180784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív vegyületeket tartalmazó granulátumok előállítására
3 180784 4 és ebből megmerevedés után az inszekticidet lassan ismét leadó készítményt kapunk. A 2 452 217 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerves foszfortartalmú inszekticidek terpénfenolgyanta alapú mátrixokba történő bedolgozását írja le. Legalább 100 ”C lágyuláspontú gyantákat kapunk különböző terpének, például dipentén, ß-pinen, limonén és különböző terpentinfrakciók fenolokkal történő reagáltatásával kondenzációs katalizátor jelenlétében. A bedolgozott inszekticid ily módon a káros külső hatásoktól, például a nedvességtől védve van és az aktív felület nagysága és a más feltételek szerint lassan a környezetbe kerül. Polivinilklorid, poliamid, poliuretán és más műanyagok felhasználásáról peszticid készítményekben, például N. Cardarelli ír a Controlled Release Pesticides Formulations, CRC Press Inc., 1976. 139. oldal irodalmi helyen. G. B. Aquino és M. D. Pathak, J. Econ. Entom. 69, 5. 686 oldal (1976) rizsföldeken inszekticidekkel végzett kísérleteket írnak le. Az inszekticideket vagy zselatin kapszulában vagy egyszerű granulátum formájában viszik fel a rizs növények gyökereihez és késleltetni tudják a hatóanyag leadását. A rizstermesztésben ez a módszer egész különös szerepet játszik, mivel a rizsnövényeket az egész növekedési periódus folyamán el kell látni inszekticidekkel és ezt mintegy 14 napos időszakonként bekövetkező ismételt permetezéssel érhetik el. A jelen találmány tárgya biológiailag aktív pirulák vagy granulátumok előállítására szolgáló eljárás, amely azzal jellemezhető, hogy biológiailag aktív anyag és hordozó elegyéhez di- vagy poliizocianátokat vagy ezek prepolimerjeit és hidrogénaktív vegyületeket keverünk, mely vegyületek vízből és/vagy szerves di- vagy poli-(hidroxi- és/vagy amino) vegyületekből vagy ezek polikondenzációra képes elegyeiből állnak, ezt az elegyet granuláljuk vagy pelletizáljuk és a kapott granulátumokat vagy pelleteket 10—60 °C-on, előnyösen 20—50 °C-on, különösen szobahőmérsékleten hagyjuk kikeményedni. Hordozóanyagként valamennyi granulátumok előállításánál szokásos és alkalmas anyagokat alkalmazhatjuk, mint például előre elkészített és aprított szilárd, teljesen szintetikus vagy részben szintetikus szerves nagymolekulájú polimerek, ásványi, növényi vagy állati eredetű hordozók, valamint szervetlen hordozók. A talaj minőségének tartásához előnyösen ásványi vagy növényi eredetű hordozókat használunk, különösen olyanokat, amelyek a talajból valók vagy könnyen elrohadnak. Ásványi vagy szervetlen hordozóanyagként például megemlítünk valamennyi fajta kovasavat, diatomaföldet, kovaföldet, szilikátokat és szilikát-tartalmú anyagokat, mint például agyagot, horzsakövet, továbbá csillámot, meszet, magnézium-karbonátokat, nehezen oldható foszfátokat, például Thomas-lisztet vagy mindenféle szénfajtát. Teljes szintetikus vagy részben szintetikus szerves, nagymolekulasúlyú polimerekként megemlíthetők például a karbamid-gyanták, például a karbamid-formaldehidgyanta, a cellulóz-származékok, például cellulózéter, a polivinilalkoholok vagy módositott polivinilalkoholok, mint például a részben elszappanosított polivinilacetát vagy -propionát. Növényi eredetű hordozóként különösen a növényi eredetű anyagok, mint a fűrészliszt, az aprított gabonaszalma, különösen a kukorica és rizs szalma, a torzsa és a ledarált kukoricacsutka alkalmazhatók. Az ásványi eredetű hordozók vagy növényi eredetű hordozók alkalmazása azzal az előnnyel jár, hogy ezek a hordozók használat után szétesnek, illetve elrohadnak és így a környezetre nincsenek káros hatással, míg például néhány termőplasztikus, illetve duroplasztikus műanyag biológiailag nem lebontható idegen anyagokat hagy maga után a földben. Ez a tény különösen akkor jelentős, ha például technikai okokból a hordozó és a hatóanyag mennyiségi aránya igen nagy kell legyen. Biológiailag hatékony anyagként különösen olyan talajban hatásos anyagokat, mint például szisztémás inszekticidet, herbicidet, fungicidet, nematocidet vagy algicidet, valamint növényi növekedést szabályzót vagy trágyát, valamint ezek elegyeit alkalmazhatjuk. A fent megnevezett hatóanyagokat vagy önmagukban vagy szerves oldószerekben oldott formájukban, adott esetben emulgátorok, nedvesítő szerek, hidrofóbbá tevő anyagok vagy más a formulázási technikából ismert komponensek hozzáadásával alkalmazhatjuk. Az olyan biocideket és növekedés szabályzókat, amelyek 0 °C fölött nem folyékony halmazállapotúak és vízben rosszul oldódnak, előnyösen szerves oldat formájában használjuk. Előnyösen a szórópor technika analógiájára már adszorbeált formában, különösen igen aktív adszorpciós anyagra adszorbeált formában adjuk a találmány szerinti elegyhez. Di- vagy poliizocianátként, melyek a hidrogénaktív vegyületekkel a pelleteket vagy granulátumokat megszilárdító kötőanyaggá poliaddicionálódnak, például alifás, aromás, heterociklusos, cikloalifás vagy aralifás di- vagy poliizocianátokat használunk, mint például etiléndiizocianátot, 1,4- -tetrametiléndiizocianátot, hexametiléndiizocianátot, 1,12- dodekándiizocianátot, 2,4- és 2,6-toluilén-diizocianátot, difenilmetán-2,4'- és -4,4’-diizocianátot, naftilén-l,5-diizocianátot, klórozott arilpoliizocianátokat, feniléndiizocianátokat, difenildiizocianátokat, xílílén-1,4-diizotiocianátot, ciklohexilén-1,2- és -1,4-diizocianátot, xililén-l,4-diizocianátot, toloul-2,4,6-triizocianátot, 4,4',4"-trifenilmetán-triizocianátot, polimetilén-polifenílizocianátot (technikai PAPÍR). Különösen előnyösek az NCO-prepolimerek, amelyek a fent megnevezett izocianátokból és például közepes molekulasúlyú (500—10 000) di- vagy poliolokból állíthatók elő. Az ilyen prepolimerek előállítására például molekulánként 3 —6 hidroxilcsoportot tartalmazó di- vagy poliolok vagy a megfelelő hidroxilcsoportot tartalmazó poliészterek, poliéterek, poliészteramidok, polikarbonátok és/vagy poliacetálok alkalmasak. Az NCO-prepolimereket úgy állítjuk elő, hogy di- vagy poliizocianátokat di- vagy poliolokkal vagy más hidroxilcsoportot tartalmazó vegyületekkel reagáltatunk. Eközben a divagy poliizocianátokat sztöchiometriai feleslegben alkalmazzuk, úgy hogy a keletkező reakciótermékek még kielégítően sok szabad NCO-csoporttal (izocianátcsoporttal) rendelkezzenek, amelyek poliizocianátokként reagálhatnak. Az izocianát-prepolimerek előállítását például R. Vieweg, A. Höchtlen, Műanyag kézikönyv VII. kötet, Poliuretánok, Carl Hanser kiadó, München, 1966. 45. oldal irodalmi helyen írják le. A fent felsorolt izocianátok, illetve ezek prepolimerjeinek polikondenzációs komponenseiként elsősorban, mint hidrogénaktív vegyületet a vizet kell megnevezni, különösen a hordozóanyagokban levő vizet, illetve nedvességet. További komponensekként felsorolhatok a többértékű alkoholok, a többértékű aminok vagy az alkanolaminok is. Az NCO- prepolimerek mellett meg kell neveznünk a nagymolekulájú poliolokat vagy poliaminokat is, mint például a (poli-)hidroxi-poliéterek, a -poliészterek és a -poliamidok. A többértékű alkoholok példáiként megemlíthetők az etiléngiikol, a propilénglikol-(l,2) és -(1,3)-, butilénglikolizomerek, hexándiol, oktándiol, 2-metil-l,3-propándíol, gli5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
