosan emelkedik a 2 ülepítőtér y vízszintje is. Amikor az 1 támasztó és határoló test magassága bizonyos értéket elér, amelyet meghaladva állékonysága már nem lenne biztosítva, a találmány értelmében az áramló víz útjában a 4—7. ábra szerinti, egészében 10 hivatkozási számmal jelölt elemekből egészében 23 hivatkozási számmal jelölt szivárgótestet építünk. Az említett rétegmagasság az 1 támasztó és határoló testet alkotó szemcsés anyag szemcseösszetételétől és más fizikai-kémiai tulajdonságaitól függ. Az 1. ábrán 9 hivatkozási számmal és pontvonallal jelöltünk egy, a 3 víztértől kiinduló szivárgási vonalat. A 10 elemekből álló szivárgóhoz a szükséges számban és helyeken 11 kivezetőcsövek csatlakoznak, amelyek az 5 övárok felett végződik, a Í2 nyíl szerint jut a víz az 5 övárokba. Mielőtt a hányó építésének további folyamatát ismertetnénk, a 4—7. ábrák alapján a találmány szerinti folyadékátbocsátó 10 elemek szerkezeti felépítését írjuk le részletesen. A 10 elemek kétféle anyagból állnak: a 7. ábrán látható, hogy az elem 12 magját 13 műanyag lemezcsíkok alkotják, amelyek egyrészt össze vannak préselve, másrészt fűtött tűrendszerrel össze vannak hegesztve; a hegesztési helyeket 14 hivatkozási számmal jelöltük. A 12 mag s. szélessége pl. 10 cm, a 13 lemezcsíkok vastagsága néhány mm lehet; a lemezszerű mag a kívánt méretben pl. poliolefin-polipropilén, polietilén stb. hulladékanyagból gyártható. A 10 elem külső felületét 14. szűrőszövet borítja, amely műanyag geotextília, vízáteresztő képessége pl. k= 12 • 10~2 cm/sec lehet. Mind a 13 mag, mind a 14 szűrőszövet vízáteresztő képessége az 1 támasztó és határoló test szemszerkezetének, valamint más fizikai és kémiai tulajdonságának függvényében változtatható, ez p’^ztán gyártástechnológiai probléma. A 10 elemek lényegében panelszerű, célszerűen téglatest-alakú, szekrényszerkezetű két 15, 16 oldallapjuk, 17 fenéklapjuk és 18 fedőlapjuk, valamint ez utóbbiakkal párhuzamos belső merevítő 19 bordáik vannak, az elem belsejében 20 vízvezető járatok vannak maguk a 15, 16 lemezek, a 17 és 18 lapok és 19 bordák is vízvezető anyagból (1. a 7. ábrán a 12 magot) készülnek. (A jobb áttekinthetőség érdekében a 4—6. ábrákon a 14 szűrőszövetet, amely az egész 10 elem külső burkolatát képezi, nem tüntettük fel.) A 18 fedőlaphoz felfelé kinyúló 21 lemez van rögzítve, amelynek £ szélességi mérete azonos a 15, 16 oldalfalak közötti távközzel. A 17 fenéklap kissé be van ugratva, és az így kialakult 22 fészekbe illeszkedik a mindenkori alsó 10 elem 21 lemezsáyja, amennyiben a 23 szivárgótest (1. ábra) több egymásra helyezett 10 elemből készül. Ez a kapcsolat meggátolja az egymásra helyezett 10 elemeknek a 15, 16 oldallapok síkjára merőleges elmozdulását. A 10 elemek hosszirányú csatlakoztatásukhoz — amint ez a 4. és 6. ábrán jól látható — egyik végükön középen 24 fészekkel, a másik végükön 25 csonkkal vannak ellátva. A 10 elemek hosszirányú csatlakoztatásakor a szomszédos 10 elemek egyikének a 25 csonkja a másik elem 24 fészkébe illeszkedik, mivel az f és g méretek azonosak (4. ábra). A 10 elemek összeillesztése után a 20 vízvezető járatok egymással egyvonalba esnek, és folyamatos csatornákat képeznek a szivárgótest teljes hosszában. Visszatérve az 1. ábrához látható, hogy az egyes építési fázisok során 26 elektronikus érzékelőket is beépítünk az 1 támasztó és határoló testbe, a 23 szivárgótest alsó részének környezetében, amelyekkel két pont-vonallal jelölt 27 elektromos vezetékek útján 28 jelzőműszer van csatlakoztatva. A 26 elektronikus érzékelők segítségével a 23 szivárgótest környezetében kialakuló víznyomás pontosan meghatározható, s a mért adatokból a szivárgótest alapfunkciója ellenőrizhető. Az elektronikus rendszer előre jelzi a beavatkozás szükségességét. A 2. ábrán az 1. ábrán látható hányó továbbépítésének folyamatát szemléltettük, és értelemszerűen a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük az 1. ábrán látható szerkezeteket és anyagokat. A 29 hivatkozási számmal jelölt szaggatott vonalat az egyes építési fázisokat, illetve a hányó magasításakor keletkező rétegek hátárait jelölik és a 23 szivárgótestek 10 elemei egy-egy építési fázishoz tartozó üledékfelületbe kerültek elhelyezésre. A 10 elemeknek a rézsűfelülettől befelé mért távolságát 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
