180777. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bőe cserzésére aluminiumszilikátok alkalmazásával
7 180777 8 kívül a kaolin szerkezetét mechanikus, kezeléssel (őrléssel) vagy savas kezeléssel is elérhetjük. A kiindulási anyagként szükségéi, használható kaolin nagy tisztaságú világos por, vastartáíma* körülbelül 20Ó0—10 000 ppm Fe, amely jóval nagyobb az alkáliszilikát- és alkáííaiuminát-olÖatokból kicéapássál előállított alkálíalumííiiumszilikátok vastartalmánál, amely 20—100 ppm Fe. A kaolinból előállított álkáiialumíniumszüífcátoknak ez a nagy vastartalma nem hátrányos, mivel a vas vasoxid formájában szilárdan be van épülve az alkálialumíniumszilikátrácsba és onnári nem oldódik ki. A szerkezetileg megbontott kaolin nátriumhidroxiddal való hidrotermális kezelésénél egy köbös, fau^aziíboz hasonló szérkezetű nátriumalumíniumszilíkát keletkezik. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazható alkálialumíniumszilikátokat kalcinált (megbontott szerkezetű) kaolinból vizek álkálihidröXiddál való hidrotermális kezeléssel szilíciumoxid vagy valamely Szilíciumdioxidot szolgáltató vegyület hozzáadása közben Is előállíthatjuk. A különböző kristályszerkezetű általában kapott aíkálialumíniumszilikát-elegy nagyon finomeloszlású kristályrészecskékből áll, amelyiknek az átmérője 2Ö /.í-nál kisebb és többnyire 100°/o-ig terjedő menynyiségben 10 /-«-nál kisebb átmérőjű részecskékből áll. A gyakorlatban a megbontott szerkezetű kaolin ilyen átalakítását előnyösen nátriumhidroxiddal és vízüveggel végezzük, ily módon egy J nátriumalumíniumszilíkát keletkezik, amelyet az irodalomban többféle névvel, például Í3 X molekulaszita vagy zeolit NaX, jelölnek (Grubner, P. Jirp és M. j^álek, „Moíekulasiebé”, Ö'erlin. 1968, ál oldal 85—89..sörj, ba az élegyet a hidrotermális kezelésnél előnyöséh nein keVérijük, adott .esetben csekély nylrőeroí .Hkáímázunk és a hőmérsékletet előnyösen jö—áti °C-kál a forráspont alatt (körülbelül 1Ö3 C6) tártjuk. À J nátriufriáluhilniümszilikát égy a természetesen előforduló faujaZithÓZ has&nló, köbös kristályszerkezetet. mutat. Az átalakulási reakciót különösen az elegy keverésével, a hőmérséklet emelésével (forralással légköri nyomáson Vagy áhiokíávban) és nagyobb szilikatmehnyiségek adagolásával, azaz legalább 1, különösen pedig 1,0— 1,45 nagyságú Sití2 : Na2Ö elegy-molaránnyal befolyásolhatjuk oly módón, hogy J nátriumalumíniumszilikát mellett, illetve helyéit $! nátriamalumíniumszilikát keletkezik. Àz F nátriumalumíniumszilikátot az irodalomban „Zeolith P” vagy „Typ B” megjelöléssel látják el (D. W. Breck, „Zeolite Molecular Sieves”, New York 1974, 72. oldal). Az F nátriumalumíníuffiszilikát a gizmondin és garronit természetesen előforduló zeolitokhoz hasonló szerkezetű és golyó alakban megjelenő kristályokhoz hasonló formában fordul elő. Általában érvényes az, hogy az előállítási körülmények az F nátriumalumíniumszilikátra és az F és J elegy re kevésbé ’kritikusak, mint egy tiszta A kristálytípusrá. Az előzőekben leírt különböző típusú alkálialumíniumszilikátok a 0,1—25 ß-os részecskenagyságú finomeloszlású formán kívül durvább formában, így 25 t.i—5 mm-es részecskenagyságban minden nehézség nélkül előállíthatok. Ézf egyrészt ázzál biztosítjuk, ho^y azokat aZ intézkedésekét, amelyek a kristálynövekedést, illetve az agglomerátumképződést megakadályozzák, elhagyjuk, másrészt aZzál érjük el, högy à fittôfneloszlású termékekét utólag, ismert módon granulátumformába Visszük át. A kívánt részécskenagyságot ádott esetben ezt követően őrléssel és sZélfaj(ázással állítjuk be. Bőr előállításnál a találmány szerinti alkalhiázlséa di- és/vagy trikarbönsávakkal és/vágy étek vízoldható hidrolizált részleges észtereivel való kombinációban alkalmasak továbbá olydh alumíniumszilikátok, amelyeknél az előzőekben megadott képletben Kát egy alkálifémiori és/vágy egy két- vagy háromértékű kation, mimellett Kát legalább 20 mól%-ban alkálifémionokból, előriyöséh nátriumionokból áll, x 0,7—1,5 értékű szám, n jelentése í—3, és ÿ értéke 0,8—6, előnyösen 1,3—4, részecskenagyságuk 0,1 ,« és 5 mm között van, kalciummegkötőképességük pedig 20—200 mg CaO/g vízmentes hatóanyag. Két- vagy háromértékű kationokat tartalmazó alumíníüríisZilikátok előállításához tiéhânÿ esetben az előzőekbeh az alkálialumíniumszilikátok előállításához használt reakciókat alkalmazhatjuk, amelyeknél olyan aluminátokkal vagy szilikátokkal dolgozunk, amelyek már megfelelő kationokat tartalmaznak sóformában. Általában megfelelő alumíniumszilikátokat kapunk ioncserélői útján alkálialumíniumszilikátokhól ismert módon többértékű kationokkal, például kalcium-, magnézium-, cink- vagy aíumíniumionokkal. Példákat olyan aiumíniumszilikátokrá, amelyeknél az alkálikationokat részben többértékű kationokkal, különösen kalcium-, magriéziumyagy cinkionokkal cseréltünk ki, a következő képletekkel adhatunk meg: 0,8 CaO- 0,2 Na20-Al2Or2 Si02, 0,4 Cá • 0,5 Na20 • A12Ő3 • Si02, 0,18 MgO-0,77 Na20-Al203-1,9 Si02, 0,16 MgO ■ 0.8 Na20 • Al.,0:s ■ 2,05 Si02, 0,11 ZnO-0,92 Na.p-AUO.,-2 SiÖ2 A termékek körülbelül 8—27 súly% vizet tartalmaznak. Ezek a termékek kristályos és amorf fötmábari egyaránt alkalmazhatók. További a találmány szerinti alkalmazásra alkalmáé alumíhiúmszilikátok azok, amelyeknél az előzőekben megnevezétt képletben Kát egy alkálifémion és/vagÿ egy két- és/Vágy háromértékű kation, x értéke 0,5—1,8, y értéké 0,8—6, előnyösen 1,3—4, részecskenagyságuk 0,1 fi és 5 mm között van, kalciummegkötőképességük pedig 0 <C 20 mg CaÓ/g vízmentes aktívanyag. Az alumíniumszilikátok ehhez a csoportjához tartoznak amorf, kristályos, szintetikus és természetes termékek. Ezek az anyagok egyszerű módon állíthatók szintetikusan elő, például úgy, hogy vízoldható szilikátokat vízoldható aluminátokkal reagáltatunk víz jelenlétében. Az előállítási elveket az előző előállítási eljárásoknál már részletesen leírtuk. Ilyen termékek példáiként a következő alumíniumszilikátok nevezhetők meg: 1,05 Na20 • A12Ö3 • 3,8 S102 Ca-megkötőképesség 0 mg CaO/g, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
