180668. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként fenoxi-piridinil (pirimidinil) -alkanol -származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

5 180668 6 dául ULV hideg és meleg ködkészítmények formájában kiszerelve válnak alkalmassá a felhasználásra. A készítmények előállítása ismert módon történik, például úgy, hogy a hatóanyagokat töltőanyagokkal, így folyékony oldószerekkel, nyomás alatt cseppfolyósított gázokkal és/vagy szilárd hordozóanyagokkal össze­keverjük, adott esetben felületaktív szerek, tehát emul­­geálószerek és/vagy diszpergáiószerek és/vagy habzás­­növelő szerek felhasználása mellett. Ha töltőanyagként vizet használunk, például szerves oldószerek is felhasz­nálhatók segédoldószerekként. Folyékony oldószerek­ként elsősorban a következő vegyületek jöhetnek szóba: aromás szénhidrogének, így xilol, toluol vagy alkil­­-naftalin; klórozott aromás vegyületek vagy klórozott alifás szénhidrogének, így klór-benzol, klór-etilén- vagy metilén-kloríd ; alifás szénhidrogének, úgy mint ciklo­­hexán vagy paraffinok, például kőolajfrakciók; alko­holok, így butanol vagy glikol; valamint ezek éterei és észterei; ketonok, így aceton, metil-etil-keton, metil­­-izobutil-keton vagy ciklohexanqn ; erősen poláros plcjó­­szerek, például dimetil-formamid vagy dimetil-szulfoxid, valamint víz. Cseppfolyósított gáztöltőapyagokon vagy -hordozóanyagokon olyan folyadékokat értünk, ame­lyek normál hőmérsékleten és normál nyomáson gáz­­haimazállapotúak, például aeroszolos vivőgázokat, így halogénezett szénhidrogéneket, úgy mint bután, pro­pán, nitrogén vagy széndioxidot érjünk- Szilárd hor­dozóanyagként elsősorban a következő vegyületek jö­hetnek szóba: természetes kőlisztek, így kaolin, agya­gok, talkum, kréta, kvarc, attapulgit, montrnorrilonit vagy diatomaföldek és szintetikus kőlisztek, így nagy diszperzitású kovasav, alumínjum-oxid és szilikátpk. Granulátumok készítésénél használt szilárd hordozó­anyagok: összetört és frakciónál! természetes kôzetçk, így kalcit, márvány, csillám, szepiqlit, dolomit valamint szintetikus, szervetlen vagy szerves lisztekből készült szemcsék, továbbá szerves anyagokból készített szem­csék, így fűrészpor, kókuszdióhéj, kukoricacsutka és dohányszár. Emulgeájó és/vagy habzáselősegítő szer­ként nemionos és anionos emulgeátorok, így poljfoxi­­-etilénj-zsírsav-észterek, poli-(oxi-etilén)-zsíra]koholéte­­rek, például ajkil-aril-poli(glikol-étef)-ek, alkil-szulfoná­­tok, alkil-szulfátok, aril-szulfonátok és fehérje hidrolizá­­tumok jöhetnek szóba. Diszpergálószerekként felhasz­nálhatók például a lignin-szulfit-szennylúgok és a rnetil­­-cellulóz. A készítményekben felhasználhatók még ragasztósze­rek, így karboxi-metil-cellulózok, természetes és szinte­tikus porszerű, szemcsés vagy latex formájú polimerek, így gumiarábikum, poli(vinij-alkohol), poli(vinil-acetát). Szerepelhetnek a készítményekben ezen felül színező­anyagok, így szervetlen színezékek, például vasoxid, titánoxid, ferrociánkék és szerves színezékek, így ali­zarin-, azo-fém-ftalocianin-színezékek és nyomelemek, melyek fontos tápanyagok, például vas-sók, mangán-, bőr-, réz-, kobalt-, molibdén- és cink-sók. A készítmények általában 1—55 súly%, előnyösen 1—50 súly% hatóanyagot tartalmaznak. A találmány szerinti készítményekben egyéb ismert hatóanyagok, így fungicid, inszekticid, akaricid, nema­­tocid, herbicid hatású hatóanyagok, madárkárok elleni anyagok, pövekedésszabályozó anyagok, növényi táp­anyagok és a talaj szerkezetének javítására szolgáló anyagok is előfordulhatnak. A hatóanyagok felhasználása történhet kereskedelmi készítményeik, illetve az azokból további hígítással elő­állított alkalmazásra kész készítmények, így alkalma­zásra kész oldatok, emulziók, szuszpénziók, pofok, paszták és szemcsék formájában. A felhasználás szo­kásos eljárásokkal, például öntözéssel, permetezéssel, szórással, porozással, száraz csávázással, nedves csává­­zással, vizes csávázással, iszapoló csávázással vagy inkrusztálássak Ha a fungicid készítményekkel a növények leveleit kívánjuk kezelni, a felhasználásra kész készítményekben a hatóanyag-koncentráció tágabb tartományban, így általában 0,1 é§ 0,00001 súly% között, előnyösen 0,05— 0,ÓÖ0I súly% között változhat. Csávázással végzett kezelés esetén 1 kg csávázandó magra általában 0,001—50 g, előnyösen 0,01—10 g hatóanyagot számolunk. Talajkezelésre 1 cm3 talajra számítva 1—1000 g ható­anyagra, különösen 10—200 g hatóanyagra van szük­ség. A találmányunk szerinti készítmények sokrétű fel­használási lehetőségeit a következő példák illusztrálják. A) példa Arpa-lisztharmat (Erysiphe graminis var. hordei) szisztemikus vizsgálata fgabonahajtás gombás megbetegedése) A vizsgálatokat por alakú csávázószer formájában kiszerelt készítménnyel végezzük. A készítményt úgy állítjuk elő, hogy a vizsgálni kívánt hatóanyagot egyenlő súlyrésznyi talkumból és kovasavgélből álló keverékkel elkeverve a kapott készítményt finomeloszlású porrá aprítjuk. A súlyarányokat úgy választjuk meg, hogy a mindenkor kívánt hatóanyag-koncentrációkat kapjuk. A kísérletet úgy hajtjuk végre, hogy a fenti módon előállított készítménnyel üveglombikban árpa vető­magokat rázunk össze. Ezután három, egy térfogatrész műtrágyával és humusszal dúsított kerti föld és egy térfogatrész kvarchomok keverékével megtöltött, virág­cserépbe egyenként 12 darab magot vetünk 2 cm mélyre. A csíráztatás.t és a növények keltetését kedvező körül­mények között, melegházban végezzük. A vetés után 7 nappal, amikor az árpa növények egyleveles stádiumba jutottak, beszórjuk a növényeket Erysiphe graminis var. hordei friss spóráival, majd a termesztést 21—22 °C-on, 80—90% relatív páratartalmú levegőben 16 órás meg­világítással folytatjuk. Az esetleges lisztharmat-fertőzés jellegzetes jelei hat napon belül kialakulnak a növénye­ken. A fertőzési fokot a kezeletlen kontroll növényeken tapasztalt fertőzöttség %-ában fejezzük ki. Kiértékélé­­sünknél tehát 0% azt jelenti, hogy nincs fertőzés, míg 100% azt mutatja, hogy a fertőzöttség mértéke megfelel a kezeletlen kontroll növényeken tapasztaltnak. A ké­szítmények annál hatásosabbak, minél kisebb a liszt­­harmat-fertőzöttség. A fenti módszerrel értékelve a különböző hatóanyag­tartalmú és hatóanyag-koncentrációjú készítményeket, különböző felhasználási mennyiségek esetén azt talál­tuk, hogy a 3. példa szerint előállított hatóanyagot tar­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents