180844. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés különböző anyagú minták nedvességtartalmának meghatározására

9 18084* 10 mértéke általában egy ezreléknél kisebb, ezért annak kimuta­tása — a méréshez szükséges pontossággal — csak az ábrán bemutatott modulációs technika segítségével oldható meg. Az ábrán függőleges irányban felrajzolt d kimenet jele a hangfrekvenciás 23 generátor által a gerjesztő 22 tekercsben létrehozott modulációs tér jelét mutatja (3. ábra), míg a vízszintes irányban felrajzolt g kimenet jele a hangfrekvenci­ás 31 erősítő g kimenetén megjelenő hangfrekvenciás jei. A rezonancia-abszorpcióval arányos hangfrekvenciás g ki­menet jele egyidejűleg rákerül a visszacsatolt 33 erősítő, elektronikus 34 kapcsoló és 35 integrátorból álló első harmo­nikust detektáló fázisérzékeny erősítőre, illetve a 40 erősítő­ből, elektronikus 41 kapcsolóból és 42 integrátorból álló második harmonikust detektáló fázisérzékeny erősítőre, amelyek kimeneti jelét a 7. és 8. ábra tünteti fel. A 7. ábra a rezonancia-abszorpciós jel első deriváltjának idődiagramját tünteti fel, amely a fázisérzékeny egyenirányí­­tás eredményeként az elektronikus 34 kapcsoló h kimenetén jelenik meg. Ez a h kimeneti jel a 6. ábra szerinti e kimeneti jelből úgy jön létre, hogy a d kimeneti modulációs jel frek­venciatengelyen történő lassú eltolódása a rezonancia­abszorpciós görbe meredekségváltozását írja le. A moduláci­ós 22 tekercs menetirányának helyes megválasztásával bizto­sítható, hogy a h kimeneti görbe első csúcsa pozitív legyen. A rezonancia-abszorpciós jel második deriváltját a 8. ábra szemlélteti, mely a 43 erősítő m kimenétén jelenik meg, annak következtében, hogy az elektronikus 41 kapcsolót a 46 frekvenciakétszerező működteti. Az ábra vízszintes tenge­lyére a t időt, a függőleges tengelyére az U feszültséget vittük fel. A 43 erősítő UD diszkriminációs feszültségszintje arra szolgál, hogy a 44 jelfogót csak ezen szintet meghaladó m kimeneti jel működtesse. A görbe maximális R" feszültségű pontja a rezonancia-abszorpció pontos értékének felel meg. A 9. ábra a feszültség-hangolású 28 kondenzátor feszült­ség- és kapacitás-karakterisztikáját tünteti fel, mely szorosan kapcsolódik a 6. ábra kapcsán definiált alacsonyabb f, frek­vencia és magasabb f4 frekvencia értékekkel meghatározott tartományhoz. Az automatikus frekvenciaszabályozó 15 ké­szüléknek ugyanis n kimenetén olyan feszültségváltozást kell létrehoznia, amely AU feszültségváltozással a kondenzátor AC kapacitásváltozásával a vevőtekerccsel alkotott rádió­­frekvenciás 27, 28 mérőkört az f,—f4 frekvenciák tartomá­nyát átfogja. A rezonancia-abszorpció feltételének beállásá­nál tehát az automatikus frekvenciaszabályozó 15 készülék visszacsatolt 33 erősítő és elektronikus 34 kapcsolóból álló fázisérzékeny egyenirányító h kimenetén a 7. ábra R' pontjá­nak megfelelően zérus értékű jelet ad 35 integrátor bemene­tére, amelynek i kimenete a rezonancia f frekvenciához szükséges egyenszinten áll. Ebben az állapotban a rezonan­cia-abszorpció kijelző 16 készülék 43 erősítőjének m kimene­tén maximális R" feszültség van, amint azt a 8. ábra mutatja. Ha időközben valamilyen külső tényező hatására — pl. a permanens 21 mágnes tere vagy a rádiófrekvenciás 27, 28 mérőkör paraméterei megváltozása miatt a rezonancia f frekvencia megváltozna, a rezonancia-abszorpciós jel első deriváltja (7. ábra) R' pontból elmozdulva olyan szabályozó hibajelet ad, mely biztosítja a rezonancia f frekvenciára való visszatérést. Ez a megoldás tehát mindenféle tér és frekvencia ingadozásból adódó változást automatikusan visszaszabályoz. A h kimeneti görbe benntartási tartomá­nyát meghaladó elhangolódásnál, durva zavaroknál megszű­nik a rezonancia-abszorpció 16 kijelző m kimeneti jele is, a 44 jelfogó 44a munkaérintkezője nyit, 45 jelzőlámpa nem világít — azaz a berendezés nem mérőképes — záródik 44b nyugvóérintkező és az előzőekben ismertetett módon 35 integrátor megkeresi az új körülmények rezonancia feltételé­hez szükséges hangoló feszültséget. Amikor a 45 jelzőlámpa kigyullad, a 24 mintatartóba — kémcsőbe — a mérendő 26 mintát kell behelyezni. Ekkor a 25 etalon-minta a 24 minta­tartóból kicsúszik, és a 25a nyugvóérintkezőt működteti. A 25a nyugvóérintkező megszakítja a műveleti 38 erősítő bemenetének áramkörét, így a tároló 37 kondenzátor a mű­veleti 38 erősítő bemeneti feszültség-szintjét tárolja és azt hosszú ideig megőrzi. A 10. ábra a mérendő minta rezonancia-abszorpciós jelét mutatja, mely a 49 integrátor p kimenetén jön létre all. ábrán feltüntetett egyes lefutású fűrészjel hatására. Mindkét ábránál a vízszintes tengelyre a t időt, a függőleges tengelyre pedig az U feszültséget vittük fel. A p kimeneti jel pozitív csúcsának értékét az 50 csúcsdetektor érzékeli és tárolja — r görbe —, melyet a digitális 51 voltmérő kijelez. Az egyes lefutású fűrészjel 52 generátor, mint az ábrán látható, a nulla szintről előbb hirtelen t2 időpontban egy negatív szintre ugrik, majd negatív szintről lassú, néhány tizedpercig tartó változással pozitív értéket vesz fel, miközben t időpontban a zérus feszültségértéken átmegy, közben a 10. ábra szerinti rezonancia-abszorpciós jel deriváltját — p görbe — hozza létre. Az egyes lefutású jel végénél t3 időpontban ismét nulla értékre csökken, ekkor az 52 generátor a digitális 51 voltmé­rő órajelét letiltja, így a digitális 51 voltmérő kijelzett feszült­ség értéket tárolja. Adott anyagok nedvességtartalmának mérése ezek után úgy történik, hogy ismert értékű — szab­ványban előírt módon meghatározott nedvességtartalmú — mintákhoz digitális 51 voltmérő erősítését úgy állítjuk be, hogy a digitális kijelzőn nedvességtartalom súlyszázaléknak megfelelő számértékek jelenjenek meg. A találmány szerinti berendezés előnyei röviden a követ­kezőkben foglalhatók össze: A berendezés méreteiben kicsi, hordozható, beállítást és bonyolult kezelést nem igényel, a minták nedvességtartalmát közvetlenül, egy percnél rövi­­debb idő alatt, nagy pontossággal megadja és egyaránt alkal­mas különböző mezőgazdasági termények, élelmiszeripari termék, papír, talaj és más anyagok nedvességtartalmának mérésére. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás különböző anyagú minták nedvességtartalmá­nak meghatározására, permanens mágnes és rezonancia­­abszorpciós mérőkör segítségével, azzal jellemezve, hogy a rezonancia-abszorpciós mérőkör frekvenciáját folyamato­san egy alacsonyabb frekvenciaértékről kiindulva egy maga­sabb frekvenciaértékig növeljük, illetve csökkentjük, miköz­ben egy etalon mintával rezonancia-abszorpciót hozunk lét­re, ezután a rezonancia-abszorpcióhoz tartozó frekvenciát rögzítjük, majd az etalon-minta helyére a mérendő mintát helyezzük, ezután a rádiófrekvenciás mérőkör frekvenciáját hirtelen egy alacsonyabb frekvenciaértékre (fj) csökkentjük és erről az alacsonyabb frekvenciaértékről elindulva a rá­diófrekvenciás mérőkör frekvenciáját lassú — pl. néhány tizedpercig tartó — változással egy magasabb frekvenciaér­tékig (f4) növeljük, miközben a mérendő minta rezonancia­abszorpciós görbéjének deriváltját képezzük, majd a görbe csúcsértékét digitális voltmérővel megmérjük, és a digitális voltmérőn beállított értéket rögzítjük, végül a mérendő min-5 10 15 20 25 30 35 40 45 5C 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents