180806. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szóródási áram fémszerkezetekre gyakorolt befolyásoló hatásának csökkentésére, valamint kapcsolási elrendezés és érzékelő az eljárás foganatosítására

11 180806 12 pasz fémfelületét szimulálja, vagy pedig egy olyan szerkeze­tét, amelynek szigetelőbevonata súlyosan sérült. A 4. és 5. ábrán bemutatott típussorozathoz tartozó talál­mány szerinti érzékelők előnyösen alkalmazhatók a szóródá­si áram befolyásának mérésére és meghatározására csupasz fémszerkezeteknél, például védőcsöveknél, fűrócsöveknél, köpenycsöveknél, kutak szűrőcsöveinél, különböző tartály­típusoknál és vezetékeknél, amelyeknek különösen súlyosan sérült szigetelőbevonatuk van. A fent említett szerkezeteknél a találmány szerinti érzékelő katódos védelem esetében is alkalmazható. A találmány szerinti érzékelő alkalmas arra is, hogy egyenárammal villamosított sínjármű forgalom kö­zelében elhelyezett földalatti tartályoknál megállapítsa a korrózióveszélyt, amelyet kóboráramok okoznak. A 6—10. ábrákon a második típussorozathoz tartozó ta­lálmány szerinti érzékelők néhány kiviteli példáját mutatjuk be. Ennél a típussorozatnál a fémből készült csupasz 17 fém-segédelektróda szigetelő bevonattal ellátott fémszerke­zet szigetelő bevonatának nem túl nagymértékű sérülését szimulálja. A 6. ábrán szemléltetett 37 érzékelő dielektromos anyag­ból készült csőalakú 39 tartóból áll, amelynek két végén egy-egy 17 és 40 fém-segédelektróda van elhelyezve. Az első 17 fém-segédelektródának mérőfelülete 100 cm2, míg a má­sodik 40 fém-segédelektróda mérőfelülete 10 cm2. Mindkét 17 és 40 fém-segédelektróda körül a 39 tartóval szilárdan összekötött és dielektromos anyagból készült 38 gyűrű he­lyezkedik el, amely a 13 és 15 szerkezetek szigetelőbevonatát szimulálja. A 37 érzékelőn belül helyezkedik el a rögzített 19 normál elektróda. A 6. ábrán bemutatott 19 normál elektró­da egy Cu/CuS04 elektróda, amely porózus anyagból van, és a belső térben szorosan elrendezett, 192 töltéssel ellátott 195 edényből áll, ahol a töltés faforgácsból és kristályos rézszulfátból áll, és az edényben bot alakú 191 rézelektróda helyezkedik el. A rögzített 19 normál elektróda 199 mérőfe­lülete a 39 tartó köpenyében kiképzett lyukakként van kiala­kítva. A 17, fém-segédelektródát, 191 rézelektródát és 40 fém-segédelektródát a 175, 176, illetve 41 kábelekhez csatla­koztatjuk, és a csatlakozási helyet epoxid 196 öntőgyantával tömítjük. A porózus 195 edényt még egy 194 perforált csö­vecskével látjuk el, amely a 192 töltésnek vizes rézszulfátol­­dattal való öntözésére szolgál az érzékelő beágyazása előtt. A 7. ábrán a második típussorozathoz tartozó találmány szerinti érzékelő olyan kivitelét mutatjuk be, amelynél a 17 és 40 fém-segédelektródákat a dielektromos anyagból előál­lított 39 tartó külső felületének kör alakú kerülete mentén helyezzük el, míg a rögzített 19 normál elektróda a 39 tarte belsejében van elhelyezve, és ennek 199 mérőfelülete a 39 tartó egyik végén helyezkedik el. A 39 tartó másik oldalán a 39 tartó belső teréből a 41, 175 és 176 kábeleket vezetjük ki, ezek a 40 és 17 fém-segédelektródákhoz és a 191 rézelekt ródához csatlakoznak. A 17 fém-segédelektródának mérőfe­lülete 500 cm2, míg a 40 fém-segédelektródának mérőfelüle­te 50 cm2-k tesz ki. A két 17 és 40 fém-segédelektróda szélei mentén szimuláló szigetelő bevonatot képező 38 gyűrűvel van ellátva; a szigetelő bevonat dielektromos anyagból, pél­dául polivinilkloridból készült. A 8. ábrán a második típussorozathoz tartozó találmány szerinti érzékelők egy másik kiviteli alakját ábrázoltuk. A di­elektromos anyagból levő cső alakú 39 tartó fenekén csupasz 17 fém-segédelektróda van elrendezve, amelynek mérőfelüle­te 100 cm2, míg a 39 tartó belső terében rögzített 19 normál elektróda helyezkedik el. A 19 normál elektróda mérőfelüle­te elektrolitikusan érintkezik a fémből levő segédelektróda felületével, elektrolitikusan vezető 42 töltés, például kristá­lyos nátriumszulfát, és porózus 43 tárcsa útján, amely a fémből levő 17 fém-segédelektródában kialakított lyukban van elhelyezve; 43 tárcsát 17 fém-segédelektróda felületétől dielektromos 44 gyűrű szigeteli el. A dielektromos anyagból, például polietilénből előállított 44 gyűrű és a 39 tartó köpe­nye a 15 szerkezet szigetelő bevonatát szimulálja. A tartó felső részében dielektromos anyagból készült 56 válaszfal van elhelyezve. A 9. ábrán a találmány szerinti érzékelő egy másik kiviteli alakját mutatjuk be, hosszanti metszeti síkban, míg a 10. ábrán ugyanezt a kiviteli alakot a 9. ábra A—A vonala menti metszetben ábrázoltuk. A 37 érzékelő 39 tartója dielektromos anyagból készült üreges háromszög alapú hasábként van kiképezve. A 39 tartó mindegyik falának külső felületén egy-egy 17, 40 és 50 fém-segédelektróda van, kör alakú lap alakjában elhelyezve; ezen fém-segédelektródáknak mérőfelülete sorban 100 cm2, 10 cm2 és 1 cm2, míg a 39 tartó belső terében rögzített 19 normál elektróda helyezkedik el, amely a 9. és 10. ábrán bemutatott kivitelnél Cu/CuS04 elektróda és 45 elektrolit­ban van elhelyezve. Az ezen típussorozathoz tartozó találmány szerinti érzéke­lők nemcsak arra alkalmasak, hogy szigetelőbevonattal ellá­tott és idegen árammezőben elhelyezett fémszerkezetek szó­ródási áram által gyakorolt befolyásoltságát mérjék és meg­határozzák, hanem alkalmasak arra is, hogy megállapítsák a katódos védelemmel ellátott szerkezetek polarizációs po­tenciálját is. A 11—17. ábrákon a találmány szerinti hordozható érzé­kelő több kiviteli példáját ábrázoltuk. All. ábrán a találmány szerinti hordozható érzékelők egyik legegyszerűbb kiviteli példáját mutatjuk be. Polivinil­kloridból előállított 8 cm vastag, 80 cm hosszú bot alakú 39 tartó egyik végén kör alakú, egyik oldalán szigetelt acéllapot helyezünk el koaxiálisán 17 fém-segédelektródaként, amely­nek mérőfelülete S] = 100 cm2. Ezen 17 fém-segédelektró­­dától 10 cm távolságban egymással szemben még két kör alakú, egyik oldalán szigetelt 40 és 50 fém-segédelektródát helyezünk el, amelyeknek mérőfelülete a csupasz fémfelüle­ten S2 = 10 cm2 és S3 = 1 cm2 nagyságú. A 39 tartó felső végén három darab 52, 53 és 54 kábelcsat­lakozó van elhelyezve, és ezekhez csatlakoznak a 40, 50 és 17 fém-segédelektródák 41, 51 és 175 kábelei. Mindhárom fém-segédelektróda el van látva szimuláló szigetelő 38 gyű­rűvel. A 12. ábrán a találmány szerinti hordozható érzékelő egy másik kivitelét mutatjuk be hosszanti metszetben, míg a 13. ábrán a 12. ábra PP' vonal mentén vett metszetet, és a 14. ábrán a 12. ábra A A' vonala mentén vett metszetet ábrázol­tunk. A polivinilkloridcsőből kiképzett 39 tartó üreges testé­nek 391 köpenye a következő méretekkel van kialakítva: hossza 100 cm és külső átmérője 12,5 cm. A 39 tartó 391 köpenyének alsó kör alakú 392 kivágásába acélból készült lap alakú 17 fém-segédelektróda van helyezve, amelynek mérőfelülete S, = 100 cm2 és átmérője d = 11,3 cm. A 17 fém-segédelektróda fölött a 39 tartó 391 köpenyének belső terében 13 cm magasságban 55 lyukkal ellátott 177 válaszfal van elrendezve. A 17 fém-segédelektróda és a 177 válaszfal között egymással szemben a 39 tartó 391 köpenyének külső felületén acélból levő két 40 és 50 fém-segédelektróda van rögzítve; ezeknek mérőfelülete S2 = 10 cm2 és S3 = 1 cm2. A 17,40 és 50 fém-segédelektródákat 4 mm vastag szimuláló szigetelő 38, 381 és 382 gyűrűvel látjuk el. A 17, 40 és 50 fém-segédelektródák közötti tér és a 177 válaszfal 196 öntő­­gyantával van kitöltve. A 39 tartó 391 köpenyének felső 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents