180664. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a spektinomicin új analógjainak előállítására
9 180664 10 Az (I) általános képletű vegyületek gátolják a mikroorganizmusok növekedését különböző környezetekben, így például a p-konfigurációjú (I) általános képletű vegyületek ez ellen a mikroorganizmus ellen papírgyári termelésnél képződő szennyiszapban. Az (I) általános képletű ß-annmerek felhasználhatók továbbá Trichomonas foetus, Trichomonas hominis és Trihomonas vaginalis tenyészeti élettartamának megnövelésére azáltal, hogy megszabadítják ezeket a tenyészeteket Escherichia coli szennyezéstől. A 3-anomerek hatásosak továbbá a Bacillus subtilis ellen, és így felhasználhatók az e mikroorganizmus által halakban vagy halas ládákban okozott szag csökkentésére vagy megelőzésére. Ugyanezek az anomerek felhasználhatók mikológiái laboratóriumban laboratóriumi állványok és felszerelés lemosására. A ß-anomerek hatásosak a Klebsiella pneumoniae ellen is. Az (I) általános képletű vegyületek hatásosak emlősöknél, így az embernél is bakteriális fertőzések, például gonorrhea, továbbá tumorok kezelésében. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek a szokásos módon gyógyászati készítményekké alakíthatók. Ezek az ember- és az állatgyógyászatban felhasználható, rendszerint egységdózis formájában elkészített készítmények például tabletták, kapszulák, pilulák, porok, granulák, steril parenterális oldatok vagy szuszpenziók, szemcseppek, orális oldatok vagy szuszpenziók, valamint víz-az-olajban típusú emulziók lehetnek, és gyógyászatilag hatásos mennyiségben tartalmaznak valamely (I) általános képletű vegyiiletet. Orális beadás céljából szilárd vagy folyékony dózisegységeket készíthetünk. Szilárd készítmények, például tabletták előállítása céljából valamely (I) általános képletű vegyületet rendszerint hagyományos hordozóés/vagy hígítóanyagokkal, illetve egyéb segédanyagokkal, például talkummal, magnézium-sztearáttal, dikalcium-foszfáttal, magnézium-alumínium-szilikáttal, kalcium-szulfáttal, keményítővel, laktózzal, gumiarábikummal vagy metil-cellulózzal keverjük össze. Kapszulákat úgy állíthatunk elő, hogy a hatóanyagot összekeverjük egy közömbös gyógyszergyártási hígítóanyaggal, majd a kapott keveréket alkalmas méretű kemény zselatinkapszulába töltjük. A lágy zselatinkapszulákat úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagnak egy gyógyászatilag elfogadható növényi olajjal, világos vazelin-olajjal vagy más közömbös olajjal készült szuszpenzióját megfelelő berendezésen kapszulázzuk. Előállíthatok továbbá folyékony halmazállapotú, orális beadásra alkalmas dózisegységek, így például szirupok, elixírek vagy szuszpenziók. A vízoldható hatóanyagok feloldhatók egy vizes hordozóban cukorral, aromás ízanyagokkal és konzerválószerekkel együtt, egy szirupot képezve. Elixírt egy alkoholos hordozót, például etanolt, továbbá alkalmas édesítőszert, például cukort vagy szacharint és egy aromás ízesítőszert használva készíthetünk. Szuszpenziók előállíthatok egy vizes hordozóanyaggal egy szuszpendálószer, például gumiarábikum, tragantgyanta vagy metil-cellulóz segítségével. Parenterális beadás céljából folyékony dózisegységeket készítünk a hatóanyagot és egy steril hordozót, előnyösen vizet hasznosítva. A hordozóanyagtól, illetve a koncentrációtól függően a hatóanyag a hordozóban •oldva vagy szuszpendálva lehet. Oldatok előállítása során a hatóanyagot injektálásra alkalmas vízben oldjuk, majd szűrés útján sterilizáljuk alkalmas ampullába vagy fiolába való töltését megelőzően. A hordozóanyagban előnyösen olyan adalékanyagokat oldhatunk, mint például a helyi érzéstelenítők, konzerválószerek és pufferanyagok. A stabilitás növelése céljából a kompozíció megfagyasztható a fiolába töltés után, majd a víz vákuumban eltávolítható. A száraz liofilizált port ezután a fiolában zárva tartjuk és a kész csomagoláshoz mellékelünk olyan, injektálásra alkalmas vizet tartalmazó fiolát, amelynek segítségével felhasználás előtt a készítmény újra folyékony halmazállapotúvá alakítható. A parenterális szuszpenziók lényegében ugyanígy állíthatók elő, azzal a különbséggel, hogy a hatóanyagot oldás helyett a hordozóanyagban szuszpendáljuk és a sterilizálást nem szűréssel hajtjuk végre. A hatóanyag etilén-oxiddal kezelve sterilizálható a steril hordozóban való szuszpendálását megelőzően. Előnyösen a kompozícióhoz egy felületaktív anyagot vagy nedvesítőszert adunk a hatóanyag egyenletes eloszlásának biztosítása céljából. A hatóanyag a szervezetbe juttatható továbbá rektális kúp formájában is. Ez a dózisforma különösen akkor bír jelentőséggel, ha az emlőst nem lehet egyszerűen kezelni egy másik dózisformával, például orálisan vagy inszuffláció, azaz befúvás útján, mint például kisgyermekek vagy debilis személyek esetén. A hatóanyag bedolgozható bármely ismert kúpaiapanyagba az e célra jól ismert módszerek valamelyikével. Ilyen alapanyagokra példaképpen megemlíthetjük a kakaóvajat, polietilén-glikolokat (például a Carbowax márkanevűeket), polietilén-szorbitán-monosztearátot és ezek keverékeit más kompatibilis anyagokkal az olvadáspont vagy az oldódási sebesség módosítása céljából. Ezeknek a rektális beadásra alkalmas kúpoknak a súlya általában 1 g és 2,5 g között változhat. A „dózisegység” kifejezés alatt olyan fizikailag diszkrét egységeket értünk, amelyek alkalmasak egységnyi dózis bejuttatására ember vagy állat szervezetébe, és amelyek mindegyike előre meghatározott, az elérni kívánt gyógyászati hatást biztosító mennyiségű hatóanyagot tartalmaz a szükséges gyógyszergyártási hordozó-, hígító- és/vagy egyéb segédanyagokkal együtt. A találmány szerinti eljárással előállítható gyógyászati készítmények jellemzőit az I általános képletű vegyületek hatása, illetve a hatóanyag kikészítésével kapcsolatos, önmagukban ismert korlátozó tényezők együttesen határozzák meg. A találmány értelmében felhasználható dózisegységekre példaképpen a tablettákat, kapszulákat, pilulákat, kúpokat, porcsomagokat, ostyázott készítményeket, granulákat, teás vagy evőkanállal beadandó készítményeket, csepegtetős készítményeket, ampullákat, fiolákat, mérhető dózist leadó aeroszolokat, valamint ezekből az egységekből összeállított készleteket említhetjük. A gyógyászati kezelés során a hatóanyagból természetesen hatásos mennyiséget alkalmazunk. Szakember számára érthető, hogy a hatásos mennyiség, azaz a dózis igen sokféle tényezőtől függ. Ezek közé a tényezők közé tartozik például a beadás, módja és az adott vegyülçt hatékonysága. Tumorok és bakteriális fertőzések kezelése céljából parenterálisan mintegy 2—4000 mg nagyságrendű egyszeri dózisok alkalmazhatók az embernél. Az egyszeri dózis még gyakrabban 5 mg és 2000 mg közötti. Az orális és a rektális egyszeri dózis 5 mg és 3500 mg, gyakrabban 10 mg és 2500 mg közötti. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
