181019. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az S-(+)-Ó [(metil-amino)-metil]-9,10-etanoantracén-9(10H)- etanol és savaddíciós sói előállítására

7 181019 8 golt dózisok körülbelül 0,05 és körülbelül 3 mg/test­súly kg között, előnyösen körülbelül 0,08 és 1,5 mg/testsúly kg között vannak. Körülbelül 70 kg súlyú melegvérűnek átlagosan körülbelül 10—150 mg, előnyösen 30—75 mg hatóanyagot tartalmazó napi dózist adagolunk. A találmány olyan gyógyszerkészítmények előállí­tására is vonatkozik, amelyek az I képletű vegyüle­­tet vagy ennek farmakológiailag elfogadható sav­­addíciós sóit tartalmazzák. A találmány szerinti gyógyszerkészítményeknél különösen olyan enterális, így orális vagy rektális, valamint parenterális adago­lásra alkalmas szerekről van szó, amelyek a ható­anyagot legalább egy, farmakológiailag elfogadható hordozóanyaggal együtt tartalmazzák. Az ilyen készítmények a hatóanyagot, azaz az I képletű ve­­gyületet vagy annak farmakológiailag elfogadható sav­­addíciós sóját a fent említett napi dózisok egy vagy több, előnyösen három részdózisban történő adago­lásához alkalmas mennyiségben és koncentrációban tartalmazzák. A találmány szerinti gyógyszerösszetételek adago­lási formaegységekben, így drazsékban, tablettákban, kapszulákban, végbélkúpokban vagy ampullákban, dózisegységenként előnyösen 2,5-50 mg, különösen 5-25 mg I képletű vegyületet vagy előnyösen annak farmakológiailag elfogadható savaddíciós sóját tartal­mazzák hatóanyagként legalább egy, far.nakológiai hordozóanyaggal együtt. Perorális alkalmazáshoz az adagolási formaegysé­gek előnyösen 1% és 50% között tartalmazzák ható­anyagként az I képletű vegyületet vagy annak farma­kológiailag elfogadható savaddíciós sóját. Ezek előál­lításához a hatóanyagot például szilárd, por alakú hordozóanyagokkal, így laktózzal, szacharózzal, szorbittal, mannittal; keményítőkkel, így burgonya­keményítővel, kukoricakeményítővel vagy amilopek­­tinnel, továbbá laminária-porral vagy citruspulp-por­­ral; cellulózszármazékokkal vagy zselatinnal, adott esetben csúsztatószerek, így magnézium- vagy kalci­­um-sztearát hozzáadásával tablettákká vagy drazsé­­-szemekké kombináljuk. A drazsé-szemeket például koncentrált cukoroldatokkal, amelyek még például gumiarábikumot, talkumot és/vagy titán-dioxidot tartalmazhatnak, vagy kis viszkozitású szerves oldó­szerben vagy oldószerelegyben oldott lakkal vonjuk be. Ezekhez a bevonatokhoz színezéket adhatunk, például az eltérő hatóanyagtartalom megjelölésére. További orális adagolási formaegységekként egy­másba dugható zselatinkapszulák, valamint lágy, zse­latinból és. lágyítóból, így glicerinből készült zárt kapszulák alkalmasak. Az egymásba dugható kapszu­lák a hatóanyagot előnyösen granulátumként, például töltőanyagokkal, így kukoricakeményítővel és/vagy csúsztatószerekkel, így talkummal vagy mag­­nézium-sztearáttal és adott esetben stabilizátorokkal, így nátrium-diszulfittal vagy aszkorbinsawal összeke­verve tartalmazzák. Lágy kapszulákban a hatóanyag előnyösen alkalmas folyadékokban, így folyékony polietilénglikolokban van feloldva vagy szuszpen­­dálva, miközben stabilizátorokat is hozzáadhatunk. A találmány