180954. lajstromszámú szabadalom • Áramköri elrendezés bináris jelsorozatok szinkronizációjára

many szerinti megoldás a hibajavító kódeljárások bi­zonyos, a későbbiekben ismertetett tulajdonságain alapul. A hibajavító kódeljárások néhány típusánál - így pl. a rekurrens kódoknál - a hibajavítás menete a következő: a) a kódoló az információs jelek meghatározott, a k .’eljárásra jellemző kombinációjából ellenőrző I paritás) jeleket állít elő. Az ellenőrző jeleket a kó­doló periodikusan az információs jelek közé sorolja. A rekurrens kódoknál szokásos megoldás, hogy 1 :4 információs jel után egy ellenőrző jel következik. Így az információs és ellenőrző jelek együttesében, a kódolt jelsorozatban minden második, harmadik, stb. jel ellenőrző jel. Az információs jel (vagy jelek) a rákövetkező ellenőrző jellel együtt blokkot alkotnak b) Átvitel után a kódolt jeleket a dekódoló blok­kokra. majd a blokkokat információs és ellenőrző je­lekre választja szét. c) A dekódoló az információs jelekből a kódo­lóban alkalmazott eljárással megegyező módon helyi­leg ellenőrző jeleket állít elő. d) A dekódoló a helyileg előállított, valamint a vett ellenőrző jeleket összehasonlítja és minden össze­hasonlított ellenőrző jelpárhoz egy új bináris jelet rendel. Az új jelek sorozatát szindróma sorozatnak nevezzük. Hibátlan átvitel esetén a vett és helyileg előállított ellenőrző jelek megegyeznek, ekkor a szindróma jel értéke zérus. Hiba esetén a kétféle el­lenőrző jel értéke különböző, ehhez az esethez egyes értékű szindrómajel tartozik. e) A szindróma jelek vizsgálatával - ugyancsak a kódeljárásra jellemző módon - a dekódoló a hibásan vett jeleket kiválasztja és helyes értékűre javítja. A szindróma sorozat az alábbi két lényeges sajá­tossággal rendelkezik, amelyeket a találmány szerinti áramköri elrendezés a szinkronizációs megvalósítása céljából hasznosít. f) Amennyiben a vett ellenőrző jelsorozatban pe­riodikusan hibás jel fordul elő, a szindrómában is ugyanolyan periódussal egyes értékű jelek jelennek meg. g) Amennyiben a dekódoló a blokkfázist rosszul állítja be, a szindrómában egyesek és nullák véletlen sorozata jelentkezik. Ekkor ugyanis a dekódoló - a kódolóhoz képest — más jelekből állítja elő az ellen­őrző jeleket és azokat nem a megfelelő vett ellenőrző jellel hasonlítja össze. Ilyenkor az összehasonlítandó jelek véletlenszerűen lehetnek egyezők vagy külön­bözők. A találmány szerinti áramköri elrendezés alkal­mazásához azonban szükséges, hogy a kódoló — a kódeljárás végrehajtása után - a kódolt jelsorozatban az ellenőrző jelek egy részének értékét periodikusan megváltoztassa (komplementálja). Ezzel a művelettel a kódoló hibákat iktat be a kimenőjelsorozatba, ame­lyek a szindróma jelsorozatban hibára utaló egye­sekként jelennek meg. Célszerű még, ha a komple­mentált jelek az információs jelek betűivel meghatá­rozott fáziskapcsolatban állnak, pl. mindig a betűk előtt jelennek meg. A szinkronizáció megvalósítása végett a dekódolót ki kell egészíteni a szabadalmi igénypont szerinti áramköri elrendezéssel. Az áramkör a dekódoló el­járás megkezdésekor - a szinkronizált állapot felvé­tele előtt - tiltja a kimenő információs sorozatot. Az áramkör a szindróma sorozatban periodikusan megje­lenő egyeseket figyeli. Bizonyos számú, hibátlanul megjelenő periódus után az áramkör engedélyezi a ki­menő információs sorozatot. Az ellenőrző jelek soroztába periodikusan beikta­tott hiba a dekódoló hibajavító készségét rontaná. A szinkronizáció felvétele előtt azonban még nincs ki­menő jel, így a hibás jelek nem okozhatnak zavart. Amikor azonban a szinkronizációval a hibás ellenőrző jelek helyét már megtaláltuk, módunk van a hibás jeleket még a dekódolóba történő belépésük előtt komplementálni. Ezzel a szinkronizációs eljárás a de­kódoló helyes működését nem zavarja. A találmány szerinti áramköri elrendezést első­sorban erősen zavart átviteli csatornákban célszerű al­kalmazni. Zavart csatornákban a jó hibajavító készség érdekében az információs és ellenőrző jelek szokásos aránya 1:1. Rekurrens kódeljárásnál — a fenti arány esetén - a kódolóból kilépő i információs és p ellen­őrző jelek sorozata az alábbi módon írható: j 1 Pl Î2 P2 >3p3 • ■ • iiPi • ■ • Kódolás szempontjából az íjpj jelpár képez egy blokkot. A dekódoló a beérkező sorozatot páronként veszi úgy, hogy az első jelet információs, a másodikat ellenőrző jelként használja. így azonban két fázishely­zet is lehetséges:- helyes fázishelyzet: i,p,, i2p2, i3p3,.. . , ijp;, ...(1) — hamis fázishelyzet: p»i2, p2i3, p3i4, .... Pih-t-1 • • - (2) Nyilvánvaló, hogy csak (1) szerinti jelsorozat ad helyes dekódolást. A blokkokra bontásnál azonban a dekódoló áramkör nem képes megállapítani, hogy a fázishelyzet helyes vagy hamis. A helyes blokkfázis megállapítása érdekében célszerű két teljesen azonos felépítésű és működésű szinkronizáló áramkört fel­építeni. A szinkronizáló áramkör a dekódolót is tar­talmazza, mivel működéséhez a szindróma jelekre szükség van. Ezek egyikébe az (1), a másikba pedig a (2) szerinti jelsorozatot kell vezetni. A kétféle fázis beállításához késleltető áramkör szükséges. A két áramkör közül csak a helyes fázisú jellel táplált biztosítja a szinkronizációt illetve a dekódolást. A másik áramkör kimenetét célszerűen tiltani kell. A találmány szerinti áramköri elrendezés a fázis­beállításhoz szükséges késleltető áramkört, két azo­nos felépítésű és működésű szinkronizáló áramkört, valamint összegzőt tartalmaz. Az áramkör előnyösen rekurrens hibajavító eljárás esetében alkalmazható. A találmány szerinti áramköri elrendezést az 1. ábra tünteti fel. Az áramkör A első szinkronizáló áram­kört, A’ második szinkronizáló áramkört, 8 késleltető fokozatot és 9 összegző áramkört tartalmaz. Az A első szinkronizáló áramkörben 1 első demultiplexer, 2 első komplementáló áramkör, 3 első dekódoló áram­kör, 4 első kapuáramkör, 5 első koincidencia áram­kör, 6 első jelgenerátor, és 7 első billenőkor található. Az A’ második szinkronizáló áramkörben 1’ második demultiplexer, 2’ második komplementáló áramkör, 3’ második dekódoló áramkör, 4’ második kapuáram-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 5$ 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents