180795. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csővezeték vagy zárt szelvényű vonalas műtárgy, különösen alagút vízfolyásokban vagy állóvizekben történő létesítésére
7 180795 cement keverék — megszilárdulásához szükséges víz az 5 térbe a 3. ábrával kapcsolatban már ismertetett 7 perforált csöveken keresztül, és/vagy a 1 lb fedél (részek) nem vízzáró illesztésein át juthat be. A 4. és 5. ábra szerinti szerkezet méretei jelentősen meghaladhatják az 1—3. ábrákkal kapcsolatban említett haszoncső- és köpenyméreteket. Ez esetben az 1 csővezetéket például 1220 mm külső átmérőjű acélcső alkothatja, a 8 és 11 köpenyek 1500 mm belső szélességű, 6 mm falvastagságú — szükség szerint járulékosan merevített — acéllemezből készülhetnek. A 4 terek célszerűen úgynevezett „prepakt”betontechnológiával tölthetők ki. A 6. ábra szerinti szerkezet a 4. ábra szerintivel azonos a hosszanti szerelés, valamint a kitöltőanyag megszilárdítási módja vonatkozásában. Itt azonban már nem csővezeték átvezetése, hanem egy közműalagút mederben, vízszint alatt való kialakítása a feladat. A közműalagút 12 belső héjazata fekvő téglalap alakú, például 6 mm vastag acéllemezből hegesztett szerkezet lehet, amelynek belső szélessége 3000 mm, magassága 2100 mm. Ugyanilyen 6 mm vastag — szükség szerint merevített — acéllemezből készülhet az egészében 13 hivatkozási számmal jelölt, felül nyitott téglalap keresztmetszetű köpeny, amelynek 13a alsó része, és a felső részét képező 13b fedele van, amely — a4. ábrán látható megoldáshoz hasonlóan — 6 perforációkat tartalmaz, és a 13a alsó rész 10 peremeihez 9 csavarokkal rögzíthető. A 13 köpeny belső szélessége ez esetben 3400 mm, magassága 2500 mm lehet. Az 5 betonkitöltés létrehozása a 2. és 4. ábrákkal kapcsolatban leírtak szerint történhet. A 7. ábra ugyancsak a találmány szerinti eljárással készült, víz alatti közmüalagút-szerkezetet szemléltet. Ennek 14 belső héjazata és 15 köpenye egyaránt kör keresztmetszetű. A 14 belső héjazat és 15 köpeny közötti 4 tér ez esetben is 5 betonnal van kitöltve. A köpeny felső részéből kitorkolló 16 csőcsonkokon át akár nyersbetont vagy habarcsot, akár cement és homokos kavics vagy homok száraz keverékét juttathatjuk a belső héjazat és a köpeny közötti 4 térbe, célszerűen a behúzás folyamata alatt, a szárazon (parton) kialakított behúzópálya és a nedvesített szelvény határán. A keresztmetszet nagysága miatt ugyanis — alkalmas terepviszonyok esetén — a behúzandó vagy beúsztatandó szerkezetet a parton, a keresztezési nyomvonal meghosszabbításában kotort csatorna mentén célszerű összeszerelni, és a csatornából úsztatni, illetve húzni be a mederbe. Ez a technológia a kitöltőanyag rövid szakaszokba viszonylag kis mennyiségekben történő bejuttatását teszi lehetővé, így a szerkezet mozgatása viszonylag kis vonóerővel megoldható. A 7. ábra szerinti járható szelvényű közműalagútban a konzolos 17 csőtartó állványokat, és az azokon elhelyezett 18 vezetékeket (elektromos, víz-, gáz- stb. vezetékeket) is berajzoltuk. A 8. ábrán a találmány szerinti eljárással készült békaszájszelvényü közlekedési alagút látható. A 19 belső héjazat és a 20 köpeny célszerűen acéllemezből van és egymáshoz a köpeny és belső héjazat közötti 4 térben elhelyezkedő, a szaggatott vonalakkal jelölt 21 merevítőszerkezettel kapcsolódnak, amelyet rácsrudak, diafragma-lemezek vagy hasonlók alkothatnak. A 21 merevítőszerkezet az építés alatt betöltött szerepe mellett célszerűen felhasználható arra is, hogy a 19 belső héjazattál, 20 köpennyel és/vagy az 5 kitöltéssel a kész alagút szelvényére ható erők felvételében részt vegyen. Ez esetben szükséges a merevítő szerkezeti elemek korrózióvédelme, amit nemcsak az 5 kitöltés biztosít. A 4 térben végighúzódnak az alagút saját 20 közművezetékei, és esetleg egyéb közművezetékek is. A 20 köpenyhez 23 csőcsonkok csatlakoznak, ezeken át juttatható a 4 térbe például a cement-homokos kavicskeverék, majd egy második fázisban a kötést előidéző víz. Az alagútban 24 pályabeton készül, amelyen 25 pályaburkolat van. A 8. ábra szerinti szerkezet építéséhez is legcélszerűbb a 7. ábrával kapcsolatban leírt parti behúzópályás technológiát alkalmazni. A 8. ábrán látható alagút gépjárművek közlekedését lehetővé tevő szelvénnyel is kialakítható. A köpeny és a haszoncső, vagy belső héjazat keresztmetszetének növekedése következtében ezek inerciája is megnövekszik, ami gátolhatja a szerkezet befekvését a tervezett künettbe. Ilyen esetekben a köpeny, illetve belső héjazat vagy haszoncső falába helyenként csuklószerűen működő keresztszelvény-kiképzés lehet célszerű, vagy szükséges, miáltal a szerkezet a tervezett hosszanti alakját — ami általában a mederfenék alakjának felel meg — könnyen fel tudja venni. Ilyen csuklószerű keresztmetszet-kiképzésekre mutatnak példákat a 9—13. ábrák, a szerkezet hosszmetszetében. A 9. ábrán látható megoldás — ami elsősorban akkor jöhet szóba, ha a falak tökéletes víz- vagy légzárása nem követelmény — a 8. ábra szerinti szerkezet hosszmetszete egy olyan helyen, ahol mind a 20 köpeny, mind a 19 belső héjazat csuklószerűen van kiképezve. Ezt a csuklószerű kiképzést az acél anyagú falak a kerület egy részére kiterjedő, felülről eszközölt karéjszerü 19a, 20a bevágásával és a falak végeinek túlnyújtásával érjük el úgy, hogy a szomszédos falrészek egymásra csúszhassanak, a relatív szögforgás végbemenjen, és ezáltal az elhelyezéskor az egész szerkezet terv szerinti (íves) alakot vegyen fel, és az egyes szakaszok az előirányzott magassági, illetve vízszintes nyomvonalban közel feszültségmentesen helyezkedjenek be. A résméret meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a 4 térbe behordott utószilárduló anyag kicsordulása a 19a, 20a bevágásokon át egyrészt nem engedhető meg, másrészt a résnek a 19 belső héjazat, illetve 20 köpeny csatlakozó szakaszainak egymáshoz viszonyított akadálytalan elmozdulását lehetővé kell tennie. Ennek figyelembevételével a célszerű résszélesség — beton vagy cementhabarcs esetén — 6—10 mm között van. A 9. ábra szerinti megoldás lényege tehát az, hogy a falak alkotóinak egy része — viszonylag feszültségmentesen — megrövidülhet, vagy meghosszabbodhat. Az is előfordulhat, hogy egyes keresztmetszetekben a kitöitőanyag megszilárdulása után is biztosítani kell a relatív szögforgást. Ilyenkor magában a megszilárdult anyagban (betonban) is szükség van csuklók helyenkénti alkalmazására. Ez önmagában ismert módon — például műanyaghab és szigetelőszalag beépítésével — történhet, célszerűen ugyanott, ahol a köpenyben és a haszoncsőben vagy belső héjazatban például a 9. ábra szerinti csuklószerű kiképzések vannak. A 10. ábrán látható megoldás a 9. ábra szerintitől annyiban tér el, hogy a 20 köpenyben kialakított 20a rést 26 flexibilis lemezzel zárjuk le, amelyet a 27 alátétek és 28 csavarok segítségével rögzítünk a 20 köpenyhez. All. ábra szerinti megoldásnál a 26 flexibilis lemez helyett felhasított falú 29 csövet alkalmazunk, amelyet a 20a nyílásba helyezünk és a 20 köpeny homlokfelületeihez forrasztunk vagy hegesztünk. A 12. ábrán látható megoldás szerint a karéjszerűen felvágott 20 köpeny lencsekompenzátor-szerűen működő hegesztett 30 szerkezettel van lezárva; az 5 utószilárduló anyagnak a 30 szerkezet 30a terébe jutását körbenfutó, felhegesztett 31 palástlemezzel akadályozzuk meg. Erre azért van szükség, mert a 30a térbe kerülő szilárd anyag a 30 szerkezet működését gátolná. A 13. ábra szerinti megoldás a 12. ábra szerinti5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
