180677. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán vizes oldatainak vagy diszperzióinak előállítására

7 180677 A poliészteramidok és poliamidok közé tartoznak például a többértékű telített vagy telítetlen karbon­savakból, illetve karbonsavanhidridekből és többértékű telített vagy telítetlen aminoalkoholokból, diaminok­­ból, poliaminokból és ezek keverékeiből előállított, túlnyomórészt lineáris kondenzátumok. Alkalmazha­tók uretán- vagy karbamid-csoportot már tartalmazó polihidroxil-vegyületek is. Alkalmazhatók kis molekulájú poliolok is — adott esetben a fenti poliolokkal együtt —, mint például etándiol, propándiol-(l,2), propándiol-(l,3), bután­­diol-(l,4), butándiol-(l,3), pentándiolok, hexándio­­lok, trimeíilol-propán, hexántriol, glicerin és penta­­eritrit. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható — fent említett — poliizocianát- és hidroxil-vegyülete­­ket például az alábbi irodalmi helyeken írják le: High Polymers, Vol. XVI, „Polyurethanes, Chemistry and Technology”, Saunderst-Frisch, Interscience Publis­hers, New York, London, Band I, 1962, 32—42," 44—54 és Band II, 1964, 5-6,198—199; Kunststoff- Handbuch, Band VII, Vieweg-Höchtlen, Carl. Hanser- Verlag, München, 1966,45—71. 3) Hidrofil-csoportokkal módosított előnyösen az izocianát-addíciós reakciók értelmében mono- és kü­lönösen difunkciós — például a fenti irodalmi helye­ken a vizes poliuretán-diszperziók, illetve — oldatok előállításánál leírtaknak megfelelő — komponensek, azaz például ionos, illetve potenciálisan ionos csopor­tokkal rendelkező diizocianátok, diaminok vagy di­­hidroxi-vegyületek, illetve polietilén-oxid-egységekkel rendelkező diizocianátok vagy glíkolok. Az előnyös hidrofil csoportokkal módosított vegyületek közé tar­toznak különösen a 2 446 440 számú német szövet­ségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerinti szul­­fonát-csoportokkal rendelkező alifás diolok, a 2 651 506 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerinti kationos vagy anionos be­építhető emulgeátorok, és a jelen leírásban is említett monofunkciós beépíthető poliéterek. Az NCO-elő­­polímerek előállításánál — a technika állása szerint ön­magában ismert módon — a reakció-partnereket olyan mennyiségi arányban alkalmazzuk, hogy az izocianát­­csoportoknak az NCO-reaktív — előnyösen hidroxil­­csoportból származó — hidrogénatomokhoz viszonyí­tott aránya 1,05—10, előnyösen 1,1—3 legyen. A reakciópartnerek adagolásának sorrendje tetszés szerinti. Elkeverhetjük a hidroxil-vegyületeket, majd ehhez adhatjuk hozzá a poliizocianátot, vagy a poli­­izocianáthoz adhatjuk hozzá a hidroxil-vegyületek keverékét vagy az egyes hidroxil-vegyületeket egymás után. Az NCO-előpolimerek előállítása előnyösen ol­vadék állapotban, 30—190 °C, előnyösen 50—120 °C hőmérsékleten történik. Az előpolimerek előállítása magától értetődően történhet szerves oldószer jelenlé­tében, bár a találmány szerinti eljárás fő előnye, hogy lehetőség szerint oldószermentes közegben dolgo­zunk. Megfelelő oldószerek — melyeket magas hőmér­sékleten olvadó előpolimerek viszkozitásának csök­kentése céljából a szilárd anyag mennyiségére vonat­koztatva legfeljebb 30 súly% mennyiségben adago­lunk — például aceton, metil-etil-keton, ecetsav-etil­­észter, dimetil-formamid vagy ciklohexanon. Az NCO-előpolimerek előállításánál a kiindulási anyagok mennyiségi arányát általában előnyösen úgy választjuk meg, hogy az NCO-előpolimerek a) átlagos NCO-csoport tartalma 1,8—2,2, előnyö­sen 2 legyen, b) 100 g szilárdanyagra vonatkoztatva a kationos vagy anionos beépített csoportok mennyisége 0—100, előnyösen 0,1-100, különösen 0,5-50 milliekviva­­lens legyen, c) az előpolimer összsúlyára vonatkoztatva a — va­lamely poliéter-szegmensben elhelyezkedő, oldalhely­zetű, véghelyzetű és/vagy a főláncba beépült — etilén­­oxid-egységek mennyisége 0—30, előnyösen 0,5—30, különösen 1 —20 súly % legyen, d) átlagos molekulasúlya 500-10 000, előnyösen 800 4000 legyen: Előnyös NCO-előpolimerek — mint már említet­tük — azok, melyek vagy a b) pont alatt felsorolt ionos csoportokat — azaz — COO~, S03 ~ vagy =N+= — vagy a c) pont alatt említett nem-ionos csoportokat vagy mind ionos, mind nem-ionos csoportokat tar­talmaznak. A találmány szerinti eljárásban az NCO-előpolime­­reken kívül olyan vegyületeket is alkalmazunk, me­lyekből a víz hidrolizáló hatása következtében hidra­­zin keletkezik. Ilyen vegyületek előállíthatok hidra­­zinból és karbonil-vegyületekből. A reakcióban a hid­­razinból származó amino-csoportok és a karbonil-cso­­portok ekvivalensaránya 1:1 és 2:1 közötti. Ilyen vegyületek például azinok — azaz aldazinok vagy ke­­tazinok - és hidrazonok — azaz aldehid-hidrazonok vagy keton-hidrazonok — vagy ezeknek a vegyie­teknek a keverékei. Az azinokban, illetve hidrazo­­nokban levő >C=N— csoport szobahőmérsékleten nedvesség jelenlétében nagy mértékben inert az izo­­cianát-csoportokkal szemben, és csak víz jelenlété­ben — valószínűleg a hidrazinból származó amino-cso­­port felszabadulása révén — reagál az izocianát-cso­­port okkal. Mivel a találmány szerinti eljárásban hidrazon is alkalmazható — látható —, nem szükséges, hogy a hidrazin minden amino-csoportja blokkolva legyen. Csak az a lényeges, hogy minden hidrazin-molekulá­­ban legalább egy amino-csoport blokkolt formában legyen jelen. A ketazinok, aldazinok, keton-hidrazonok és alde­hid-hidrazonok a technika állása szerint ismert mó­don, páldául Houben-Weyl, Methoden der Orga­nischen Chemie, Band X/2, 1967, 89-112 szerint állíthatók elő. A találmány szerint alkalmazható azinok és hid­razonok előállításához tetszés szerinti, legalább egy keton- illetve aldehid-csoporttal rendelkező, a reakció körülményei között egyébként inert szerves vegyüle­tek alkalmasak. Előnyösen azonban alifás vagy cik­­loalifás aldehideket, illetve ketonokat alkalmazunk, melyek szénatomszáma alifás aldehidek vagy keto­nok esetén 2—18, előnyösen 3—6, cikloalifás alde­hidek vagy ketonok esetén 5—18, előnyösen 5—6. Ilyen aldehidek* illetve ketonok példáiként az aláb­biakat soroljuk" fel: acetaldehid, propionaldehid, butiraldehid, i-butirçfldehid, aceton, metil-etil-keton, metil-i-butil-keton, di-i-propil-keton, ciklohexanon, ciklopentanon. Aromás aldehidek, illetve .ketonok példáiként az alábbiakat soroljuk fel: benialdehid, acetonfenon, benzofenon. Az aromás aldehidek, 8 5 10 15 20 25 .30 35 40 15 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents