180718. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szalicilsavat vagy sóit és gyógyászatilag alkalmas polimert tartalmazó vegyületek előállítására
29 180718 30 zóniumsó éles oldatát azonnal jeges fürdőbe merítettük és kevertük. Káliumjodid-keményítő reagenssel pozitív eredményt kaptunk. Keverővei, hőmérővel, pH-mérő elektróddal és 8 n nátriumhidroxid-oldatot tartalmazó 250 ml-es csepegtető tölcsérrel szerelt, körülbelül 10 literes műanyag edénybe bemértünk 55,5 g (0,402 mól) szalicilsavat, 2000 ml vizet és 101 ml (0,808 mól) 8 n nátriumhidroxidöidatot. A reakcióelegyet a teljes oldódásig kevertük (ehhez 5 percnél rövidebb időre volt szükség). A kapott nátrium-szalicilát-oldatot (pH értéke 13,25) jég hozzáadásával 14 DC-ra hűtöttük le, és a jeges fürdőben tartott diazóniumsó-oldatot 15 perc alatt hozzáadtuk állandó ütemben, perisztaltikus szivattyú segitségével. A kapcsolási reakció folyamán a pH-t 13,1—13,3 közötti értéken tartottuk 8 n nátriumhidroxid-oldat cseppenként történő adagolásával. Összesen 179 ml, 1,43 mól nátriumhidroxidot használtunk fel. A reakcióelegy végső térfogata 5,5 liter lett, a hőmérséklet pedig 21 "C-ra emelkedett. A sötétbarna oldatot vízzel 18 literre hígítottuk, durva pórusú üvegszűrőn vezettük át, ultraszüréssel töményítettük H1P10 töltet alkalmazásával, majd ismét ultraszűrésnek vetettük alá ugyanezzel a töltettel 6 '4 liter térfogatig. Az oldatot ezután 750 ml térfogatra töményítettük be, és fagyasztva szárítottuk. így 79,9 g (92,1%) (XXXIIg) általános képiétű kopoiimert kaptunk. Kis mintát 8 órán át szárítottunk 50 °C-on és 0,1 Hgmm nyomáson, majd elemanalízisnek vetettük alá. A kéntartalom 2,24 milliekvivalens/g volt, az N/S hányados pedig a mekv./g értékek alapján 3,03. Az elméleti érték 3,00. Analízis a (C,5Hl2N3O5SNa)0 6(C3H3O2Na)0 4 képlet alapján : számított: C 47,26%, H 3,24%, N 9,73%. S7,4I%; talált: C 46,85%, H 3,67%, N 9,52%, S7,18%. A kapott termék a vastagbélben 5-arrtiflö-szalicilsavat ad lé. IV. példa Poli(etilén-imin) alapú polimer terméket állítottunk elő a Z reakcióvázlaton feltüntetett módon. A termék 5-aminö-szalicilsavat ad le a bélben, és a polimer ámfoter jellege miatt (aniöhos szalicilát karboxil-csoportök és a polimerváz kationos tercier-amin-csöportjai) lényegében oldhatatlan pH=10 alatt. A kiindulási anyagként alkalmazott poli(etilén-imin)-t — jelölése a Z reakcióvázlaton PEI — a Polysciences, Inc. cégtől szereztük be. Az anyag 4,0— 6,0 ■; 104 molekulasúlyú polimer 33 súly" ó-os vizes oldata. Az oldat elemanalízise 8,07 mekv.N/g értéket szolgáltatott. Az oldat titrálása 5,29 milliekvivalens titrálható amint mutatotl grammonként. AJ Schotten—Baumann reakció Keverővel, pH-mérő elektróddal és 8 n nátriumhidroxid-oldatot tartalmazó 125 ml-es csepegtető tölcsérrel ellátott, 1000 ml-es, háromnyakú lombikba bemértünk 23,4 g poli(etiIén-imin)-oldatot, 300 ml vizet és 150 ml tetrahidrofuránt. Azelegyet argon atmoszférában