180721. lajstromszámú szabadalom • Berendezés logikai modellekbe rendezett információk számítyógépi értékelésének hatékoby elvégzésére
5 . 180721 6 engedő és a bináris vektorokat befogadó adatregiszterek valamelyikéhez továbbító fogadó áramkörrel, továbbá a bináris vektorokat befogadó adatregiszterekben tárolt, egymásnak megfelelő adatokat bit-páronként sorban kiválasztó és összehasonlító, majd az összehasonlítás eredményét a számláló regiszterek számára továbbító adatszelektorral belső vezérlő vonalak útján van összeköttetésben. A találmány szerinti célkészülék segítségével a hagyományos módszerű — tehát célkészülékkel nem rendelkező számítógéppel végzett —■ skalárszorzás gépi idejéhez viszonyítva lényegesen rövidebb, mindössze 6k r 2 ;xsec időre van szükség az i-esek számától függetlenül az „n"’ darab bit hosszúságú, „k” számú gépi szóban tárolható bináris vektorok skaláris szorzásának elvégzéséhez. Az összehasonlítás kedvéért tételezzük fel, hogy két, egyenként 600 bit hosszúságú vektor skaláris szorzását kívánjuk számítógéppel elvégezni. Amennyiben pl. egy gépi szó 24 bit hosszúság, tehát p =24. akkor az n = 600 bit hosszúságú vektor tárolásához k 25 darab gépi szóra van szükség. Ezekből az adatokból látható, hogy a fentiekben említett összefüggés alapján a célkészülék nélküli számítógépen a skaláris szorzás elvégzése minimálisan: 2k(p f 2) 2- 15(24+2) =1300 usée, maximálisan: 4k(p + 1) 4- 25(24 ; 1)-= 2500 usée időt igényel. Ezzel szemben a találmány szerinti célkészülékkel ellátott számítógép esetében csupán: 6k f 2 (>■ 25*2= 152 usée időre van szükség ugyanezen skaláris szorzás elvégzéséhez. Amennyiben például 1000 bináris vektor összehasonlításáról van szó - tehát kb. 500 000 egy bevetést kell végrehajtani —, (és ez például logikai modellek felhasználásán alapuló kutatásirányításnál gyakran előfordul) úgy a célkészülék nélküli hagyományos esetben az ehhez szükséges gépidő minimálisan: 1300- !0~6- 0,5 - I06 =650 sec. maximálisan: 2500 • 10 6 • 0,5 • 106= 1250 sec. míg a találmány szerinti célkészülék esetében csupán: 152- 10 -6- 0,5- 106 =76 sec gépidőre van szükség. Ebből látszik, hogy a célkészülék a gépi időszükségletben kb. 90%-os megtakarítást tesz lehetővé. A találmány szerinti célkészülék alkalmazása tehát logikai modellekbe rendezett információk számítógépi értékelésére, feldolgozására, például kutatás irányítására az alkalmazott számítógépes irányítási eljárást igen hatékonnyá teszi. Ennek az az oka, hogy ilyen esetekben mindig igen nagy mennyiségű logikai elem kapcsolatának, illetve kapcsolati erősségének meghatározásáról van szó. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajz alánján világítjuk meg közelebbről. A mellékelt ábra a találmány szerinti célkészülék blokkdiagramját mutatja be. Az ábrán I számítógéphez csatlakozik a il célkészülék, A TI célkészülék voltaképpen két fő részből, a tároló és skaláris szorzóegységből, valamint a vezérlőegységből van összeépítve. A tároló és skaláris szorzóegység maga két alegységből, a tároló alegységből, valamint a skaláris szorzóegységbői áll. A tároló alegység részét képezi a 2 adatregiszter, amely az „A” bináris vektorok, valamint a 3 adatregiszter, amely a „B” bináris vektorok — mint operandusok — befogadására és a művelet elvégzése idejére történő tárolására szolgál. A tároló alegységhez tartozik az 5 és 6 számláló regiszter is. Ezek közül az 5 számláló regiszter a mindenkori utolsó részművelet eredményét, míg a 6 számláló regiszter a teljes műveletciklus addig elvégzett műveleteinek összegét tárolja. A 2 és 3 adatregiszterek úgy vannak kialakítva, hogy a számítógép gépi szóhosszának („p”) megfelelő információt lehessen bennük tárolni. Ez egyetlen tároló elemmel, vagy adott esetben tároló elemek láncolataként is kialakítható. A tároló és skaláris szorzó egység összeköttetésben áll a 7 illesztő áramkörrel, amely a skaláris szorzást végrehajtó alegység által elvégzett műveletek eredményét a számítógépbe továbbítja. A II célkészülék második fő része a vezérlő egység maga is több alegységből, nevezetesen a dekódoló alegységből, a 10 vezérlő áramkörből, továbbá a 11 visszajelző áramkörből van felépítve. Ez utóbbi a műveletek elvégzésének tényét mint információt juttatja vissza az I számítógépbe. A vezérlő egység részét képező dekódoló alegység maga is két részből áll, melyek egyike a 8 cím-dekódoló áramkör, míg a másik a 9 utasítás-dekódoló áramkör. Ezek az I számítógép és a 10 vezérlő áramkör közé vannak bekötve. A 10 vezérlő áramkör kapcsolatban áll az 1 fogadó áramkörrel is, amely az I számítógéptől származó adatokat veszi át, és átengedi őket —- mégpedig vagylagosan — a 2, illetve 3 adatregiszter felé, természetesen aszerint, hogy a bejövő adat az „A” vagy „B" bináris vektorok részét képezi. A 2 és 3 adatregiszter közé be van iktatva a 4 adatszelektor, amely a 2 és 3 adatregiszterekben tárolt egymásnak megfelelő adatokat bit páronként sorban kiválasztja és egymással összehasonlítja, majd az összehasonlítás eredményét az 5 és 6 számláló regiszterek felé továbbítja. A 4 adatszelektor ugyancsak összeköttetésben áll a 10 vezérlő áramkörrel. Az ábrán látszik, hogy az I számítógépből a 8 címdekódoló áramkörhöz a 12 összeköttetésen, a 9 utasításdekódoló áramkörhöz a 13 összeköttetésen, míg az 1 fogadó áramkörhöz a 14 összeköttetésen keresztüljutnak az információk. Információtovábbításra szolgái a 15 összeköttetés is, amely a vektorok skaláris szorzataként előállított műveletek végeredményeit a 7 illesztő áramkörtől az I számítógépre visszavezeti. Az 1 számítógép a 1! célkészülékből származó információkat tud még fogadni a 16 összeköttetésen keresztül is. Ez utóbbi jeleket vezet be az I számítógépbe a 10 vezérlő áramkörből a 11 visszajelző áramkör közvetítésével. A találmány szerinti berendezés biokkdiagramjából látszik, hogy az I számítógépbe! származó utasítások, illetve információelemek az 1 fogadó áramkörbe jutnak, és abból felváltva a 2 vagy a 3 adatregiszterbe. A 2 adatregiszter az „A" bináris vektor, míg a 3 adatregiszter a „B” bináris vektor adatainak befogadására szolgál. Az 5 10 15 20 25 ácsi 49 45 50 55 60 65 3
