180766. lajstromszámú szabadalom • Röntgencső vákuumtömören lezárt üvegbúrában elhelyezett anóddal és katóddal

7 180766 8 megakadályozni azt, hogy a hasznos röntgen su­gárnyaláb erősen széttartson. Ez a széttartás el­sősorban a 18 lemezek közötti hézagtól és a 18 lemezeknek a hasznos röntgen sugárnyaláb ha­ladási irányában mért hosszától függ. Ha a 18 lemezeket jobban közelítjük egymáshoz, ezzel a sugárnyaláb széttartásának lehetőségét erősen korlátozzuk. A röntgencső töltésének növelésével a P fó­kuszból kibocsátott röntgen sugárzás részekre bontását kompenzálhatjuk, elsősorban a 18 le­mezek vastagságától, sugárirányban mért hosz­­szától és egymás közötti hézagától függően. A hasznos röntgen sugárzást át nem bocsátó 18 lemezek széleit nikkelből vagy más alkalmas anyagból levő, vékony 19 és 20 fóliákkal takar­juk, hogy az 1 üvegburát és a 12 szerkezetet esetleg érő minden zavaró, vagy ártalmas tér­hatást kiküszöböljük. A körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekeszen a 14 és 14’ fókuszáló elemeket nemcsak az is­mertetett módon, tehát a 6 anód két körfelülete által határolt térben helyezhetjük el. Így pl. a 14 és 14’ fókuszáló elemek a 18 lemezekkel ellá­tott réshez képest ugyan szimmetrikusan, de az 1. és 2. ábrán látható síkhoz képest merőleges síkban is elhelyezhetők anélkül, hogy a 12 szer­kezet kifogástalan működését veszélyeztetnénk. A 3. és 4. ábrán a találmány szerinti röntgen­cső két olyan további kiviteli alakját láthatjuk, ahol a 6 anód rögzített. Az 1. és 2. ábrával kap­csolatban már bemutatott részek hivatkozási je­le azonos a 3. és 4. ábrán is. A 3. ábrán xx’ tengely irányú metszetben be­mutatott röntgencső hengeres 1 üvegburájának két végét az előző példában, forgó-anódos válto­zatban már leírt módon vákuumtömören zárjuk, mégpedig az 1 üvegbura egyik végét 16” hatód­hoz, a másikat pedig a 6 anódhoz képest. Magát a 6 anódot két irányban, az xx’ ten­gely irányában és arra merőleges irányban is ki­marjuk. Az így kapott két üreg áthatásában fer­de 6’ felület áll elő, amelyből kibocsátódik a rönt­gen sugárzás, miután a 16” katódból érkező négyszög keresztmetszetű elektron sugárnyaláb a 6’ felületbe ütközik. A 6 anóddal mereven összekötött és azzal azo­nos potenciálon tartott 10 tartó olyan réssel el­látott körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekeszt tartalmaz, amelynek középpontja az xx’ tenge­lyen van. A 13 rekesz működéséhez olyan rést szükséges kimunkálnunk, hogy a 6 anód ferde 6’ felületén levő fókuszból kibocsátott hasznos röntgen su­gárnyaláb ezen szabadon áthatolhasson. A találmány szerinti megoldásban, a forgó-ánó­­dos változattal azonos módon és ugyanazon ok­ból, ezt a rést a 6 anód fókuszához igen közel marjuk ki, és 17, ill. 17’ hornyokba helyezett, a röntgen sugarakat át nem bocsátó 18 lemezek­kel látjuk el. Ezek az egymáshoz képest párhuzamos 18 le­mezek a röntgen sugárnyaláb terjedésének síkjá­val párhuzamosak lehetnek. A 18 lemezek szélét vékony nikkel, vagy más megfelelő anyagból le­vő 19 és 20 fóliákkal takarjuk annak érdekében, hogy az 1 üvegburánál kiküszöböljünk minden káros térhatást és elnyeljük a gyenge, nem a fó­kuszból kibocsátott röntgen sugarakat, amelyek­nek keletkezése a találmány szerinti kivitelű röntgencsőben amúgy is erősen korlátozott. A 4. ábra rögzített 6 anóddal felszerelt rönt­gencső keresztmetszetét tünteti fel, amely a 3. ábrán bemutatott röntgencsőhöz hasonló, de kör­gyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekeszében attól eltér. Ebben a kivitelben a röntgen sugarakat át nem bocsátó 18 lemezekkel ellátott rést tartal­mazó 13 rekesz a 6 anódot teljesen körülveszi. Ennek következtében az 1 üvegbura belső teré­ben a térmező még kedvezőbben oszlik meg, és semmi nem gátolhatja a hasznos röntgensugár­nyaláb széttartását akadályozó 12 szerkezet kifo­gástalan működését. A gyakorlatban csak egyszer szükséges a meg­felelő térbeli pozíciót és a 18 lemezek térbeni el­helyezkedését beszabályozni ahhoz, hogy a kibo­csátott röntgen sugárzás a lehető legtökéleteseb­ben azonos síkban, legyezőszerűen és egyenletes vastagságban haladjon. A 13 rekesz helyzete te­hát mindig változatlan marad, szemben a hagyo­mányos készülékek röntgencsövön kívül elhelye­zett rekeszeivel, amelyeket ismételten szükséges újból beszabályozni. A rögzített vagy hengeres forgó 6 anóddal el­látott találmány szerinti röntgencső legkedvezőbb felhasználási területe olyan ferde tengelyű ré­tegfelvételeket készítő röntgenkészülék, amely­nek megvilágított részében számos nagy rekesz­nyílású, síkban haladó sugárnyalábbal egyidejű­leg megvilágított sugárzásmérő detektort helyez­nek el. A találmány szerint, kis sugárnyaláb szét­tartást megvalósító röntgencső tehát a felvételre kijelölt testrészt szabatosan csak a kiválasztott területen sugározza be, így a sugárzást detektáló műszereket szinte csak a már csillapított sugár­mennyiségek érik. fgy a találmány megkönnyíti a sugárzás érzékelést, és csökkenti azokat a káros hatásokat, amelyek széttartás következtében fel­lépnek. Szabadalmi igénypontok 1. Röntgencső vákuumtömören lezárt üvegbu­rában elhelyezett anóddal és katóddal, azzal jel­lemezve, hogy az üvegburában (1) az anód (6) közelében legyező alakú réssel ellátott rekesz (13) van elhelyezve, amely rekesz (13) résében a rönt­gen sugarakat át nem bocsátó, egymással párhu­zamos lemezek (18) vannak elhelyezve. 2. Az 1. igénypont szerinti röntgencső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rekesz (13) résé­ben elhelyezett lemezek (18) párhuzamosak a le­gyező alakú lapos röntgen sugárnyaláb síkjával. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti röntgencső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rekesz (13) résében elhelyezett párhuzamos lemezek (18) szélei a hasznos röntgen sugárzásnál kisebb energiájú röntgen sugárzást elnyelő fóliákkal (19, 20) vannak takarva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents