181018. lajstromszámú szabadalom • Építőelem különösen gipszből, ezekből kialakított építési szerkezet, valamint eljárás és berendezés az építőelem előállítására
9 181018 10 öntőfenékre vannak helyezve és amelyek elhaladnak a 22 öntőtartály alatt és párhuzamosak az öntőfenék haladási irányával. Ezeket a 36 sík profilokat be lehet ágyazni azokon a helyeken, ahol az erősítőbetétek koncentrált sávját létre akarjuk hozni és ezeknek a sík alakja fokozatosan átalakul az öntőtartálytól lefelé, hogy egy háromszög alakú profilt vegyen fel és egy olyan bordát képezzen, amely fel tudja emelni az erősítőbetétet. Ezeknek a 36 profiloknak csak a felső végét ágyazzuk be, az alsó végük szabad marad. Hosszúságuk akkora, hogy biztosítsa az erősítőbetét felemelését a gipszszalag vastagságában addig a szakaszig, ahol a gipszlapba befogott erősítőbetétet a megkeményedett gipsz eléggé rögzíti ahhoz, hogy adott helyzetét megtartsa, azaz addig a szakaszig, ahol a gipsznek a terülése 60, vagy közel 60. Ily módon a profilok, amelyek az öntőtartálytól följebb, vagy az alatt sík alakúak, fokozatosan átalakulnak háromszög alakúvá, például egyenlőszárú háromszöggé, amelynek hosszúsága az öntőtartálytól lefelé 1,5 m és magassága a háromszög metszetében 2—3,5 mm, hogyha például 6 mm vastagságú gipszlapot akarunk előállítani. Mint az első kiviteli alaknál, itt is alkalmazhatjuk a 35 tárcsákat, hogy eltávolítsák a gipszet azok felett a sávok felett, ahová az erősítőbetéteket koncentráltuk. Előnyösen ezeket a vályú alakú szerkezeti modulelemeket, amelyek szigetelővel vannak ellátva vagy szigetelő nélküliek, mennyezetek kialakítására alkalmazhatjuk. Lehajlással szembeni nagy ellenállóképességük miatt áthidalási hosszuk 2,50 m-nél nagyobb lehet és két egymás mellé illesztett modulelem gyakorlatilag bármilyen helyiség szélességét át tudja hidalni. Hogy a tetőzet két szelemenfája vagy két gerenda között a modulelemet a helyére lehessen tenni a vályú két végét a szelemenfa vagy gerenda hossza mentén rögzített profilra vagy összekötőlécre támasztjuk. Hogyha két vályú hosszra van szükség a helyiség szélességének lefedésére, akkor a helyiség közepében egy hordozógerendát vagy egy fordított T-alakú felfekvési profilt lehet alkalmazni, amelyet a tető szarufáira akasztunk föl. A T alapjának szárai a csuklók hosszában a T szárainak hosszával egyenlő, azaz körülbelül 2 cm hosszon a vályú végeinél kialakított résekbe kapcsolódnak. Az így felszerelt vályúkat kapcsolódásuknál habarccsal lehet ellátni, vagy pedig habarcs nélkül egymás mellett hagyhatjuk. Abban az esetben, ha habarccsal akarunk hézagolni, akkor előnyösen olyan vályúkat kell alkalmazni, amelyeknél a 7. ábrán látható 15 és 16 élek legömbölyítettek (lásd 7C ábrát) vagy pedig lépcsőzetes profilúk van (lásd 7A ábrát). Egyébként előnyösen olyan vályúkat alkalmazunk, amelyeknek szélső paneljei 90°-nál kisebb szögben, például 85°-ban vannak felemelve, hogy nyitott U-alakjuk legyen. Ily módon lehetőség van arra, hogy elegendő mennyiségű habarcsot, azaz minimum 5 mm szélességű habarcsot lehessen felvinni, ami lehetővé teszí, hogy a habarcs felvegye a lapoknak azokat az esetleges méret instabilitásait, amelyek a hőmérséklet változásból adódnak. Mivel az erősítőbetétek a csuklók szintjén szabadon állnak, a habarcs tökéletesen rájuk tud tapadni. Abban az esetben, amikor száraz szerelésre, azaz habarcs nélküli szerelésre van szükség, akkor előnyösen a 7B ábrán ábrázolt élekkel kialakított vályút alkalmazzuk. Ebben az esetben két szomszédos vályú szélső paneljeit össze lehet ragasztam. Ekkor előnyösen olyan vályúkat választunk, amelyeknek szélső paneljei pontosan 90°-osak, vagy még ennél nagyobbak, például 95°-osak, hogy enyhén zárt U-alakot képezzenek. Ezeket a vályúkat egyesíteni is lehet, hogy vezetéket vagy csatornát képezzenek. A vályúkat kialakíthatjuk más anyagból is, nemcsak gipszből, hanem cementből. A fogalmak, amelyeket alkalmaztunk úgy mint „erősítőbetétek”, vonatkoznak egyetlen erősítőbetétre vagy több egyesített erősítőbetétre. Szabadalmi igénypontok: 1. Lapból vagy lapokból álló építőelem, főképpen gipszből, amely vastagságának legnagyobb részén elosztott erősítőbetéteket tartalmaz, azzal jellemezve, hogy legalább egy olyan sávval rendelkezik, amelyen belül az erősítőbetétek (2) a lap felületével és egymással párhuzamos egyenesek által határolt, az elem vastagságánál kisebb vastagságú rétegbe vannak koncentrálva. 2. Az 1. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az erősítőbetétek (2) anyaga természetes vagy mesterséges szál, textilszál, üvegszál, fémszál, szerves vagy szervetlen szál, az előző szálakból kialakított rácsok, folyamatos összekúszált üvegszál-paplanok, szövött vagy nem-szövött paplanok valamelyike vagy ezek társítása. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az erősítőbetétek (2) a sávokon belül egy síkban vannak koncentrálva. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy azoknak a sávoknak a szélessége, ahol az erősítőbetétek (2) koncentrálva vannak csökkentett, a határoló párhuzamos vonalak pedig egybeesnek. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az erősítőbetétekkel összekapcsolt panelsor képzése érdekében azokban a sávokban, amelyekben az erősítőbetétek (2) koncentrálva vannak, az erősítőbetétek csupaszak. 6. Az 5. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az elem hajtogatási vonalak mentén meg van hajlítva, a hajtogatási vonalakat (3) azok a sávok képezik, amelyekben az erősítőbetétek (2) koncentrálva vannak, és adott esetben a hajtogatási vonalak habarccsal vannak kitöltve. 7. A 6. igénypont szerinti építőelem kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy két párhuzamos hajtogatási vonala (13, 14) van, amely három panelt (10, 11, 12) határol és a két szélső panel (11, 12) mérete kisebb, mint a középső panelé (10), és hajtogatott állapotban a panelek két oldallal ellátott vályút képeznek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
