181048. lajstromszámú szabadalom • Eljárás földalatti üregek, külszini rézsük vagy hasonlók biztosítására, valamint az eljárás foganatosítására alkalmas biztosító kőzetcsavar
3 181048 4 bantással a kőzetnek szorítjuk. A robbantás után célszerűen a kőzetrepedésekbe kötőanyagot injektálunk a csőhorgonyon keresztül és teherviselő köpenyt alakítunk ki, illetve a teherviselő erőt környezeti injektálással megnöveljük. A találmányhoz tartozó kőzetcsavar vagy kőzethorgony lényegében belső furattal bíró test, célszerűen cső, melynek csőfejében robbanótöltet és gyutacs van. A kőzetbe fúrt lyukba helyezett kőzetcsavar adott esetben tömítéssel van ellátva, szabadon álló vége menetes, melyhez alátét és csavaranya csatlakozik. Az előnyös kivitelnél a menetes részhez injektálóvezeték és elzárócsap van kötve. A találmány előnye, hogy a kőzetcsavar kőzetben való rögzítését igen hatékonyan biztosítja, a robbantás során előálló kőzettömörítés a teherviselést megnöveli. A kőzetcsavaron át való kötőanyaginjektálás a kőzetköpeny monolit szerkezeti kialakítását teszi lehetővé, ahol a kötőanyag és a kőzetcsavar nemcsak adhéziós kötéssel, hanem a kötőanyagba való beágyazottsággal növelt, ezért igen biztonságos és hatásos. Alkalmazásával a kőzettömeg anizotrópiáját csökkentjük azáltal, hogy a kőzet különálló rétegeit, vagy tömbjeit egymással összekapcsoljuk, növelhető a tapadás és a súrlódás a kőzet különálló rétegei és tömbjei között. A találmány szerinti eljárás példakénti kivitelét, valamint az eljárás foganatosítására alkalmas kőzetcsavart rajzok keretében mutatjuk be, ahol az 1. ábra a kőzetcsavart, annak szerelvényeit és a fúrt lyukban való elhelyezését ábrázolja, a 2. ábra a kőzetben megerősített kőzetcsavar sematikus ábrázolása. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a 6 kőzetbe 3 fúrt lyukakat képezünk, melyeknek mélysége a 6 kőzet szilárdságának függvénye. A 3 fúrt lyukakba üreges kőzetcsavart, mely előnyösen 1 fémcső, a 2 csőfal pedig az igénybevételre számítottan van megválasztva, a furatba helyezzük. Az 1 fémcső lyuktalpi részébe 10 gyutacsot és 8 robbanótöltetet rakunk, 9 villamos gyutacsvezetéket vezetünk. A 3 fúrt lyukban az 1 fémcsövet adott esetben - pl. függőleges használatnál — 11 tömítéssel rögzítjük, majd önmagában ismert módon az ugyancsak számítottan meghatározott 8 robbanótöltetet robbantjuk. A robbanóerő a 7 csőfejet gömbszimmetrikusán szétnyitja és a 6 kőzetfalnak szorítja, ezáltal az 1 fémcső a 6 kőzetbe rögzítést nyer, mint bentmaradó kőzetcsavar. Amennyiben a 6 kőzet szerkezete lazább, repedéses, vagy váll-lapokkal taglalt, előfordulhat utólagos kőzetmozgás következtében, hogy a kőzetcsavar kilazul. Ennek megakadályozására az 1 fémcsövön át a robbantás után önmagában ismert kőzetszilárdító 12 kötőanyagot, például cementtejet, műgyantát, stb. injektálunk nyomás alatt, mely a meglevő, valamint a robbantással létesített repedésrendszerbe behatol, megszilárdulása után monolitzónát képez, amellyel nemcsak a primér kőzetszilárdságot állítjuk vissza, hanem a kiterjedt és kötőanyaggal összefogott, eredeti repedésrendszert tartalmazó 6 kőzet teherviselő képességét lényegesen megjavítjuk. Laza 6 közetszerkezetnél a fentiek szerint kialakított kőzetcsavar környezetében is végezhetünk injektálásokat, amely a teherviselő monolit tömböt növeli. A beinjektált 12 kötőanyag megszilárdulás után a kőzetcsavar teljes igénybevételnek megfelelően terhelhető. A találmány szerinti eljáráshoz tartozó kőzetcsavar példakénti kivitelét az alábbiakban ismertetjük részletesen. A kőzetcsavar a találmány értelmében 1 fémcsőből van, melynek 6 kőzetben elkészített 3 fúrt lyuk talp felőli végén 8 robbanó töltet, 10 gyutacs van és 9 villamos gyutacsvezeték van becsatlakoztatva. Az 1 fémcső 2 csőfala a mindenkori igénybevételnek megfelelően van megválasztva és a 6 kőzetből kiálló része 4 menetes cső végben végződik, melyre 12 csavaranya és 5 alátét van ráhelyezve, abból a célból, hogy az egyéb biztosítószerkezete (acélgyűrű, fémrács vagy háló, fa, stb.) rögzítését szolgálja. A 3 fúrt lyukba helyezett 1 fémcsövet 12 tömítés veszi körül célszerűen atban az esetben, ha például függőlegesen képzett fúrt lyukba helyezzük a kőzetcsavart. A 2. ábra a találmány szerinti kőzetcsavar rögzítés utáni állapotát mutatja be vázlatosan, melynél teherviselő köpeny van kialakítva a 6 kőzetben. Az 1 fémcső 4 menetes csővégén 13 elzárócsap van rögzítve, mely 14 injektáló vezetéken át a rajzon nem ábrázolt, önmagában ismert injektáló berendezéshez csatlakozik. A rajz szerint a 7 csőfej robbantott állapotban van és a 6 kőzet meglevő természetes repedéseibe, váll-lapok között és a robbantással létrehozott repedések között a beinjektált 15 kötőanyaggal van telítve, így a 7 csőfej körül monolit teherviselő kőzetköpeny van kialakítva, melynek teherviselő képessége különösen kedvezőbb, mint a repedezett kőzetbe csupán befeszített kőzetcsavaroké. A találmány előnyösen alkalmazható a bányászatban, mélyépítészetben, felszíni vagy víz alatti kőzetbiztosításra, de rézsűk, támfalak, falazatok, gátak, omlékony sziklaoldalak biztosítására vagy erősítésére is alkalmazható, amikor a kőzetcsavarokkal a másodlagos biztosító szerkezeteket, pl. fémrácsozatot, fémhálót, betonvasalást, stb. fogják fel. A találmány előnye abban foglalható össze, hogy a kőzetcsavar feje mindenkor a legteljesebb mértékben feszül a kőzetnek. Alkalmazása különösen előnyös az olyan kőzetek biztosítására, melyeknél a kőzet teherbíró képességét növelni kell, mert az üreges kőzetcsavaron át az injektálás utólagosan lehetségessé válik, így a kőzetcsavar monolit teherviselő köpenybe egyszerűen beépíthető, a robbantás révén a kőzet tömörödik, ami ugyancsak kedvezően befolyásolja a kőzet teherviselő képességét. A találmány további előnye, hogy alkalmazása egyszerű, hatékony, széles körű komplex feladatok ellátására alkalmas, ugyanakkor beépítése könnyen megvalósítható, teherviselésre az ismert kőzetcsavarokét messzemenően meghaladja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60' 65 2
