181064. lajstromszámú szabadalom • Eljárás híd- és pályalemezek, műtárgyak, térszint alatti építmények nedvesség, csapadékvíz és egyéb víz elleni szigetelésére
5 181064 6 fel azzal a megkötéssel, hogy az utolsó réteg fölé minden esetben védőbetont visznek a gépi bedolgozás megkönnyítése érdekében. Eljárást dolgoztunk ki hidak és útpályák szigetelésének nagyüzemi kivitelezésére, továbbá térszint alatti építmények és műtárgyak szigetelésére, amelynek során könnyen felhordható, fizikai és kémiai tulajdonságokban megegyező szigetelő rendszereket használunk, amelyek alkalmasak kézi és gépi úton történő alkalmazásra. Az eljárás szerint beton és útpálya felületére a burkoló aszfaltréteg terítése előtt olyan egyedi szigetelő tulajdonságú anyagokat hordunk fel, amelyek önmagukban is képesek bizonyos mértékű vízzárást végezni és egyidejűleg a felületet agresszív kémiai hatásoktól (sóhatás, betonkorrózió) megvédeni. A találmány tárgya eljárás híd, és pályalemezek, műtárgyak, térszint alatti építmények nedvesség, csapadékvíz és egyéb víz elleni szigetelésére. Az eljárásra az jellemző, hogy a szigetelni kívánt felületre először kellősítő anyagot hordunk fel, a kellősített felületre fólia vagy lemez típusú öntapadós szigetelő anyagot viszünk rá vagy ragasztó segítségével öntapadó nélküli polimer fóliát ragasztunk fel, a szigetelő anyagra mechanikai védelmet biztosító védőréteget helyezünk, erre pedig aszfaltréteget hordunk fel. A szigetelő rendszernél felhasználásra kerülő anyagok összességükben homogén rendszert alkotnak és nagy értékű szigetelést fejtenek ki, amelyek az aszfaltburkolat elhasználódási javítási idejénél hosszabb időn át teljesítik a kitűzött feladatot és lehetőséget nyújtanak a burkolati aszfaltréteg felhordására anélkül, hogy az védőbetont igényelne. A különböző rétegekből összeállított rendszer összeépül, homogén réteggé válik, amelynek a mechanikai tulajdonságai megfelelnek a védeni kívánt teherhordó szerkezet erőjátékából kialakuló rugalmas mozgásoknak, tehát illeszkedik a szerkezethez. További igen jelentős előnyhöz jutunk azzal, hogy a védőbeton elhagyása a tartószerkezet méreteinek a csökkenéséhez és a szigetelés élettartamának a növekedéséhez vezet. Mindezek az építési és fenntartási költségek jelentős mérvű csökkenését eredményezik, ugyanakkor minőségileg jobb megoldást nyújtanak, mint az eddig ismert eljárások. A burkolólemez javítását követően a sérülésmentes szigetelő réteg újra burkolható a szigetelés javítása nélkül. A védeni kívánt felületet elsődlegesen korrózió ellen védő tulajdonsággal bíró bevonóanyaggal kellősítjük, amely szerves oldószertartalmú vagy vizes emulzió lehet. Adott esetben a kellősítést olvasztott bitumennel is végezhetjük. A kellősített felületre sima fóliát vagy öntapadó réteggel ellátott vízzáró réteget viszünk fel, ahol az egyes rétegek átlapolásával a felületi zárást biztosítjuk. A szigetelő réteget szükséges vagy kívánt esetben hidegen vagy melegen felhordott masztix-anyaggal rögzítjük. Szigetelőanyagként műanyag, polimer tartalmú fóliatípusú anyagokat használunk egy vagy több rétegben. A felragasztott szigetelő fóliánál szükség esetén védőbetont is alkalmazhatunk, de védőbeton nélkül is közvetlenül felvihetjük a megfelelően megválasztott aszfaltkeveréket a burkolat kialakítására. Gépi felhordásnál a fólia mechanikus sérülései ellen roncsolásgátló felületvédő anyagok alkalmazása célszerű, ha azok az aszfaltba beépülnek és nem rontják a kapcsolatot a fólia és az aszfaltréteg között. Az aszfalt anyagát úgy választjuk meg, hogy összhangban legyen a szigetelési rendszer tulajdonságaival. így biztosítjuk az alkotó komponensek diffúzióját és az elérhető egyensúlyi állapot kialakulását, amelyet elősegít a meleg burkoló aszfaltréteg. Hő hatására ugyanis a diffúziós gát csökken és az alkotók vándorlása felgyorsul. A komplex szigetelés készítésénél alkalmazásra kerülő anyagok közül a kellősítésre használt termékek célszerűen bitument tartalmaznak, illetve aszfaltén tartalmú egyéb petrolkémiai melléktermékek, amelyeknek a nagy molekulasúlyú aszfalténjeiveí nagy fokú tapadást érhetünk el és a szigetelő rendszer gyakorlatilag „szervesen” összeépül a védeni kívánt felülettel. A kellősítésre bitumentartalmú emulziók és/vagy bitumen, illetve aszfaltén tartalmú egyéb petrolkémiai termékek oldószeres elegyei használhatók, amelyek fontosabb jellemzői a következők: Szilárdanyagtartalom : legalább 50 súiy% Kifolyási idő Ford 4-es pohárban 25 °C-on : legalább 16 másodperc Emulzió szilárdanyag tartalma : legfeljebb 60 súly% Oldószerként aromás oldószereket vagy aromás tartalmú benzineket használunk, amelyek a szilárd anyagokat oldott és/vagy diszpergált állapotban tartják. Esetenként adalékanyagokat is használhatunk. A felületen kialakult szilárd bevonatok rugalmasságának és plasztikusságának a biztosítására műkaucsukféleségeket, továbbá természetes és mesterséges lágyítóanyagokat is alkalmazhatunk. A kellősítő anyagok megfolyásának, illetve megcsúszásának csökkentésére szálas és/vagy szemcsés anyagokat, így azbesztet, talkumot, szilikát tartalmú őrleményeket és hasonlókat alkalmazhatunk adalékanyagként. A felületi kellősítésnél eredményesen használhatunk bitument vagy bitumen-latexet vagy bitumen-polimer emulziót, ahol az emulzió az alkalmazott emulgátortól függően kationaktív vagy anionaktív típusú lesz. A bitumenemulziók alkalmazásánál minden esetben a száradást is számításba kell venni. A felületen megtört emulzióból kivált bitumen a pórusokba beivódik és így kötődik a felülethez. A bitumenemulzióval kellősített felületre az öntapadó réteggel ellátott szigetelő lemez felragad, az öntapadó réteg nélküli lemezt pedig ragasztóval rögzítjük. Az emulziók szilárdanyag tartalma 50% és 60% között változhat. Ahogy említettük a szigetelőlemez rögzítését öntapadó szigetelő lemezeknél saját ragasztó felületük végzi, míg a nem öntapadó anyagoknál a rögzítést a kellősítő rétegre felhordott ragasztó anyaggal végezzük. A ragasztást mind oldószeres 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
