180766. lajstromszámú szabadalom • Röntgencső vákuumtömören lezárt üvegbúrában elhelyezett anóddal és katóddal
180766 más helyén, tehát a fókuszon kívül röntgen sugárzást hozhatnának esetleg létre. Az anód hengerfelületéhez közelebb elhelyezkedő másik réteg feladata, hogy a fókuszon kívül keletkező röntgen sugárzást elnyelje. Rögzített anóddal ellátott röntgencsöveknél a röntgen sugarakat kibocsátó felületet pl. a rézből levő anódban kialakított üregbe helyezik, amely felületbe a kátédból kibocsátott elektron sugárnyaláb beleütközik. A keletkező röntgen sugarakat ezen üreggel összekötött második üregen vezetik át, amely az elsőre merőlegesen helyezkedik el. Az ilyen kivitelben erősen korlátozva van a fókuszon kívüli röntgen sugárzás veszélye, mert az anód fókuszát viszonylag vastag rézüreg veszi körül. Ezen kívül még réssel ellátott rekeszeket is helyeznek el a röntgencsövön kívül, hogy síkban és legyezőszerűen haladó röntgen sugárnyalábot nyerjenek. Az említett típusú röntgencsövek valamelyikét tartalmazó röntgen készülék (tomográf), amely ilyen röntgencsőből és a röntgen sugarakat mérő érzékelőkből áll, alkalmas a röntgencső és az érzékelők között elhelyezett test abszorpciós tényezőjének meghatározására, ill. a test előre kiválasztott belső rétegének vizsgálatára. Az lenne a kívánatos, hogy a vizsgált emberi testet kizárólag csak a felvételre kijelölt rétegben érné röntgen sugárzás, és az érzékelők már csak a test által gyengített másodlagos sugárzást mérnék. Ehhez olyan röntgen sugárnyaláb szükséges, amely lapos legyező alakú és nyalábjának vastagsága állandó. Az ilyen szigorúan állandó vastagságú sugárnyaláb a technika jelenlegi állása mellett olyan ideális állapotot jelent, amelyhez a gyakorlatban csak közelíteni próbálnak. A valóságban a vizsgálatra kerülő testhez igen közel elhelyezett résrekeszek sem tudják a sugárzás széttartását megfelelően kiküszöbölni, s ennek következtében síkban haladó, de a párhuzamostól eltérő sugárnyalábok keletkeznek. Ezek az elméleti párhuzamosságtól mindkét irányban eltérő sugárzások a felvételre kijelölt testréstől eltérő részeket is szükségtelenül besugároznak, és növelik a káros szórt röntgensugárzást. Továbbá a vizsgálatra kerülő testrészt így a valóságban kisebb röntgen sugárzás éri, mint az elméletileg ideális esetben, azaz pontosan síkban és legyezőszerűen haladó sugárnyaláb esetén. Ezen eltérés kiegyenlítéséhez — tehát az eredményes vizsgálathoz a röntgencső által kibocsátott sugármennyiséget növelni kell, azaz a testre erősebb sugárdózist kell adni. A sugárzási dózis ilyen növelése azonban az emberi testet vizsgáló tomográfoknál hátrányos, és tetemesebb sugárvédelmet igényel a nem kívánatos sugárhatások ellen. A találmány tárgya olyan röntgencső, amely a hasznos röntgen sugárnyaláb széttartását csökkentő szerkezettel van ellátva. A találmány tehát röntgencső vákuumtömören lezárt üvegburában elhelyezett anóddal és katóddal, ahol az üvegburában az anód közelében legyező alakú réssel ellátott rekesz van elhelyezve, amely rekesz résében a röntgen sugarakat át nem bocsátó, egymással párhuzamos lemezek vannak elhelyezve. 5 A találmány szerinti röntgencsőben alkalmazható forgó hengeres anód vagy rögzített anód. Maga a rekesz olyan körgyűrű-cikk keresztmetszetű elem lehet, amelyen az anód fókuszából ki- 10 induló és az anód felületére merőleges síkban haladó legyező alakú sugárnyalábot átbocsátó rést alakítunk ki. A rés metszete a sugárnyaláb síkjában körgyűrű-cikk és nyílásszöge a sugárnyaláb nyílásszögével azonos. A sugárnyaláb sík- 15 jára merőleges síkban azonban rés négyszög keresztmetszetű, és ahol a négyszög magassága megfelel a sugárnyaláb vastagságának. A röntgen sugárzást át nem bocsátó, pl. tantálból levő vékony lemezeket egymással párhu- 20 zamosan ebbe a körgyűrű-cikk keresztmetszetű résbe helyezzük. Ezek a vékony lemezek az anód fókuszát lényegében több kisebb fókuszra osztják, mintha ezen kis fókuszok maguk jóval kisebb széttartást jelentő röntgen sugárnyalábokat 25 bocsátanának ki. Így a fókuszból kibocsátott röntgen sugárnyalábot úgy tekinthetjük, mintha az a vékony lemezek számánál eggyel nagyobb számú, igen vékony röntgen sugárnyalábból tevődne össze. Ez a jelenség közvetlenül a rés ki- 30 lépő részén észlelhető, és keletkezésének oka a röntgen sugarakat át nem bocsátó vékony lemezek .árnyékolása. A már jóval kisebb mértékben, de mégis fellépő sugárnyaláb széttartás és a réssel ellátott re- 35 kész, valamint a vizsgálatra kerülő test közötti lényeges távolság, mivel a rekesz az üvegburán belül van, erőteljesen csökkenti a párhuzamos lemezek árnyékoló hatását. Így a vizsgálatra kerülő testet lapos és legyező alakban haladó su- 40 gárnyaláb éri, amelynek széttartása megfelel két szomszédos lemez között kilépő rész-sugárnyaláb széttartásának. Forgó hengeres anóddal ellátott röngencsőben, egyrészt a párhuzamos lemezek és az üvegbura között tér, másrészt a fókuszon kívüli röntgen sugárzás zavaró hatásának kiküszöbölésére a röntgen sugarakat át nem bocsátó lemezeket vékony fém anyagú fóliával takarjuk. Ezek a vékony, pl. nikkelből levő fóliák ezen kívül még szűrő hatásúak is, mert elnyelik a kis energiájú röntgen sugarakat. így megszüntethető a hasznos, síkban és legyezőszerűen haladó sugárnyaláb energiájához képest jóval kisebb energiájú, a fókuszon kívüli anódpontról kibocsátott röntgen sugárzás zavaró hatása. A találmányt részletesebben a következő leírásban a csatolt rajzokon szemléltetett kiviteli alakok alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti röntgencső tengely irányú metszetét tünteti fel olyan kiviteli alaknál, amelyben a röntgencsőben forgó hengeres anód helyezkedik el, a 2. ábra az 1. ábrán mutatott kiviteli alak keresztmetszete az 1. ábra uu’ vonala mentén, a 3. ábra a találmány szerinti röntgencső ten45 50 55 60 65 2
