180819. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tárolóhelyek üzemi állapotainak szintek szerinti meghatározására különosen a tárolóhely szintek szerinti hőmérsékleteloszlásának felügyeletére
3 180819 4 jének felügyeletétől 99 tartály 10—10 szintjének együttes felügyeletére építhető ki úgy, hogy a felügyelet végezhető manuális vezérléssel, félautomata üzemmódban és automatikus üzemmódban egyaránt. Az ismert berendezés kialakításánál törekedtek a kábelhálózat eredő hosszának és csatornaszámának optimálisan kis értéken tartására (ami természetesen még mindig abszolút értelemben nagy érték). Ennek érdekében a berendezés alapvető felépítése úgy jellemezhető, hogy minden tartályba bementenek egy-egy mérőkábelt, mely úgy van kialakítva, hogy a mag körül rendezik el az egyes érzékelőkhöz rendelendő csatornavezetékeket, a központi magot pedig különböző magasságokban eltávolítják és ezeken a pontokon a mag helyébe beültetik a hőérzékelőt (pl. termisztort), melyet a kábel egyik csatornavezetékére kötnek. Ilyenformán a tartályba belógó kábel a különböző pontokon beépített érzékelők segítségével legfeljebb N szintben (az ismert berendezésnél N= 10) érzékeli a pillanatnyi hőmérsékletet, mely hőmérséklettel arányos villamos jel a csatornavezetékeken át a mérőállásonként kiépített kábeláramkörbe kerül. A kábeláramkör N darab mérőhidat tartalmaz, s az egyes csatornavezetékek a beiktatott mérőérzékelővel a megfelelő sorrendű mérőhíd egyik ágát alkotják. Az egy mérőállás kábeláramkörét alkotó N darab mérőhid egyik csomópontjai legalább N + 1 — körös — kapcsolószerven át legalább N-csatornás kijelző kábel sorrendben megfelelő csatornájára csatlakoznak. A kijelző kábelek a viszonylag közel elrendezett gyűjtőhelyre, az ún. rendező szekrénybe futnak be. Itt valamennyi kijelző kábel mindenkor azonos sorrendű csatornavezetékeit közösítik és a rendező szekrénytől már csak egyetlen — legalább N-csatornás — vonal halad tovább a központi felügyelő állomás felé, ahol az állomás jelfeldolgozó főegységének N-csatornás bemenetére csatlakozik. így tehát a mérőállások és a központi felügyelő állomás közötti úthossz nagyrészén nincs már szükség a méröállásonkénti jelzökábelre, hanem csak egyetlen vonalra. Ezt a megtakarítást az teszi lehetővé, hogy a közös vonalra közösítve csatlakozó kijelző vezetékek közül mindenkor csak egy vezeték továbbíthat jelet, nevezetesen annak a mérőállásnak a kijelző vezetéke, melynek már említett kapcsolószerve aktiválva van. Erre szolgál a kapcsolószervek N + 1-ik köre, melyen át az adott mérőálláshoz tartozó N darab mérőhíd másik csomópontjai beiktathatok a központi felügyelő állomás és a mérőállás közötti mérőhurokba. Az ismert berendezés központi felügyelő állomása a mindenkor választott mérőállás valamennyi csatornájából érkező hőmérsékleti értékeket kijelzi és/vagy rögzíti, esetleg közvetlenül tovább is feldolgozza és nemcsak riasztó jeleket ad, hanem adott esetben a rendellenes állapot megszüntetésére közvetlen beavatkozó jeleket is állíthat elő. Az eddigiekben a találmányunk megértéséhez szükséges mértékben ismertettük az ismert berendezés jellemzőit; olyan részeket, melyek a találmány szerinti berendezésnél is hasonlóan nyernek alkalmazást, a rövidebb tárgyalás kedvéért a kiviteli példa kapcsán írunk majd le, egyebekben a technika állásához tartozó berendezés konkrét kialakítása és részletes működésmódja megismerhető pl. az A/S N. Foss Electric dán cég által kiadott „Super-Therm” című prospektusból (táskaszám: 11 900—5a). Az ismert berendezésnél tehát sikerült a rendező szekrények) és a központi felügyelő állomás közötti úton az N-csatornás kábelek számát M-ről egyre csökkenteni, ami maximális kiépítésnél azt jelenti, hogy 99 sokcsatornás kábel helyett csak egy darab sokcsatornás kábel szükséges. Az ismert berendezés azonban — éppen a kiépíthetőség » maximális flexibilitása érdekében — még mindig igen ráfordításigényes. A találmány alapja az a felismerés, hogy az említett alapvető előnyök megtartása mellett a redundáns elemek száma tovább csökkenthető és egyes funkcionális szervek felépítése egyszerűsíthető, ha a követelmény és a működésmód gondos elemzése alapján kijelöljük az egyszerűsítés célszerű útját, abból kiindulva, hogy a maximális flexibilitás érdekében szükség van valamennyi mérőállás valamennyi csatornájának folyamatos feldolgozására, s szükség esetén az így nyert valamennyi mért adat párhuzamos rögzítésére, a megjelenítendő adatok körét azonban messzemenően csökkenteni lehet tekintettel arra, hogy a kezelő aperciálóképessége határt szab az együtt figyelhető információknak és az így kapott optimális adathalmazt meghaladó adatok kijelzése nemcsak nem javítja, hanem kifejezetten rontja a kijelzett kép alapján való intézkedés feltételeit. Ugyanakkor felismertük, hogy ennyire flexibilis és átfogó rendszer kiépítésénél célszerű annak sokoldalúbb kihasználása, az kiterjeszthető bármely állapotjellemzők felügyeletére, illetve meghatározására, melyek hőmérsékletérzékelés alapján meghatározhatók, előnyösen pl. a tárolóhelyek feltöltöttségi szintjének meghatározására. A rendszer egyszerűsítését tehát alapvetően az a megfontolás teszi lehetővé, hogy vizuális áttekintésnél kifejezetten célszerűtlen az egy mérőállás valamennyi szintjében mért számértékek szimultán kijelzése, sokkal jobb beavatkozási feltételeket teremt, ha mindenkor csak egy mérőállás egy konkrét szintjének pontos hőmérsékletét jelezzük ki, de a többi szint hőmérsékleti értéke helyett szimultán kijelezzük mind izon hibahelyeket, melyek sok mérőállásos sokcsatornás mérőrendszerben előálltak, mégpedig mindaddig, amíg az adott hibahelyen a hiba meg nem szűnt, vagy a kezelő annak a hibahelynek a kijelzését már nem tartja szükségesnek. Ilyenformán N darab-mérőműszer helyett csak egyetlen mérőműszert szükséges elrendezni az előlapon, de a mérőállásonként! hibajelzőkkel együtt ez az előlap mégis jobban áttekinthető összképet ad. További egyszerűsítés érhető el azáltal, hogy az előlapon nem rendezünk el külön hibajelzőket mérőállásonként, hanem a szekvenciális megjelenítés során éppen kijelzett mérőállás jelzésére eddig is alkalmazott kijelző eszközöket egyben a hibahelyek kijelzésére is felhasználjuk, amennyiben azt a körülményt, hogy valamely adott mérőállást vettük most sorra a megjelenítésre, a kijelző eszköz tartós aktiválása jelzi, míg a többi — a szekvenciális megjelenítésben éppen nem sorra került — mérőállás kijelző eszközei közül azok, amelyek hibahelyet jelentő mérőálláshoz tartoznak, szakaszosan jeleznek (ha pl. a kijelző eszköz világító test, akkor a szekvenciális megjelenítési fázist tartós világítás jelzi, a rendellenes állapot fennállását pedig ütemes villogás). A követelmény és a működésmód említett egybevetése azt is mutatta, hogy az alkalmazási helyek jelentős részénél nem szükséges az egyes mérőállások szekvenciális kijelölését többhelyiértékű, pl. decimális szervezésű vonalak útján végezni, hanem a központi felügyelő állomásban elrendezett mérőállás választó szervről egy-egy egycsatornás kijelölő vezeték útján aktiválhatjuk az egyes mérőállásokat. A technika állása szerint a kijelölést a rendező szekrényben kialakított multiplikáló készüléken át végezték, ahová a mérőállás-választó szerv többhelyiértékű választójele érkezett, azt dekódolták és a dekódolás után került a kijelölő utasítás a rendező szekrényből a mindenkori mérőálláshoz. Természetesen a találmány szerint is felhasználható a rendező szekrény arra, hogy a központi felügyelő állomásról az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
