180746. lajstromszámú szabadalom • Eljárás A-21978 jelű antibiotikum előállítására
9 180746 10 Az állatgyógyászok között ismeretes, hogy az állatok antibiotikummal való kezelésekor nem lényeges, hogy az antibiotikumot milyen alakban adagoljuk. A legtöbb esetben az állati szervezetben a gyógyszer más alakúvá alakul át, mint ahogy adagoljuk. Ezért nem lényeges, hogy milyen sót adagolunk. A kiválasztott sónak olyan igényeknek kell eleget tennie, mint a gazdaságosság, kényelmes adagolhatóság és kezelhetőség, továbbá toxicitás. A továbbiakban ismertetjük a mikroorganizmust, amellyel a találmány szerinti vegyületet előállítjuk. A találmány szerinti eljárás során használt mikroorganizmust Mertz és Kastner tanulmányozta a Lilly Research Laboratories laboratóriumaiban. Az A—21978C antibiotikumok előállítására használt új mikroorganizmust Törökországban, az Ararát hegyen gyűjtött földmintábol izoláltuk. A mikroorganizmus új és a Streptomyces roseosporus (Falcao de Morias és Balia Maia, 1961) nevet kapta. A mikroorganizmus rendszertani tanulmányozását ismert leírásokkal összehasonlítva végeztük (Buchanan és Gibbons, Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, The Williams és Wilkins Company, 8. kiadás, 1974; továbbá Shirling és Gottlieb, Cooperative Description of Type Strains of Streptomy ces, Intern., Journal Of Systematic Bacteriol., 808—809., 1972). A vizsgálatokat az International Streptomyces Project (Shirling és Gottlieb, Méthodes of Characterization of Streptomyces Species Intern. Journal of Systematic Bacteriol., 16, 313—340., 1966) javaslatai alapján végeztük bizonyos kiegészítő vizsgálatokkal együtt. A szénforrás hasznosítási spektrumot az ISP 9 alaptáptalajon határoztuk meg, amelyhez azonos végkoncentrációban 1,0% szénforrást adtunk. A szénforrást szűréssel sterilizáltuk, az alaptáptalajt pedig autoklávozással. A lemezeket 30 C° hőmérsékleten 14 napon át inkubáltuk. A sejtfalban levő cukrokat Lechevalier módszerének módosításával végeztük (Lechevalier, Chemical Methods as Criteria for the Separation of Actinomycètes into Genera, Workshop sponsored by the Subcomittee on Actinomycètes of the American Society of Microbiology, dr. Thomas G. Fridham, Convenor; Institute of Microbiology, Rutgers University, The State University of New Jersey, New Brunswick, New Jersey, 1971). Az izomer diamino-pimelinsavat Becker és munkatársai szerint határoztuk meg (Becker és munkatársai, Rapid Differentation Norcardia and Streptomyces by Paper Chromatography of Whole Cell Hydrolysates, Appl. Microbiol., //, 421—423, 1964). Az aminosav-analízist mosott sejtfal fragmensekből végeztük. A melanoid színanyagot ISP 1 (tripton-élesztőkivonat), ISP 6 (pepton-élesztőkivonat-vas-agar), ISP 7 (tirozin-agar), ISP 7 (tirozin nélkül) és tirozin méréssel (Mikami és munkatársai, modified Arai and Mikami Melanin Formation Test of Streptomyces, Intern. Journal of Systematic Bacteriol., 27, 290, 1977) végeztük. A keményítő hidrolízist jóddal bizonyítottuk. A hőmérséklet érzékenységet, a nátrium-klorid toleranciát, a pH-érzékenységet és az antibiotikum érzékenységet ISP 2 agaron vizsgáltuk. A vizsgált hőmérsékletek ; 25 C°, 28 C°, 30 C\ 34 C°, 37 C°, 40 C°, 45 C°, 50 C° és 55 C°. A nátrium-klorid toleranciát 0, 1,2, 3, 4, 5, 6, 8, 10 és 12% nátrium-kloridot tartalmazó agaron vizsgáltuk. A tenyészeteket 30 C hőmérsékleten inkubáltuk. A pH-érzékenységet úgy határoztuk meg, hogy az agar pH-ját kiöntés előtt 3,0-tól 11,0-ig növeltük 1,0 pH egységenként. Az antibiotikum érzékenységet beoltott agar lemezeken határoztuk meg antibiotikumot tartalmazó korongokkal. A tenyészetek színét az ISCC—NBS-módszer szerint adjuk meg (Kelly és Judd, The ISCC—NBS Methods of Designating Colors and a Dictionary of Color Names, U.S. Department of Commerce Circ, 553, Washington, D.C., 1955). A zárójelbe tett jelek Tresner és Backus színskáláját jelzik (Tresner és Backus, System of Color Wheels for Streptomyces Taxonomy, Appl. Microbiol., //, 335— 338, 1956). A színeknek megfelelő betűket aláhúzzuk. A Maerz és Paul színeket szögletes zárójelben adjuk meg (Maerz és Paul, Dictionary of Color, McGraw-Hill Book Company, Inc., New York, N.Y., 1950). Az alábbiakban megadjuk az A—21978 termelő törzs jellemzését. Morfológia Az A—21978 antibiotikumokat termelő tenyészet (A—21978.6) spóratartókat tartalmaz, amelyek Rectus- Flexibilis (RF) kategóriába tartoznak. A spóraláncok lánconként több mint tíz spórát tartalmaznak. A spórák felülete sima. Az A—21978.6 tenyészet elsősorban piros ligmicélium spóratömeggel jellemezhető, vörösesbarna hátoldallal. Világosbarna vízben oldódó színanyag jelenléte kimutatható. Ezek a tulajdonságok a 14 vizsgált agar közül hárman megvannak (ISP 2, ISP 7, TPO). Ez a három táptalaj az, amelyeken gazdag ligmicélium és vegetatív növekedés látható. Két agaron, az ISP 4 és a glükóz-aszparagin-agaron fehér-szürke színű ligmicéliumos spóratömeg látható, a hátoldal színe sárga. Vízben oldódó színanyag nem keletkezik. Ezen a két táptalajon jó, de nem gazdag a ligmicélium és a vegetatív növekedés. További kilenc agar-táptalajt vizsgáltunk, de ezeken vagy nagyon szegényes a növekedés és a spórázás, vagy egyáltalán nem következik be. Ha a ligmicélium kifejlődik, ha szegényesen is, fehér-szürke színű. Melanoid típusú színanyag nem keletkezik. A sejtfal az alábbi nagy mennyiségben jelenlevő vegyíileteket tartalmazza: LL-diamino-pimelinsav, glicin, glükóz és ribóz. Ez I típusú sejtfalra utal, továbbá C típusú cukorképre (Buchanan és Gibbons, Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, The Williams and Wilkins Company, 8. kiadás, 1974, 658. oldal). Az A—21978.6 tenyészetet a következő öt törzzsel hasonlítottuk össze: Streptomyces albovinaceous ISP 5136; ATCC 15833; Streptomyces candidus ISP 5141 ; ATCC 19891 ; Streptomyces moderatus ISP 5529; ATCC 23443; Streptomyces roseosporus ISP 5122; ATCC 23958; Streptomyces setonii ISP 6395; ATCC 25497. Ezek a tenyészetek a fehér és a vörös színsorozathoz tartoznak, spóratartó morfológiája RF-típusú, a spóráik felülete sima és az ISP leírásnak megfelelően melaninnegatívok és nem rendelkeznek pontosan leírható hátoldali színnel és vízben oldódó színanyagokkal. Ezek a jellemzők a szénforrás hasznosítási spektrummal és má-5 10 15 2C 25 30 35 40 4.1 50 5.5 60 65 5
