180803. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hajlékony mágneses információhordozó tárcsákon sávkijelölő információ rögzítésére és berendezés olvasófej helyzetének finombeállítására
180803 6 szolgáltat. Ehhez hasonlóan működik a 15 második szelektor, de ez a második jelölő frekvenciájú komponensekre érzékeny. A 14 és 15 első és második szelektorok kimenetükön előállítják a megfelelő frekvenciájú komponensekhez tartozó 5 egyenfeszültség jeleket. A 16 első differenciálerősítő bemenetéit tehát U. illetve U feszültségek vezérlik, ahol 10 U. az első jelölő f, frekvenciájú komponens abszolút értéke, és a második jelölő f2 frekvenciájú komponens abszolút értéke. 15 A 16 első differenciálerősítő kimenetén megjelenő U feszültség ezen két jel különbségéből származik: 20 u u fi n A 3. ábrán az U feszültség változását tüntettük fel a 10 25 olvasó fej radiális d helyzetének függvényében. Látható, hogy ha a 10 olvasó fej a páros számú 00 és 02 sávokkal van szemközti helyzetben, akkor az U feszültség értéke pozitív maximumon, azaz + UM értéken van. Ha a 10 olvasófej a páratlan számú 01 és 03 sávokkal van szemben, akkor az 30 U feszültség értéke negatív maximumra, azaz - UM értékre esik. Attól függően, hogy a 10 olvasó fejet mely sávokra akar- . juk ráállítani, a 18 referencia jel képző áramkörrel +UM vagy — UM értékű referencia jelet küldünk a 17 második differenciálerősítőre. A 2. ábrán vázolt esetben a 10 olvasó fejet a második 01 sávra kell beállítani. Ehhez — U értékű referencia feszültség beállításra van szükség. Attól függően, hogy az U feszültség mennyivel tér el a beállított -U 40 értékű referencia feszültségtől, a 19 szabályozó erősítő annak megfelelő nagyságú jellel vezérli a 12 finombeállító szerkezetet. Beláthatjuk, hogy a 10 olvasó fej helyzetét ez utóbbi addig változtatja, ameddig pontosan a 01 sáv közepével szemközti helyzetbe nem kerül. Itt ugyanis a szabályozó 45 feszültség nullára csökken. A 19 szabályozó erősítőben megfelelő differenciáló tag érzékeli, hogy a szabályozás megfelelő irányban történik-e. Helyes előjelű szabályozásnál ugyanis a szabályozó jelnek időben csökkenő jellegűnek kell lenni. Ha a differenciáló tagon olyan jel keletkezik, amely a 10 50 olvasó fej ellenkező irányú mozgatását idézné elő, akkor egy megfelelő kapcsoló a 19 szabályozó erősítő kimenetijeiének irányát megváltoztatja. Az itt leírt szabályozás olyan hatékony, hogy a 10 olvasó fejet még ez alatt az idő alatt a kívánt sávhoz viszi, amíg a 55 3 sávkijelölő szektor tartózkodik a 10 olvasó fej előtt. Beláthatjuk, hogy a vázolt megoldás alkalmas arra, hogy a 10 olvasó fejet egy előzetes beállítás után a kívánt sávra vigye. A találmány szerinti eljárás során tehát a sávkijelölő infor- 60 mációt a hajlékony mágneses információhordozó tárcsa egyik oldalára vesszük fel olyan módon, hogy a tárcsát üzemi sebességgel forgatjuk és minden körfordulat során a fej előtt egy legalább 330°-os körívnek megfelelő információs szektort határozunk meg, amelyre információt rögzítünk, 65 vagy erről információt olvasunk ki, és a fennmaradó szektort sávkijelölésre használjuk, amikoris ezen sávkijelölő szektorban sávonként különböző jelző frekvenciákat rögzítünk vagy olvasunk ki, és a páros számú sávokhoz első közös frekvenciát, a páratlan számú sávokhoz pedig második közös frekvenciát használunk. Ezt követően nézzük meg, hogy melyek a javasolt megoldás korlátái, hogy annak alapján kijelölhessük a megengedett sá\ sűrűséget. A vázolt szabályozási rendszer nem nyújt védelmet az 1 tárcsa információs sávjainak az ideális körpályától való eltérései ellen, mert a szabályozás csak egy szektorban történik. A sávok excentricitása ezért azt eredményezi, hogy az íróolvasó fej nem pontosan sávközépre kerül. Ilyen hiba keletkezhet: a) az 1 tárcsát meghajtó tengely (a rajzon nem vázolt) excentricitásból, b) az 1 tárcsa 2 felfogó furatának excentricitásából, és c) az esetleges egyenlőtlen hőhatás által okozott hőtágulásból adódó excentricitás. Amennyiben az excentricitás megengedett maximumát a szomszédos sávok közötti távolság mintegy 15%-ára választjuk, akkor ebből még észrevehető lejátszási vagy felvételi hibák r,em származhatnak. A gyakorlati vizsgálatok azt mutatták, hogy a mini-floppy technikában alkalmazott szokásos pontosság mellett a várható excentricitás legnagyobb értéke: 12,6 pm-re adódik. Ehhez 120mm-es tárcsaátmérő és 28 mm-es felfogó furat átmérő tartozik. A választott feltételekkel a legnagyobb sávsűrűség értéke 302 sáv, hüvelyk. Az excentricitás lényegesen lecsökkenthető a 4. ábrán vázolt szil,írd központosító aggyal ellátott 1 tárcsa alkalmazásával. Az excentricitási vizsgálatok eredményeként adódott, hogy a 4. ábrán vázolt szerkezeti kialakítás esetén 2 mm-es haj tótén gely átmérő és 68 mm-es külső tárcsaátmérő esetén 6,8 pm-es excentricitásnál kedvezőbb érték biztosítható. Ilyen excentricitás mellett a megvalósítható sávsűrüség értéke 560 íáv/hüvelyk értékű lesz. A találmány szerinti megoldás révén mintegy 4—8%-os információtárolás! terület elvesztése mellett egy oldalra kerül a vezérlő információ és a tárolandó információ, egyfejes olcsó rendszer épithető ki, egyoldalas olcsó tárcsa alkalmazható. Kétoldalas információrögzítő rendszer alkalmazásánál a megol dás mintegy kétszeres kapacitást biztosít. A megvalósítható sávsűrűség értékek mutatják, hogy a mini-floppy technikánál szokásos sávsűrűség a találmány szerinti megoldással is biztosítható. Szabadalmi igénypontok 1. Berendezés hajlékony mágneses információhordozó tárcsához rendelt olvasó fej helyzetének a tárcsa köralakú információs sávjaiban való finombeállítására, amelynek fejbeállító szerkezete van, azzal jellemezve, hogy minden sávnak legfeljebb 30°-os szögtartományba eső sávkijelölő szektora (3) van és a berendezés tartalmaz az olvasó fejhez (10) csatlakoztatott, a sávkijelölő szektorban (3) rögzített jelölő frekvenciákra szelektív áramkört, és szabályozó egységet, amelynek bemenete a szelektív áramkör kimenetével van összekötve és a szabályozó egység kimenete a fejbeállító egységhez tartozó finombeállító szerkezethez (12) csatlakozik. (Elsőbbsége: 1980. 03. 18.) 3
