180723. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fáldalomcsillapító hatású pentapeptid-származékok előállítására
5 180723 6 karboxilcsoportokat. Oly módon végezzük ezt az aktiválást és kapcsolást, hogy az aminsavra vagy a peptidfragmensre számítva molárisán azonos mennyiségű DCC-t használunk, és ugyancsak molárisán azonos mennyiségű l-hidroxi-benzotriazol (HBT) jelenlétében végezzük a reakciót. A HBT jelenlétében kisebb mértékűek a mellékreakciók, beleértve a racemizálódást is. Az I általános képletű vegyületek előállítására alkalmazott reakciósor bizonyos műveleteinek elvégzése után le kell hasítanunk bizonyos védőcsoportokat. A peptidkémiában átlagos mértékben járatos vegyész könnyen ki tudja választani a védőcsoportok közül azokat, amelyeket szelektíven lehet eltávolítani, vagyis oly módon, hogy csak egy vagy néhány, de semmi esetre sem az összes védöcsoport hasadjon le az adott aminosavrói vagy péptidfragmensről. Ezek a módszerek jól ismertek a peptidkémiában. A védöcsoportok szelektív lehasítására rendelkezésünkre álló módszereket részletesebben tárgyalja Schröder és Lübke a „The Peptides" című müvében (í. kötet, Academic Press, New York, 1965), és különösen az idézett mű 72—75. oldalán közölt táblázatban. Ka rboxíl-védöcsoportok at lúgos hidrolízis útján távolíthatunk el. Általában aránylag erélyes körülményeket alkalmazunk, többnyire valamely alkálifém-hidroxidot, mint például nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot vagy litium-hidroxidot használunk, és így alakítjuk át az észtereket a szabad savakká. A hidrolízisnél alkalmazott reakciókörülmények jól ismertek. Katalitikus hidrogénezéssel is eltávolíthatunk karboxil-védőcsoportokat, például csontszenes palládium mint katalizátor alkalmazásával. Továbbá, ha a karboxil-védőcsoport p-nitro-benzil- vagy 2,2,2-triklór-etií-csoport, akkor cinkkel és sósavval végzett redukció útján is eltávolíthatjuk ezeket a védőcsoportokat. Az amino-védőcsoportok eltávolítására valamely savval. mint például 98%-os hangyasavval, tríűuor-ecetsavval (TFA), valamely aril-szulfonsavval, mint például p-toluol-szulfonsavva! (TSA), benzol-szulfonsavval (BSA), naftalin-szulfonsavval, trifluor-metánszulfonsavval (oldószer nélkül), cseppfolyós hidrogén-fluoriddal vagy metilén-kioridban mint oldószerben bór-trifluoriddal kezeljük a védett aminosavat vagy peptidfragmenst, ily módon a megfelelő savaddíciós só formájában nyerjük a terméket. Az amino-védőcsoportok lehasítására használhatjuk még brómhidroeénsav vagy sósav és jégecet elegyét, ily módon a megfelelő sósavas vagy brómhidrogénsavas savaddíciós sót nyerjük. A védőcsoportok eltávolítására alkalmas valamennyi itt felsorolt közeg lényegében vízmentes, savas közeg. Az, hogy melyik módszert és melyik reagenst használjuk, az adott védőcsoport-iehasítási reakciónak alávetett vegyi) lelek kémiai vagy tizikai sajátságaitól függ. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárás egy további előnyös kivitelezési változata szerint, ha az R7 nem hidrogénatom, és valamely legalább három aminosav-alkotóelemből álló peptidről akarjuk lehasítani a védőcsoportokat, akkor igen előnyösen trifluor-ecetsavva! vagy hangyasavval távolíthatjuk el a védőcsoportokai, ás ily módon a megfelelő savaddíciós sóhoz jutunk. Az ily módon nyert sót valamely alkalmas ioncserélő gyanta, mint például DEAE Scphadex A25 vagy Amberlyst A27 segítségével alakíthatjuk át valamely gyógyászatiig jobban elfogadható sóvá. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös kivitelezési változata szerint az amino-védőcsoportok eltávolítására a 11 általános képletű, ahol az R10 benziloxi-karbonil-, tercier-butoxi-karbonil-, tercier-amiloxi-karbonil-, p-metoxi-benzii-oxi-karbonil-, adamantiloxi-karbonil- vagy izoborniloxi-karbonil-csoport és valamennyi többi csoport jelentése a fent megadott, vegyületeket lényegében vízmentes savas közeggel kezeljük. A tirozin hidroxilcsoportjának védőcsoportját a pepiid teljes szintézise során végig megtarthatjuk, és az utolsó, az amino-védőcsoportok eltávolítására irányuló reakciólépésben, azokkal egyidőben hasíthatjuk le. A karboxil-védőcsoportok eltávolítására kiválasztott módszertől függően azonban előfordulhat, hogy a szintézisnek már egy, az utolsót megelőző művelete során ez a védöcsoport is lehasad. Ha lúgos hidrolízis útján távolttjuk el a karboxil-védőcsoportokat, akkor a hidroxil-védőcsoport megmarad; ha azonban a karboxilvédőcsoportok lehasítására katalitikus hidrogénezést alkalmazunk, akkor ezzel a hidroxil-védőcsoportot is eltávolítjuk. Ez utóbbi körülmény nem jelent komoly nehézséget, mivel szabad hidroxilcsoporto; tartalmazó tirozin jelenlétében is elő tudjuk állítani az 1 általános képletű vegyületeket. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint az f általános képletű vegyületek előállítására úgy járunk el, hogy az előre elkészített N-terminális tripeptidet kapcsoljuk az előre elkészített C-terminális dipeptid-amiddal, majd valamely alkalmas módon lehasítjuk a molekulán még meglevő valamennyi védőcsoportot. Az I általános képletű pentapeptidek előállítására szolgáló reakciósort az A képletsor szemlélteti. A képletsorban az AA jelentése az adott aminosav-alkotóelem, és az utolsó index jelzi, hogy hányas helyzetben van az illető aminosav az I általános képletű végtermékekben. Az A képletsorban csak egy lehetséges szintézisutat tüntettünk fel, de lehetségesek további szintézisutak is. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös kivitelezési változata szerint úgy is eljárhatunk, hogy az I általános képletű peptidek előállítása céljából a C-terminális aminosavbó! kiindulva, aminosavként építjük fel a peptidláncot. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös kivitelezési változata szerint alkalmazhatjuk a szilárd iiordozón végzett peptid-szintézis módszerét is. Ilyenkor valamely alkalmas polimer hordozóhoz kapcsoljuk a C-terminális aminosavat, majd aminosavankéní építjük fel a kívánt peptidet, amely a szintézis végén még mindig a polimerhez kötött állapotban van jelen. Ezután valamely alkalmas módon lehasítjuk a kész peptidet a polimer hordozóról. így például összekapcsolhatjuk az x-nitrogénatomján tercier-butoxi-karbonil-csoporttal védett, C-terminális aminosavat valamely benzhidril-amin-polimerrel, aktiválószerként diciklohexü-karbodiimidet használva. A polimerhez kötött aminosavrói metilén-kioridban mint oldószerben, tri- Suor-ecetsav segítségével hasíthatjuk le a tercier-butoxi-karbonil-védőcsoportot. Utána semlegesítjük a polimerhez kötött sót, például valamely alkalmas tercier bázissal, majd ugyanilyen módszerrel hozzákapcsoljuk a következő aminosavat. 0 C hőmérsékleten, cseppfolyós hidrogén-fluoriddal hasíthatjuk ie a védett pepiidet a polimerről, majd kromatográfiás úton tisztíthatjuk. A szilárd fázisú peptid-szintézis módszereiben átlagosa1': járatos szakemberek jól ismerik ezen reakciók speciá!i> reakciókörülményeit. A fentiekben leírt és ahhoz 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
