180945. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirimidonok előállítására

5 180945 6 kedvező a H2 /H, aktivitás aránya. így például az 1. példa szerinti 2-[2-(5-dimetilaminometil-2-furilmetil­­tio)-etilamino]- 5-(3-piridilmetil)-4-pirimidon pA2-ér­téke izolált tengerimalac pitvaron mérve (hisztamin H2-aktivitás) 10-es alapú logaritmikus skálán leg­alább 2,0-val nagyobb, mint a tengerimalac ileumon mért pA2-érték (hisztamin Hí-aktivitás). Azok az I általános képletű vegyületek, amelyek­ben D R1 R2 NCH2 — általános képletű csoportot jelent, orális adagolás után jól felszívódnak és orális adagolás esetén jó hisztamin H2-antagonista hatást mutatnak a hisztaminnal stimulált gyomorsav elvá­lasztás gátlásával mérve Heidenhain fajta törpe ku­tyán. Ez utóbbi kísérletben az 1. példa szerinti ter­mék, a 2-[2-(5-dimetilaminometil-2-furil-metiltio)­­-etilamino]- 5-(3-piridilmetil)-4-pirimidon például leg­alább kétszer olyan aktív, mint a megfelelő olyan vegyidet, amelyben az 5-dimetilaminometil-2-furil­­csoportot az 5-metil-4-imidazolilcsoport helyettesíti. Azok az I általános képletű vegyületek, amelyek­ben D hidrogénatomot jelent, hisztamin H2-anta­­gonisták és hisztamin H, -antagonisták, tengerimalac ileumon mért hisztamin H!-antagonista aktivitásuk pA2-értéke 5-nél nagyobb. Ezek a vegyületek abban térnek el az egyéb, hisztamin H2 -antagonistának ne­vezett vegyületektől, hogy ezekben a vegyületekben a bázikus heteroarilcsoport, bázikus szubsztituenssel rendelkező heteroaril- vagy arilcsoport vagy izo­­tioureidocsoport nem lényeges jellemzője a szerkeze­tüknek. Az I általános képletű vegyületek hisztamin H2- -antagonista aktivitását uretánnal érzéstelenített pat­kányok átáramoltatott gyomrában a hisztaminnal stimulált gyomorsav elválasztás gátlásával szemlél­tethetjük, a vegyületeket 16 /umól/kg adagokban adtuk be intravénásán. Ezt a módszert Ash és Schild írták le a Brit. J. Pharmac. Chemother., 27., 427. (1966) irodalmi helyen. A vegyületek hisztamin H2-antagonista hatását azzal is szemléltethetjük, hogy képesek a hisztamin egyéb olyan hatásait is gátolni, amelyeket Ash és Schild fentiekben meg­jelölt cikke szerint nem hisztamin H] -receptorok közvetítenek. így például gátolják a hisztaminnak az izolált tengerimalac pitvarra és izolált patkány méhre gyakorolt hatásait. Gátolják a gyomorsav alapelválasztását és a pentagasztrinnal vagy étellel stimulált gyomorsav elválasztást is. Hagyományos kí­sérletben, így vérnyomásmérésen alapuló kísérletben érzéstelenített macskán 0,5-256 /imól/kg hatóanyag intravénás beadagolása után gátolják a hisztamin értágító hatását. Ezeknek a vegyületeknek a haté­konyságát az érzéstelenített patkányon a gyomorsav­­elválasztás 50%-os gátlását kiváltó adag és az izolált tengerimalac pitvaron hisztaminnal indukált tachy­cardia 50%-os gátlását kiváltó adag (kevesebb, mint 10"4 mól) szemlélteti. Az I általános képletű vegyületek hisztamin H!