kevertük, éles oldatot kaptunk, amelynek a pH- értéke 10 volt. Az oldathoz 18,4 g (0,0787 mól) (Xb) képletű p-acetamido-benzol-szulfonil-kloridot adtunk, 5 percig kevertük, és a pH-t 9—10 közötti értéken tartottuk 8 n nátriumhidroxid-oldal hozzáadásával (12 ml, 0,096 mól mennyiséget használtunk fel). Az oldathoz ismét hozzáadtunk 18,4 g p-acetamido-benzol-szulfonil-kloridot és 150 ml tetrahidrofuránt, miközben a pH-t 9—10 közötti értéken tartottuk 15 percig 8 n nátriumhidroxidoldat hozzáadásával (12 ml, 0,096 mól mennyiséget használtunk fel). A reakcióelegyhez — amely most emulzió lett -m újból hozzáadtunk 18,4 g p-acetamido-benzol-szulfonil-kloridot és 150 ml tetrahidrofuránt. A pH-t 10—11 közötti értéken tartottuk 60 percig 8 n nátriumhidroxidoldat hozzáadásával (15 ml, 0,12 mól mennyiséget használtunk fel). Az emulziót 2 literes, egynyakú lombikba töltöttük, és forgó bepárlóban bepároltuk. Az összes tetrahidrofurán eltávolítása után a (XXXITIa) általános képletű polimert szemcsés, szürkésfehér anyag alakjában kaptuk. A terméket aprítottuk, szűrtük, vízzel jól átmostuk és 50 °C-on 0,1 Hgmm nyomáson 5 órán át szárítottuk-37.0 g anyagot kaptunk. Az elemanalízis szerint (C 50,85%, H 5,72%, N 12,04%, S 12,09%) a kéntartalom 3,77 miliiekvivalens./g. B) Hidrolízis Keverővei, olajfürdővel és visszafolyató fürdővel ellátott, 500 ml-es, háromnyakú lombikba bemértünk 5.00 g fentebb előállított (XXXIIIa) általános képletű vegyületet (18,9 milliekvivalens kén), 9,43 ml (0,113 mól) 12 n sósav-oldatot és 234 ml vizet. Keverés közben a reakcióelegyet 10 órán át forraltuk, lehűtöttük, durva pórusú üvegszűrőn keresztül szűrtük, és közvetlenül felhasználtuk a C) lépéshez. C) Diazotálás és kapcsolás A fenti B) pont szerint előállított (XXXIIfb) általános képletű polimert tartalmazó oldatot keverővei ellátott, 500 ml-es, háromnyakú lombikba töltöttük. Az oldatot közepes sebességgel kevertük, miközben egy részletben, szobahőmérsékleten hozzáadtunk 4,70 ml (0,0235 mól) 5 n nátriumnitrit-oldatot. Az éles oldatot jeges fürdőben hűtöttük, és ez alatt a keverést tovább folytattuk. Káliumjodid-keményítő reagenssel pozitív reakciót kaptunk. Keverővei, hőmérővel, pH-mérő elektróddal és 8 n nátriumhidroxid-oldatot tartalmazó 50 ml-es csepegtető tölcsérrel felszerelt, 2 literes főzőpohárba bemértünk 6,49 g (0,047 mól) szalicilsavat, 500 ml vizet és 12,5 ml (0,1 mól) 8 n nátriumhidroxid-oldatot. Az elegyet teljes oldódásig kevertük. (Ez 5 percnél rövidebb időt vett igénybe.) A kapott nátrium-szalicilát-oldatot (pH=13,6) jég hozzáadásával 12 °C-ra hűtöttük, és a diazóniumsóoldatot 25 perc alatt hozzácsepegtettük egy 250 ml-es csepegtető tölcsérből. A pH-t 13,3—13,6 között tartottuk a kapcsolási reakció alatt 8 n nátriumhidroxidoldat adagolásával (összesen 22,0 ml, 0,176 mól lúgoldatot használtunk fel). A nyers (XXXIIIc) általános képletű vegyület oldatát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 15