szerinti adagolási egységformákként rektális alkalmazáshoz például végbélkúpok jönnek számításba, amelyek a hatóanyagnak végbélkúp alapmasszával alkotott kombinációjából állnak. Végbélkúp alapmasszaként például természetes vagy mesterséges trigliceridek, paraffinok, polietiléngliko­­lok vagy hosszabb szénláncú alkanolok alkalmasak. Továbbá zselatin végbélkapszulák is alkalmasak, amelyek a hatóanyagnak alapmasszával alkotott kombinációjából állnak. Alapmasszaként például fo­lyékony trigliceridek, polietilénglikolok vagy paraffi­nok alkalmasak. Parenterális, különösen intramuszkuláris adagolás­hoz az ampullák előnyösen az I képletű vegyület farmakológiailag elfogadható, vízoldékony sóját elő­nyösen 0,5-5%-os koncentrációjú vizes oldatban, adott esetben alkalmas stabilizálószerekkel és puffer­­anyagokkal együtt tartalmazzák. A következő példák kapcsán részletesebben is­mertetjük az I képletű vegyület, valamint néhány ti­pikus adagolási egységforma előállítását, amelyek azonban a találmány terjedelmét semmilyen módon nem korlátozzák. 1. példa 148,8 g (0,63 mól) racém a-[(metil-amino)­­-metil]-9,10-etanoantracén-9(10H) etanolt és 127,5 g (0,315 mól) (—)-bisz-0,0’-(p-toluoil)-L-borkősavat 2500 ml metanolban 40°C-on oldunk és ezután szobahőmérsékleten 24 órán át állni hagyjuk. A ki­vált R-(-)-a-[(metil-amino)-metil]-9,10-etanoantra­­cén-9( 10)- etanol-(—)-bisz-0,0’-(p-toluoil)-L-tartarát­­-(1:1) kristályait vákuum alatt leszívatjuk és két­szer, 50-50 ml jéghideg metanollal mossuk. A szűrletet vízsugárszivattyúval létesített váku­umban bepároljuk. A maradékot 500 ml metilén­­-kloridban oldjuk és ezt az oldatot háromszor, 100—100 ml 2 N nátrium-hidroxiddal és ezután még kétszer, 100—100 ml vízzel kirázzuk. A metilén-klo­­riil lepárlása után 132,5 g, S-(+)-a-[(metil-amino)­­-metil]-9,10- etanoantracén-9(10H)-etanolra nézve részben dúsított bázist kapunk. Ezt a bázist (0,452 mól) és 91,4 g (0,226 mól) (+)-bisz-0,0’-{p-toluoil)­­-D-borkősavat 1800 ml metanolban 40°C-on oldjuk és azután 24 órán át szobahőmérsékleten állni hagy­juk. A kivált kristályos terméket vákuumban leszí­vatjuk, metanolban oldjuk, a kapott oldatot térfoga­tának körülbelül egyharmadára bepároljuk és szoba­­hőmérsékleten 24 órán át ismét állni hagyjuk. A ki­vált kristályokat vákuumban leszívatjuk és kevés hi­deg metanollal mossuk, miközben az S-(+)-a-[(me­­tiI-amino)-metil]-9,10-etanoantracén-9(10H)-etanol­­-(+)-bisz-0,0’-(p-toluoil)- tartarát-(l : l)-ot kapjuk, amely 178°-on olvad bomlás közben; [a]^° = + 63° (c = 0,774 metanolban). Kitermelés: 43%. A szabad bázis előállításához a fenti só 4,9 g-ját (0,01 mól) 50 ml metilén-kloridban oldjuk, az olda­tot kétszer 15—15 ml IN nátrium-hidroxiddal extra­háljuk, ezután kétszer 15-15 ml vízzel mossuk és körülbelül 14 mbar-on bepároljuk. A visszamaradó, kristályos S-(+)-ö-[(metil-amino)-metil]-9,10- etano­­antracén-9( 10H)-etanol 106-107 °C-on olvad, [a]£° = = + 9,5 (c=l,06 metanolban. Kitermelés: 96%. Kívánt esetben a bázis még éterből átkristályosít­ható. A hidroklorid előállításához 88,4 g (0,18 mól) S-(+)-a-[(metil-amino)-metil ]-9,10-etanoantracén-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents