180806. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szóródási áram fémszerkezetekre gyakorolt befolyásoló hatásának csökkentésére, valamint kapcsolási elrendezés és érzékelő az eljárás foganatosítására
11 180806 12 pasz fémfelületét szimulálja, vagy pedig egy olyan szerkezetét, amelynek szigetelőbevonata súlyosan sérült. A 4. és 5. ábrán bemutatott típussorozathoz tartozó találmány szerinti érzékelők előnyösen alkalmazhatók a szóródási áram befolyásának mérésére és meghatározására csupasz fémszerkezeteknél, például védőcsöveknél, fűrócsöveknél, köpenycsöveknél, kutak szűrőcsöveinél, különböző tartálytípusoknál és vezetékeknél, amelyeknek különösen súlyosan sérült szigetelőbevonatuk van. A fent említett szerkezeteknél a találmány szerinti érzékelő katódos védelem esetében is alkalmazható. A találmány szerinti érzékelő alkalmas arra is, hogy egyenárammal villamosított sínjármű forgalom közelében elhelyezett földalatti tartályoknál megállapítsa a korrózióveszélyt, amelyet kóboráramok okoznak. A 6—10. ábrákon a második típussorozathoz tartozó találmány szerinti érzékelők néhány kiviteli példáját mutatjuk be. Ennél a típussorozatnál a fémből készült csupasz 17 fém-segédelektróda szigetelő bevonattal ellátott fémszerkezet szigetelő bevonatának nem túl nagymértékű sérülését szimulálja. A 6. ábrán szemléltetett 37 érzékelő dielektromos anyagból készült csőalakú 39 tartóból áll, amelynek két végén egy-egy 17 és 40 fém-segédelektróda van elhelyezve. Az első 17 fém-segédelektródának mérőfelülete 100 cm2, míg a második 40 fém-segédelektróda mérőfelülete 10 cm2. Mindkét 17 és 40 fém-segédelektróda körül a 39 tartóval szilárdan összekötött és dielektromos anyagból készült 38 gyűrű helyezkedik el, amely a 13 és 15 szerkezetek szigetelőbevonatát szimulálja. A 37 érzékelőn belül helyezkedik el a rögzített 19 normál elektróda. A 6. ábrán bemutatott 19 normál elektróda egy Cu/CuS04 elektróda, amely porózus anyagból van, és a belső térben szorosan elrendezett, 192 töltéssel ellátott 195 edényből áll, ahol a töltés faforgácsból és kristályos rézszulfátból áll, és az edényben bot alakú 191 rézelektróda helyezkedik el. A rögzített 19 normál elektróda 199 mérőfelülete a 39 tartó köpenyében kiképzett lyukakként van kialakítva. A 17, fém-segédelektródát, 191 rézelektródát és 40 fém-segédelektródát a 175, 176, illetve 41 kábelekhez csatlakoztatjuk, és a csatlakozási helyet epoxid 196 öntőgyantával tömítjük. A porózus 195 edényt még egy 194 perforált csövecskével látjuk el, amely a 192 töltésnek vizes rézszulfátoldattal való öntözésére szolgál az érzékelő beágyazása előtt. A 7. ábrán a második típussorozathoz tartozó találmány szerinti érzékelő olyan kivitelét mutatjuk be, amelynél a 17 és 40 fém-segédelektródákat a dielektromos anyagból előállított 39 tartó külső felületének kör alakú kerülete mentén helyezzük el, míg a rögzített 19 normál elektróda a 39 tarte belsejében van elhelyezve, és ennek 199 mérőfelülete a 39 tartó egyik végén helyezkedik el. A 39 tartó másik oldalán a 39 tartó belső teréből a 41, 175 és 176 kábeleket vezetjük ki, ezek a 40 és 17 fém-segédelektródákhoz és a 191 rézelekt ródához csatlakoznak. A 17 fém-segédelektródának mérőfelülete 500 cm2, míg a 40 fém-segédelektródának mérőfelülete 50 cm2-k tesz ki. A két 17 és 40 fém-segédelektróda szélei mentén szimuláló szigetelő bevonatot képező 38 gyűrűvel van ellátva; a szigetelő bevonat dielektromos anyagból, például polivinilkloridból készült. A 8. ábrán a második típussorozathoz tartozó találmány szerinti érzékelők egy másik kiviteli alakját ábrázoltuk. A dielektromos anyagból levő cső alakú 39 tartó fenekén csupasz 17 fém-segédelektróda van elrendezve, amelynek mérőfelülete 100 cm2, míg a 39 tartó belső terében rögzített 19 normál elektróda helyezkedik el. A 19 normál elektróda mérőfelülete elektrolitikusan érintkezik a fémből levő segédelektróda felületével, elektrolitikusan vezető 42 töltés, például kristályos nátriumszulfát, és porózus 43 tárcsa útján, amely a fémből levő 17 fém-segédelektródában kialakított lyukban van elhelyezve; 43 tárcsát 17 fém-segédelektróda felületétől dielektromos 44 gyűrű szigeteli el. A dielektromos anyagból, például polietilénből előállított 44 gyűrű és a 39 tartó köpenye a 15 szerkezet szigetelő bevonatát szimulálja. A tartó felső részében dielektromos anyagból készült 56 válaszfal van elhelyezve. A 9. ábrán a találmány szerinti érzékelő egy másik kiviteli alakját mutatjuk be, hosszanti metszeti síkban, míg a 10. ábrán ugyanezt a kiviteli alakot a 9. ábra A—A vonala menti metszetben ábrázoltuk. A 37 érzékelő 39 tartója dielektromos anyagból készült üreges háromszög alapú hasábként van kiképezve. A 39 tartó mindegyik falának külső felületén egy-egy 17, 40 és 50 fém-segédelektróda van, kör alakú lap alakjában elhelyezve; ezen fém-segédelektródáknak mérőfelülete sorban 100 cm2, 10 cm2 és 1 cm2, míg a 39 tartó belső terében rögzített 19 normál elektróda helyezkedik el, amely a 9. és 10. ábrán bemutatott kivitelnél Cu/CuS04 elektróda és 45 elektrolitban van elhelyezve. Az ezen típussorozathoz tartozó találmány szerinti érzékelők nemcsak arra alkalmasak, hogy szigetelőbevonattal ellátott és idegen árammezőben elhelyezett fémszerkezetek szóródási áram által gyakorolt befolyásoltságát mérjék és meghatározzák, hanem alkalmasak arra is, hogy megállapítsák a katódos védelemmel ellátott szerkezetek polarizációs potenciálját is. A 11—17. ábrákon a találmány szerinti hordozható érzékelő több kiviteli példáját ábrázoltuk. All. ábrán a találmány szerinti hordozható érzékelők egyik legegyszerűbb kiviteli példáját mutatjuk be. Polivinilkloridból előállított 8 cm vastag, 80 cm hosszú bot alakú 39 tartó egyik végén kör alakú, egyik oldalán szigetelt acéllapot helyezünk el koaxiálisán 17 fém-segédelektródaként, amelynek mérőfelülete S] = 100 cm2. Ezen 17 fém-segédelektródától 10 cm távolságban egymással szemben még két kör alakú, egyik oldalán szigetelt 40 és 50 fém-segédelektródát helyezünk el, amelyeknek mérőfelülete a csupasz fémfelületen S2 = 10 cm2 és S3 = 1 cm2 nagyságú. A 39 tartó felső végén három darab 52, 53 és 54 kábelcsatlakozó van elhelyezve, és ezekhez csatlakoznak a 40, 50 és 17 fém-segédelektródák 41, 51 és 175 kábelei. Mindhárom fém-segédelektróda el van látva szimuláló szigetelő 38 gyűrűvel. A 12. ábrán a találmány szerinti hordozható érzékelő egy másik kivitelét mutatjuk be hosszanti metszetben, míg a 13. ábrán a 12. ábra PP' vonal mentén vett metszetet, és a 14. ábrán a 12. ábra A A' vonala mentén vett metszetet ábrázoltunk. A polivinilkloridcsőből kiképzett 39 tartó üreges testének 391 köpenye a következő méretekkel van kialakítva: hossza 100 cm és külső átmérője 12,5 cm. A 39 tartó 391 köpenyének alsó kör alakú 392 kivágásába acélból készült lap alakú 17 fém-segédelektróda van helyezve, amelynek mérőfelülete S, = 100 cm2 és átmérője d = 11,3 cm. A 17 fém-segédelektróda fölött a 39 tartó 391 köpenyének belső terében 13 cm magasságban 55 lyukkal ellátott 177 válaszfal van elrendezve. A 17 fém-segédelektróda és a 177 válaszfal között egymással szemben a 39 tartó 391 köpenyének külső felületén acélból levő két 40 és 50 fém-segédelektróda van rögzítve; ezeknek mérőfelülete S2 = 10 cm2 és S3 = 1 cm2. A 17,40 és 50 fém-segédelektródákat 4 mm vastag szimuláló szigetelő 38, 381 és 382 gyűrűvel látjuk el. A 17, 40 és 50 fém-segédelektródák közötti tér és a 177 válaszfal 196 öntőgyantával van kitöltve. A 39 tartó 391 köpenyének felső 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