­­-antagonista hatását izolált tengerimalac ileum hiszt­aminnal stimulált összehúzódásainak gátlásával szem­léltethetjük. A hisztamin Hí - és H2 -antagonista ha­tás kombinációja gyulladás kezelésére alkalmas olyan állapotokban, ahol a hisztamin a gyulladás közve­títője, például bőrgyulladás esetén és olyan ese­tekben, ahol a hisztamin hatásának köszönhető hi­­perszenzitív reakciók, például allergiás reakciók lépnek fel a Hr és H2-receptorokon. Előnyösebb, ha egyetlen vegyületet adagolunk, amely hisztamin H,- és H2-antagonista hatást mutat, mint ha kűlön-külön adagolunk hisztamin Hj -antagonista ha­tást és hisztamin H2-antagonista hatást mutató ve­gyületeket, ekkor ugyanis elkerüljük azokat a nehéz­ségeket, amelyek a vegyületek eltérő abszorpciós se­bességéből és farmakokinetikai jellemzőiből származ­nak. Az I általános képletű vegyületekből gyógyászati készítményeket készíthetünk, amelyek valamely gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagot és egy I általános képletű vegyületet tartalmaznak, ahol az I általános képletű vegyületek bázis vagy gyógyásza­ti'ag elfogadható savval készített savaddíciós só alak­jában lehetnek jelen. Az ilyen addíciós sók közé tartoznak a sósavval, hidrogénbromiddal, hidrogén­­jodiddal, kénsavval és maleinsawal alkotott sók, amelyeket a szokásos eljárásokkal állíthatunk elő a megfelelő I általános képletű vegyületekből, például úgy, hogy azokat valamely rövidszénláncú alkanol­­ban savval kezeljük vagy pedig ioncserélő gyanták alkalmazásával állítjuk elő a kívánt sót vagy közvet­lenül a bázisból vagy egy másik addíciós sóból. A gyógyászati hordozóanyag szilárd vagy folyé­kony lehet. A szilárd hordozóanyagok példái a lak­­tez, kukoricakeményítő, burgonyakeményítő, mó­dosított keményítők, dikalciumfoszfát, terra alba, szacharóz, cellulózok, talkum, zselatin, agar, akácia pektin, magnéziumsztearát és sztearinsav. A folyé­kony hordozóanyagok példái a szirupok, földi­­in ngyoróolaj, olívaolaj, alkohol, propilénglikol, poli­­etilénglikolok és víz. Ha szilárd hordozóanyagot használunk, a ké­szítményt elkészíthetjük tabletta, port vagy pelle­­tet tartalmazó kapszula vagy pedig pilula alakjában. A;c adagolási egységben lévő szilárd hordozóanyag mennyisége általában körülbelül 25 mg és körülbelül 300 mg közötti. Ha folyékony hordozóanyagot al­kalmazunk, a készítményt elkészíthetjük szirup, emulzió, steril injektálható folyadék, vizes vagy nem vizes oldat vagy folyékony szuszpenzió alakjában. A készítmény tartalmazhat egyéb adalékanyagokat is, így tartósítószereket, például antioxidánsokat vagy antibakteriális szereket és/vagy ízesítő- vagy színező­anyagokat. A steril folyadékokat kiszerelhetjük am­­pillákba, több adagot tartalmazó ampullákba vagy adagolási egységeket kiszolgáltató rendszerek alak­jában. A készítmény ezenkívül lehet félig szilárd, például krém, paszta, kenőcs vagy gél vagy pedig helyi alkalmazásra szolgáló folyékony vagy aeroszol készítmény. A gyógyászati készítményeket a szo­kásos eljárásokkal állíthatjuk elő, így őrléssel, keve­réssel, szemcsézéssel és préseléssel, porlasztva szá­rítással, fagyasztva szárítással vagy pedig a kívánt készítménynek megfelelő alkotórészek feloldásával vagy diszpergálásával. A hatóanyag a készítményben a hisztamin H2-receptorok blokkolására alkalmas mennyiségben van jelen. Az adagolási egységek elő­nyösen körülbelül 50 mg és körülbelül 250 mg közötti hatóanyagmennyiséget tartalmaznak. A hatóanyagot naponta előnyösen 1—6 alkalom­mal adagoljuk. A napi adag előnyösen körülbelül 150 mg és körülbelül 1500 mg közötti. Az adagolás módja orális vagy parenterális lehet. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents