180666. lajstromszámú szabadalom • Utánvilágító transzparens szerkezeti anyag és eljárás ennek előállítására
3 180666 4 kialakított szerkezeti anyag a fényport 100—2100 g/m2, célszerűen 200—1500 g/m2 mennyiségben tartalmazza. A másodlagos feladat megoldása olyan eljárás a találmány szerinti szerkezeti anyag előállítására, amelynek során a találmány értelmében 65—80 súlyrész szilikonkaucsukot, 0,5—1 súlyrész térhálósítót, 15—30 súlyrész hosszan utánvilágító fényport és adott esetben 2—5 súlyrész szilikonolajat és/vagy szilikonkaucsuk alappolimert, valamint adott esetben további adalékanyagokat egymással homogénre keverünk, a kapott masszát a kívánt formára hozzuk, és — adott esetben hőhatás és nyomás alatt vulkanizáljuk. Előnyös, ha fényporként rézzel aktivált, hexagoriális kristályszerkezetű cinkszulfidot alkalmazunk. Előnyös továbbá, ha térhálósított szerves peroxídot alkalmazunk. Egy másik előnyös foganatosítási módnál 200— 60 000 cP közötti viszkozitású szilikonkaucsuk alappolímert alkalmazunk. Egy további előnyös foganatosítási módnál adalékanyagként szerves szilánt és/vagy erősen aktív szilíciumdioxidot alkalmazunk. Előnyös, ha további adalékanyagként 0,1—2 súlyrész szerves szilánt és/vagy 3—40 súlyrész aktív szilíciumdioxidot alkalmazunk. Előnyös továbbá, ha melegen vulkanizálható szilikonkaucsukot alkalmazunk, és a homogén masszát először formában nyomás alatt 110—140 °C hőmérséklet mellett elővulkanizáljuk, majd 180—250 °C mellett utóvulkanizáljuk. Előnyös az is, ha a massza formázását extrudálással végezzük. Végül előnyös, ha a szerkezeti anyagot burkolóelemként alakítjuk ki, és egyik oldalát öntapadó bevonattal vagy fényvisszaverő réteggel látjuk el. A találmány szerinti utánvilágító transzparens szerkezeti anyag korrózióval szemben ellenálló, —30 és + 300 °C között hőtűrő, rugalmas, sima és lemosható felületburkolatot ad. A rávetődő fény jelentős részét akkumulálja, es a fényforrás kialvása után — az előző megvilásitás erősségétől és időtartamától függően — még huzamosabb ideig világító felület marad. Például legalább 30 lux-os és fél órás megvilágítás után, e megvilágítás megszűntével, a helyiség méreteihez képest megfelelő nagyságú ilyen burkolattal ellátott felület fokozatosan csökkenő, de az emberi szem alkalmazkodásával részben kompenzált intenzitással még legalább 30 percig annyi világítást nyújt, hogy a megelőző tevékenység a legtöbb esetben folytatható vagy befejezhető, illetve az eredeti fényforrás üzemzavarának kiküszöbölésére irányuló munkák elvégezhetők. Az ilyen felületekkel rendelkező helyiségekben — az utánvilágító felületeken megfelelő fényelfedő szimbólumokat elhelyezve — egyben megoldható a legtöbb biztonsági irányfény kielégítése is (vészkijárat, tűzoltókészülék, telefon stb. helyének jelzése), mégpedig a normál világításból származó hulladékenergia felhasználásával. Ilyen jellegű tartalékvilágítás igények például a föld alatti bányászatban, földalatti vasutaknál, különféle épületeknél stb. jelentkeznek. A találmány szerinti utánvilágító transzparens szerkezeti anyag például az alábbi összetételő lehet: szilikonkaucsuk 75 sr térhálósító (szerves peroxid) 0,75 sr fénypor (pl. Cu-val aktivált ZnS) 20 sr szilikonolaj vagy szilikonkaucsuk alappolimer (200 cP—60 000 cP viszkozitással) 4,25 sr szerves szilán 0,1—0,15 sr A szilikonkaucsuk (szerves polisziloxán) vegyi szerkezete a következő: R R R —&i—O—Si—O—Si—O— R R R ahcl R=-metil, -vinil, -fenil vagy trifluorpropil gyök lehet. Hőálló utánvilágító transzparens szerkezeti anyag előállítására a dimetilpolisziloxán típusú melegen vulkanizálható szilikonkaucsuk típusok felelnek meg, max. 35% nagy diszperzitású kovasav, illetve sziliciumdioxid aktív töltőanyag tartalommal. Előálló utánvilágító anyag előállítható hidegen vulkanizálható szilikonkaucsuk típusok felhasználásával is a fenti bekeverési arány szerint. A melegen és hidegen vulkanizálható szilikonkaucsuk típusok felhasználhatóságának fontos feltétele, hogy az utánvilágító fényporon kívül egyéb inaktív töltőanyagot és pigmenst ne tartalmazzanak, mivel ezek rontják mind a fényabszorpció, mind a fényemisszió hatásfokéit. Az anyag javítható szerves szikinek adagolásával, a szilikonkaucsukra számított 0,1—1%-os mennyiségben. Erre alkalmas szerves szilán lehet például a viniltrietoxiszilán vagy a vinil(metoxi-etoxi)szilán (melegen vulkanizálható szilikonkaucsuknál), illetve a metiltriaceíoxiszilán (hidegen vulkanizálható szilikonkaucsuknál). Az alábbiakban melegen vulkanizált fényakkumuláló anyag előállítására mutatunk be egy példát. A példa szerint előállítandó termék 1—3 mm vastagságú transzparens lemez, szalag alakú vagy négyzetes felülettel (például 150 mm szélességgel vagy 150 x X 150 mm-es felülettel). Az előállítás célszerűen 6 műveletre bontható, amelyek közül a 3. műveletnél van a lényeges eltérés a.z ismert szilikongumi előállítási technológiától. A műveletek: 1. „A”, ,,B" és „C” komponensek bemérése (összességüket 100 sr-nek véve). „A” komponens: 40 sr dimetilpolisziloxán és 35 sr nrgy diszperzitású kovasav (..aktív” töltőanyag) keveréke (kereskedelmi forgalomban levő féltermék). „B” komponens: 2—4 diklórbenzoil térhálósáéból 0,75 sr. „C” komponens: 20 sr rézzel aktivált ZnS utánvilágíió fénypor (mint „inaktív” töltőanyag vagy pigment) 4,25 sr *i- 200 cP—60 000 cP viszkozitású — szllikonolajjal vagy alappolimerrel és 0,1—0,15 sr szerves szilánnal [melegen vulkanizálódónál viniltrietoxiszilán vagy vinil(metoxi-etoxi)szilán ; hidegen vulkanizálódónál metiltriacetilszilán lehet]. 2. „A” és „B” komponens keverése hidegen (15—35 °C) 10—15 percig — például hengerrel — amíg a massza homogén lesz. 3. „A+B”-hez „C” komponens hozzákeverése ugyancsak hengeren és hidegen, szintén 10—15 percig. A homogenitás elérését jól jelzi a fénypor színének egyenletes eloszlása a masszában. 4. Formázás, például sajtolással — a termék, illetve 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
