181092. lajstromszámú szabadalom • Expozíciós dózisautomata, főleg spot kamera részére
5 181092 6 A harmadik 12 kompaiátor bemenete all referenciajel-képző kimenetére és az első 7 kapcsolóegység egyik kimenetén, a 14 sávszűrőn és a második 10 kapcsolóegység egyik kimenetén keresztül konstans jelre (például tápfeszültségre) kapcsolódik. Ezzel az elrendezéssel könnyen elérhető, hogy ha a második 10 kapcsolóegység akkor lép működésbe, amikor az első 7 kapcsolóegység meghatározott T0 időtartamra bekapcsolt állapotban van, a harmadik 12 komparátor bemenete nem kap impulzust, míg ellenkező esetben igen. Ekkor a 12 komparátor átbillen. A harmadik 12 komparátor képes indítani a hozzá oldhatóan kapcsolódó 6 négyszögjel-generátort és ugyanakkor f2 frekvenciával a hozzá kapcsolódó 13 oszcillátort, amely a 15 hangszórót szólaltatja meg. Ezek az egységek biztosítják az f2 frekvenciájú hangjelzést, ha a röntgenexpozíció (külső oknál fogva) előbb, vagy később ér véget, mint ahogy azt a dózisautomata meghatározza. Az f, és f2 frekvenciájú hangjelzések felhívják a figyelmet a hiba típusára is speciálisan - például, hogy a röntgenparaméterek alacsony, vagy magas értékűek az adott páciens esetében. Egy kapcsoló zárásával a hiszterézissel rendelkező második 9 vagy harmadik 12 komparátor alapállapotba hozható, így a jelzőhang leállítható. A második 10 kapcsolóegységet a 16 röntgengenerátor vezérli, expozíció előtt és után nullázott állapotban tartja a 3 integrátort és egy kimenetet nyitott, vagy zárt állapotban tart egy konstans jel és a 14 sávszűrő között, felvitel alatt szabadon hagyja a 3 integrátort és kontaktust tart zárt vagy nyitott állapotban egy konstans jel és a 14 sávszűrő között. A találmány szerinti expozíciós dózisautomata üzemeltetése az alábbiak szerint történik: Amikor a 16 röntgengenerátor az expozícióra kész állapotát elérte, kapcsolja a második 10 kapcsolóegységet, amely egyik kimenetén keresztül megszünteti a 3 integrátor blokkolását, míg másik kimenete a 14 sávszűrőre egy konstans jelet juttat, vagy annak útját lezárja. A röntgensugár bekapcsolásakor az 1 fotoelem érzékeli a röntgenkép súlyozott fényteljesítményét és azzal arányos villamos jelet szolgáltat a 2 erősítőnek. A 2 erősítő kimeneti jelét a 3 integrátor idő szerinti integrálja és a referenciafeszültségjel elérésekor az 5 komparátort átbillenti. A 4 referenciajel-képző egy konstans értékből (például U[ feszültségből) a 2 erősítő kimeneti jelével arányos jelet von le, így állítja elő referenciajelét. Az első 5 komparátor a 6 négyszögjel-generátort indítja, amely egy meghatározott teljesítményű és T0 időtartamú négyszögjellel az első 7 kapcsolóegységet T0 ideig kapcsolja. Az első 7 kapcsolóegység egyik kimenete leállítja a 16 röntgengenerátort, második kontaktust nyit a 14 sávszűrő és a 12 komparátor között, míg harmadik kimenete a 3 integrátort nullázza. A második 9 komparátor folyamatosan összehasonlítja a 8 referenciajel-képző kimeneti jelét a 2 erősítő aktuális kimeneti jelével. Ha a 2 erősítő kimeneti jele túllépi a referenciajel értékét, a második 9 komparátor átbillen és indítja a 6 négyszögjel-generátort, illetve ugyanakkor fi frekvenciával a 13 oszcillátort, amely a 15 hangszórót szólaltatja meg. Ha tehát a 2 erősítő kimenete jele túllépte a megengedett maximális értéket, az expozíciós dózisautomata ft frekvenciájú hanggal figyelmezteti a kezelő személyzetet. Ilyenkor általában a fényteljesítmény, illetve a röntgenparaméterek (kV, mA) csökkentésére van szükség. Amikor expozíció után a 16 röntgengenerátor által vezérelt második 10 kapcsolóegység visszaáll alapállapotba, egyik kimenetén keresztül konstans jelet kapcsol a 14 sávszűrő bemenetére és a megfelelő frekvenciájú komponensek azon áthaladva az első 7 kapcsolóegység megfelelő kimenetére jutnak. Ha az első 7 kapcsolóegység megfelelő kimenete zárt állapotban van, a jel áthalad rajta és átbillenti a harmadik 12 komparatort, ellenkező esetben nem. Az első 7 kapcsolóegységnek ez a kimenete akkor van nyitott állapotban, amikor a 6 négyszögjel-generátor T0 ideig működteti a 7 első kapcsolóegységet, ellenkező esetben zárt állapotban van. A harmadik 12 komparátor indítja a 6 négyszögjel-generátort és ugyanakkor f2 frekvenciával a 13 oszcillátort, amely a 15 hangszórót szólaltatja meg. Ezek az egységek f2 frekvenciájú hanggal a kezelő személyzetet figyelmeztetik, ha a röntgenexpozíció előbb (vagy később) ér véget, mint amennyit a dózisautomata meghatároz. Ilyenkor ellenőrizni kell, nincs-e túl kis értékre állítva a röntgengenerátor órája, ha nincs, akkor a többi röntgenparaméter (kV, mA) értékét kell növelni. Célszerű az f2 frekvenciát jóval kisebb értékűre választani, mint fj -et. A találmány szerinti berendezés a következő előnyös tulajdonságokkal rendelkezik: — röntgengenerátor késleltetési idejét korrigálja, — a filmre jutó fényenergia nem függ a röntgencsőre kapcsolt nagyfeszültségtől, mert a berendezés nem dózisteljesítményt, hanem fényteljesítményt érzékel,- a páciens fölösleges dózistúlterhelése ellen többszörös védelem biztosított, ugyanis mindhárom komparátor egyaránt előidézheti az expozíció megszakítását, — az érzékelő kis méretű,- egyes felvételekre és 12 kép/s-ig sorozatfelvételre is alkalmas,- hiba esetén informálja a kezelő személyzetet, mégpedig 1. felülexpozíciónál f! frekvenciájú hanggal, ha a röntgenkép súlyozott fényteljesítménye meghalad egy meghatározott értéket, azaz ha az expozíció a megengedhetőnél (Tmin időnél) rövidebb lenne. (Ilyen eset léphet fel például, ha a 16 röntgengenerátor paraméterei túl magasak az adott pácienshez, ha nincs a sugár útjában páciens, ha nincs megfelelően beállítva a jelerősítés); 2. alulexpozíciónál f2 frekvenciájú hanggal, ha a röntgengép súlyozott fényteljesítménye kisebb egy meghatározott minimális értéknél, azaz ha az expozíció a megengedhetőnél hosszabb lenne. (Ilyen eset léphet fel például, ha a 16 röntgengenerátor para-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
