181047. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2- metil-kinoxalin-1,4-dioxid származékok előállítására

3 181047 4 kívánt 2-metil-kinoxalin-3-karbonsav-(2’-hidroxietil)­­-észter-1,4-dioxidot. A másik eljárás szerint benzofuroxánt izopropa­­nolos közegben kalciumhidroxid jelenlétében a meg­felelő acetecetsav-észterrel reagáltatva 71%-os kiter­meléssel jutnak a megfelelő 2-metil-kinoxalin-3-kar­­bonsav-metilészterhez, melyet etilénglikollal trietila­­min jelenlétében átészterezve 50%-os kitermeléssel kapják a kívánt, X helyén oxigénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet. Az eljárás összkiter­­melése benzofuroxánra vonatkoztatva 35%. összefoglalva megállapítható, hogy a fent ismerte­tett eljárások ipari méretekben egyáltalán nem, vagy csak komoly nehézségek árán valósíthatók meg. Va­lamennyi eljárásnál a hosszú reakcióidő miatt — egyes esetekben a kiindulási anyagok tulajdonsá­gaiból adódóan - mellékreakciók (pl. 1,4-dioxidból a megfelelő monoxid képződése) is lejátszódnak, melyek a termék nyilvánvaló szennyeződését ered­ményezik. A 2 212 932 számú NSZK-beli nyilvános­­ságrahozatali iratban és az 1 315 914 számú nagybri­­tanniai szabadalomban közölt példák szerint előállí­tott, X helyén imino-csoportot tartalmazó (I) általá­nos képletű nyerstermék csak ismételt átkristályosí­­tás után éri el a megfelelő minőséget. Az X helyén oxigénatomot tartalmazó (I) általános képletű ve­­gyület szintézise során az alacsony kitermelés mel­lett a legnagyobb problémát a bázikus közegben le­játszódó mellékreakciók okozzák, melyek során a későbbiekben is zavaró, nehezen vagy egyáltalán el nem távolítható melléktermékek keletkeznek. Találmányunk célkitűzése a fenti hátrányokat ki­küszöbölő, ipari méretekben is megvalósítható eljárás biztosítása a (I) általános képletű vegyületek előállí­tásához. Találmányunk tárgya eljárás (I) általános képletű 2-metil-kinoxalin-1,4-dioxid-származékok előállítá­sára (e képletben X jelentése oxigénatom vagy imi­­no-csoport) oly módon, hogy valamely (III) általá­nos képletű vegyületet (ahol X jelentése a fent meg­adott) hidrolizálunk. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy a (III) általános képletű új tetrahidropiraniloxi-származékok az (I) általános képletű vegyületek előállításánál képződő bázikus reakcióelegyben is stabil, könnyen kezelhető, a reakcióelegyből tiszta állapotban egy­szerűen izolálható anyagok. A (III) általános képletű új kiindulási anyagokat oly módon állíthatjuk elő, hogy egy (II) általános képletű vegyületet (ahol X jelentése a fenti) benzo­­furoxánnal reagáltatunk. Előnyösen oly módon já­runk el, hogy a (II) általános képletű kiindulási anyagot nem izoláljuk, hanem a valamely (IV) álta­lános képletű vegyidet (ahol Y jelentése hidroxil vagy amino-csoport) és diketén reagáltatásakor képződő — a (II) általános képletű vegyületet tartal­mazó — reakcióelegyet reagáltatjuk a benzofuroxán­­nal. A (II) általános képletű vegyületek egyébként is­mert módon előállítható anyagok, [lásd: Eur. J. Med. Chem. 9 (6), 591 (1974), Recueil 88, 1345 (1969), Houben-Weyl: Methoden der Org. Chemie 6/4, 368 (1966), 7/4, 230 (1968)]. A reakciónál a (II) általános képletű kiindulási anyagot és a benzofuroxánt előnyösen ekvimoláris mennyiségben alkalmazhatjuk, azonban bármelyik komponenst kis - mintegy lO^ig terjedő - feles­legben is alkalmazhatjuk. A reakciót általában szerves oldószeres közegben végezhetjük el. Iners szerves oldószerként pl. halogé­nezett alifás szénhidrogéneket (pl. kloroform, diklór­­etán, diklórmetán), aromás szénhidrogéneket (pl. benzol, xilol, toluol), vagy étereket (pl. dioxán, vagy dietiléter) alkalmazhatunk. A reakciót általában 20—40 °C-os hőmérsékleten — előnyösen 30— —40 °C-on — végezhetjük el. A reakciót előnyö­sen valamely bázis jelenlétében végezhetjük el. E célra szervetlen bázisok (pl. alkálifémhidrogén-karbo­­nátok, pl. nátrium-hidrogén-karbonát, alkálifém-kar­bonátok, pl. nátrium-karbonát, alkáliföldfém-hid­­roxidok, pl. kalcium-hidroxid) és szerves bázisok (pl. trietilamin, dimetilanilin, piridin, morfolin) egyaránt felhasználhatók. A reakcióelegy feldolgozása önma­gukban ismert módszerekkel (pl. bepárlás) történik. A találmányunk szerinti eljárásnál a (III) általá­nos képletű vegyületet az előállításánál keletkező re­akcióelegyből való izolálás után vagy anélkül hidroli­­záljuk. A hidrolízist általában savas közegben végez­tetjük el. A savas hidrolízishez ásványi savakat (pl. sósavat, kénsavat, foszforsavat) vagy szerves savakat (pl. p-toluolszulfonsavat, oxálsavat, borkősavat, cit­romsavat, fumársavat, stb.) alkalmazhatunk. A reak­ció igen rövid idő alatt (1-2 óra) lejátszódik. A sa­vas hidrolízist előnyösen melegítés közben, külö­nösen előnyösen a reakcióelegy forralása közben végezhetjük el. A találmányunk tárgyát képező eljárás előnye, hogy az (I) általános képletű vegyületeket ipari méretekben is kitűnő kitermeléssel, tiszta állapot­ban, a mellékreakciók háttérbe szorításával teszi hozzáférhetővé. Eljárásunk további’ részleteit az alábbi példák­ban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk: 1. példa 5,8 g (0,04 mól) j3-aminoetoxi-2-tetrahidro-piránt feloldunk 16 ml kloroformban, majd 0 °C-ra hűtve 3,84 g (0,04 mól) diketént csepegtetünk hozzá, a re­akcióelegyet melegedni hagyjuk és 2 órán át 30—40 °C között tartjuk a hőmérsékletét. Ezután 5,44 g (0,04 mól) benzofuroxánt, valamint kalcium­­hidroxidot adagolunk be, míg az elegy pH-ja 8 lesz. 3 órán át 40—45 °C-on tartó reakció után az elegyet feldolgozzuk Barna olaj alakjában 12,5 g (90%) 2-metil-N-(0-tetrahidropiraniloxi-etil)-3-karboxamido­­kinoxalin-1,4-dioxidot kapunk. IR (CHCL3): amid I: 1680 cm'1 +TMS v amid II: 1520 cm'1 ys C—OC (éter): 980 cm'1 nas C—O-C (éter): 1140 cm"1 NMR: 4,7 ppm s (1 H*) (-OCH-0-) (CDCI3) 1,8—1,3 ppm m (6 tC) (aliciklikus gyűrű) 2. példa d-tetrahidropiranil-oxi-etanolból az 1. példa sze­rint eljárva 92%-os termeléssel állítunk elő 2-metil-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents