180829. lajstromszámú szabadalom • Csillebetoló berendezés gépesített bányaüzemi aknarakodóhoz
3 180829 4 alakítására nincs szükség, a szerelés és javítás biztonságosabbá és gyorsabban elvégezhetővé, továbbá gazdaságosabbá válik. Ezt azáltal értük el, hogy a betolóvezeték, a betolótőmb, a lengőpad, a vágányzár, a határolómű és levonószerkezet egységek mindegyike külön vázszerkezetre van felszerelve, a vázszerkezetek oldható kötéssel vannak egymáshoz és az alaphoz rögzítve. A fenti gondolat megvalósítása azt eredményezi, hogy a csillebetoló berendezés szerkezeti egységei a vázszerkezettel együtt kibonthatók, kiemelhetők, és cserélhetők, nincs szükség alulról történő szerelések elvégzésére. A továbbiakban a csillebetoló berendezés fő egységeit és azok működésmódját ismertetjük. A csillebetoló berendezés teherhordó gerince a vázszerkezet, amely egyben a gépi szerkezeti egységek elhelyezését és felfogását is biztosítja. A csillebetoló vázszerkezetének egyik ismert megoldásánál a vázszerkezet elemei hosszú kereszttartók, amelyeket a helyszínen az alapba történő betonozással rögzítenek, és ezekre vannak a gépi szerkezeti egységek építve. Ennek a vázszerkezet-megoldásnak az alábbi hátrányos jellemzői vannak: — a vázszerkezet nem bontható, és így nem cserélhető — a vázszerkezetre szerelt gépi szerkezeti egységek javítása és cseréje csak a helyszínen végezhető, ami a nagyméretű géprészek kiszerelhetősége szempontjából nehezen oldható meg. Ezeket a hátrányokat kiküszöbölte a találmány szerinti vázszerkezet, amelynek egyik lehetséges kiviteli alakjánál a sínszálak alatt húzódó, előnyösen I profilú idomacél főtartók alkotják az alapját. Ezek a főtartók a szerkezeti egységek által megkívánt kiosztásban rövid, hegesztett kereszttartókkal vannak összekötve, illetve alátámasztva. A vázszerkezet a ráépülő gépi szerkezeti egységeknek megfelelően részegységekre, alapkeretekre van tagolódva, amelyek bontható kötéssel vannak egymáshoz és az alaphoz rögzítve. A vázszerkezet — a rászerelt gépi szerkezeti egységekkel együtt is — a rögzítő csavarkötések kioldása után kiemelhető és cserélhető, javítása műhelyben végezhető. A csillebetoló berendezés fölülről való szerelhetőségét tovább egyszerűsíti az a felismerés, amely alapján a betolóvezeték elemeit oldható kötéssel rögzítjük egymáshoz, és ez a kötés fölülről bontható. A betolóvezeték ismert megoldásánál profilacélból hegesztett szerkezetet használnak, amely szerkezetek összekapcsolt állapotban vannak az alapgerendához rögzítve. A hegesztett felépítés következtében a vezeték egybefüggő, bontásnál, alkatrész-cserénél csak az alapgerendák alatt kialakított aknából lehet a szerelést elvégezni, azonkívül a betolólánc befűzése, cseréje, csak egy meghatározott helyen végezhető el. A találmány szerinti betolóvezeték a fenti megoldással szemben az alábbi előnyökkel bír: — a betolóvezeték elemei hegesztés nélküli, bontható kötéssel vannak egymáshoz rögzítve, ezáltal fölülről minden szerelés és alkatrész-csere elvégezhető, nincs szükség alsó szerelőakna kialakítására, — a betolóvezetékben nincsenek külön kopóbetétek felszerelve, mivel annak alsó eleme kemény anyagból készül, ezáltal alkalmas a kopóbetétek helyettesítésére. A csillebetoló berendezésnél a lengőpad egység a legérzékenyebb a különböző működtető energia-fajtákra. A lengőpadnak a kasmozgás következtében előálló elmozdulása ugyanis visszahat a működtető egységre, amely merev kapcsolat esetén károsodást okozhat a hajtóműben. A találmány szerinti csillebetoló berendezés lengőpadjának egy lehetséges kialakításánál a lengőpad mozgását függetlenítettük a hajtóműtől. A kngőpadnak az a feladata, hogy a betoló helyhez kötött szerkezetei, valamint a szállitókas között időszakos kapcsolatot létesítsen a csillecsere, vagy egyéb szállítási feladatok időtartamára. A ’engöpad által létesített kapcsolatnak mozgékonynak kell lennie, hogy a beállási pontatlanságból, valamint a kötélnyúlásból adódó kashelyzet változásokat önműködően köve: ni tudja. Az ismert és általánosan használt lengöpad-típusoknál a működtető erőgép és a lengőpad szárnya között egy — a szárnyhoz mereven rögzített— működtető kar van beépítve, ezenkívül a szárny emeléséhez ellensúlyt alkalmaznak. Ezeknek i megoldásoknak az alábbi hátrányai vannak: — az ellensúly kialakítása miatt a lengőpad szárnya mindig felállni igyekszik, tehát a kasra fektetéshez állandó, lefelé kényszerítő erőkifejtés szükséges az erőgéptől, így a kötélen le-fel lengő kas mozgása a terhelés alatt lévő erőgépre hat vissza, — fenti körülmény miatt a lengőpadszámy és az erőgép közötti merev kényszerkapcsolat csak igen rugalmas működtetési formát engedélyezett, ami a kézi működtetés esetét kivéve kizárólagosan csak a pneumatikus hengerrel történő működtetés lehetett. Rugalmatlanabb működtetési forma (hidraulikus, villamos) szóba sem jöhetett a t úlfeszítésből előálló törésveszély miatt, — az ellensúllyal ellátott lengőpad helyfoglalása nagy. A találmány szerinti lengőpad egyik lehetséges kialakítási formájánál a lengőpad szárnya nincs közvetlen kényszerkapcsolatban a működtető szervekkel, és ellensúly nélküli kialakítású, így orrnehéz súlyelosztása folytán — a gravitációs tér hatására — önműködően mindig lefektetett helyzetbe igyekszik kerülni. A szárny felállítását csuklórudas emelőmü végzi. Lehajtáskor a működtető szerkezet megszünteti a szárny alátámasztását, így az saját súlyának hatására a rakodószinten tartózkodó szállítókas dobogójára fekszik. A lengőpad a különböző működtetési lehetőségek biztosításán kívül az ellensúly elhagyása következtében kisebb súlyú, mint az egyéb ismert megoldásoknál. A csíllebetoló berendezésben a működtető energia-fajtára ugyancsak érzékeny szerkezeti egység a levonószerkezet és a kitolás oldali határolómü. A levonószerkezet a kitolt csille mozgatásának elősegítésére szolgál. A levonószerkezet a kitolás oldali lengöpadra épül rá, és vonszolója egyben visszafutásgátlóként is szerepel a kitolt csille bármi okból történő visszagördülésének megakadályozására. A levonószerkezet vonszolója a csilléket tengelyüknél fogva vonszolja. A találmány szerinti csillebetoló berendezésben a határolómű és a levonószerkezet szerkezetileg és működésmódjukat tekintve is elkülönülnek, ami az ismert megoldásokhoz képest új, érzéketlen a működtető energia beviteli formájára. Az általánosan ismert kitolásoldali határolómü és levonószerkezet az egy erőgépről működtetett, szerkezetileg is egybeépített kivitelű megoldás. Ilyen láncos betoló-kihúzó szerkezetet ismertet a 352 824 sz. szovjet szabadalmi leírás, amely a csillebetolást, illetve kihúzást megfelelően kialakított karos-ütközős mechanizmus segítségével végzi el. Jellegzetessége, hogy az osszeépítettségből, ill. az egy erőgépről történő működtetésből kifolyólag képes megvalósítani az egyidejű működtetést, azaz a határoló lebuktatásával egyidejűleg a levonószerkezet is megteszi a maga útját. Hátrányai a megoldásnak, hogy: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
