180745. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-exometiléncefém-szulfoxidok előállítására
3 180745 4 hatású átrendeződése megy végbe és egy dezacetoxicefalosporin-észter keletkezik. A jelen találmány szerinti eljárás során valamely 1 általános képletű 2-kIórszulfinilazetidin-4-ont, ahol R jelentése fenoximetil- vagy benzilcsoport és Rj jelentése egy karbonsav-védőcsoport, egy inert szerves oldószerben, egy komplexképző vegyület jelenlétében, lényegileg vízmentes körülmények között, ón(IV)-kloriddal reagáltatunk és ily módon a 2- -klórszulfinilazetidinonnak, az ón(IV)-kloridnak és a komplexképző vegyületnek egy oldhatatlan komplexét nyerjük. A komplexet körülbelül 3—24 órán át kevertethetjük, így a 2-klórszulfinilazetidinon ciklizálódik és a szilárd formájú 3-exometiléncefem-szulfoxid-észter kialakul. A komplexet ezután a szerves oldószertől például szűréssel, centrifugálással, dekantálással vagy más szokásos módon elkülönítjük, majd egy hidroxil-tartalmú vegyülettel mint például egy rövidszénláncú alkohollal kezeljük a komplex elbontása céljából és Így a 2 általános képletű 3-exometiléncefem-szulfoxid-észtert nyerjük. A jelen találmány szerinti eljárás lényege a komplexképző vegyület alkalmazása az ón(lV)-klorid -2-klór-szulfinilazetidinon komplex előállításának ideje alatt. A komplexképző vegyület elektronpár donorként működve az ónatommal egy koordinatív kovalens kötést alakít ki, és így a komplex részét képezi. A jelen találmány szerinti eljárásnál felhasználható komplexképző vegyületek lehetnek rövidszénláncú alkil-é/erek, cikloalkiléterek, rövidszénláncú alkil-ketonok, cikloalkil-ketonok, tri-(rövidszénláncú)-alkiífoszfin-oxidok, tricikloalkilfoszfin-oxidok cs triarilfoszfin-oxidok. A találmánynál felhasználható oxo-vegvületek az alábbi szerkezeti képletekkel ábrázolhatok: rövidszénláncú alkil-éterek O /\ a R2 r2 i°ï cikloalkil-cterek ! J a O rövidszénláncú alkil-ketonok C b /\ R2 r2 o II cikloalkil-ketonok rcv b' U'J 0 1 Rj—P—Rj c í -Rj ahol a fenti képletekben R2 jelentése valamely egyenes vagy elágazó 1—4 szénatomos alkilcsoport; Rj jelentése fenil-csoport; Z jelentése —(CH2)m—, ahol m 4 vagy 5 ; és Z' jelentése —(CH2)m-csoport, ahol n egy 3 és 6 közötti egész szám. Az a általános képletű rövidszénláncú alkil-éter lehet például dimetil-éter, dietil-éter, di-n-propil-éter, diizo-propil-éter, di-n-butil-éter, metiletii-éter, metil-n-propil-éter, metil-szek-butil-éter és hasonlók. Az a' általános képletű cikloalkil-éter lehet például tetrahidrofurán vagy tetrahidropirán. A b általános képletű rövidszénláncú alkil-keton például az aceton, metiletil-keton, dietil-keton, di-n-propil-keton, diizo-propil-keton, metilizo-propil-keton, di-n-butil-keton, di-szek-butil-keton, metil-izobutil-keton és hasonló rövidszénláncú alkil-ketonok. A b' általános képletű cikloalkil-keton lehet például a ciklobutanon, ciklohexanon vagy cikloheptanon. A c altalános képletű fenilfoszfin-oxid jelentése trifenil-foszfin-oxid. A fent leírt oxo-vegyületeknek a jelen találmány szerinti eljárásnál két funkciójuk van. Először, az oxigénatomon levő elektronpár segítségével koordinációs kötést létesítenek az ón(IV)-klorid ónatomjával és így csökkentik az ónhalogenidnek a 2-klórszulüniI-azetidinonhoz való reaktivitását, és másodszor, az ón(IV)-kloi id-2-klórszulfinil-azetidinon-komplexet stabilabbá teszik azáltal, hogy a komplexszel egy ligandumot képeznek. Az oxo-ligand a komplex centrális ónatomjához egy koordinációs kovalens kötéssel kapcsolódik, és így megelőzhető a reakcióközegben levő nyomnyi mennyiségű nedvesség káros hatása, vagyis az, hogy a jelenlevő kis mennyiségű nedvesség már a ciklizáció előtt a komplex felbomlását okozná. A komplexképző vegyület jelenléte tehát lehetővé teszi egy stabilabb komplex forma kialakulását, melynél a 2-klórszulfinil-azetidinonnak a 3-exometiléncefem-szulfoxiddá történő ciklizációja végbemegy. A találmány szerinti eljárás kivitelezésénél az oxovegyületet hozzáadjuk a 2-klórazetidinon oldatához, mielőtt ahhoz az ón(IV)-kloridot hozzáadnánk, vagy a komplexképző vegyüieíet és az ón(IV)-kIoridot egy inert szerves oldószerben elegyítjük és így együtt hozzáadjuk a 2-klórazetidinon oldatához. A gyakorlatban előnyösen a 2-klórszulfinilazetidinon oldatához először hozzáadjuk a komplexképző vegyületet, azután pedig az ón(IV)-kloridot. A jelen találmány szerinti eljárásnál a komplexképző vegyüíetként előnyösen dietilétert, acetont és dietilketont használunk. Az ón(IV)-klorid-2-klórszulfiniiazetidinon-oxo-komplex szerkezete még nincs meghatározva, azonban úgy tűnik, hogy az ón(IV)-klorid és az azetidinon szulfinilcsoportjának oxigénatomja között koordinatív kovalens kötés van és hogy az 1-oxo-vegyület egy egyedüli koordinációs kötést alkot a centrális ónatommal. Azonban másféle kötés is lehetséges, például az azetidinon 3- helyén levő acilamido-csoport oxigénatomja az ónatommal szintén képezhet egy koordinációs kovalens kötést. Hasonlóképpen, az észtercsoport oxigénatomja egy koordinációs kovalens kötéssel kapcsolódhat az ónatomhoz. A jelen találmány szerinti ciklizációs reakciónál olyan inert szerves oldószereket alkalmazhatunk, melyekben a 2-klórszulfinilazetidínon és az oxo-vegyület oldódik és amelyekben az ón(IV)-klorid legalább részlegesen oldódik. Az inert szerves oldószerek alapjában véve nem poláros és előnyösen aromás oldószerek, mint például a benzol, klórbenzol, anizol, toluol, klórtoluol, a xilének és a tetralin; a cikloalkil szénhidrogén oldószerek mint például a ciklopentár,, ciklohexán és hasonló szénhid-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
