180653. lajstromszámú szabadalom • Berendezés építőelemek gyártására
7 180653 kos építésben járatos szélességi méretek és azok konszignációs megoszlása. Az A—D szélességi méretek (A = 1,79 m; B = 1,49 m; C = 1,19 m; D = 0,89 m) az 5%—87% mennyiségi tartományban fordulnak elő. Amint látható, a legnagyobb A méret előfordulási aránya 87%. Ha tehát az 1 sablonelemek hosszúságát A méretre választjuk (3. ábra), megfelelő betétek elhelyezésével minden további nélkül B, C és D szélességi méretű 3 építőelemeket (blokkokat) tudunk gyártani. Ami pedig a 3 építőelemek magassági méretváltoztatását illeti, az a 11. ábrán látható rajz szerint mintegy 20—30 cm között változtatandó, az alkalmazásra kerülő elemgyári 37 födémelemek vastagságának, illetve a padozatot is tartalmazó teljes födémszerkezet vastagságának függvényében, amihez a 39 elemgyári lépcsőkarokkal is igazodni lehet. (A lakásmagasságok általában 2,60—2,80 m között változnak.) Ennek megfelelően az a méret (3. ábra) célszerűen kb. 30 cmre választandó, és a mindenkor szükséges L építőelem-méret (1. és 3. ábra) az 1 sablonelemek fésűs eltolásának mértéke szabályozásával minden további nélkül biztosítható. Ez az L méret tehát a végleges falszerkezetben a 3 építőelemek magassági mérete lesz. Az 1. ábrán feltüntetett 3 építőelem felső keskeny lapjában fából készült 11 horonyképző betét látható, amelyet az építőelem anyagának még meg nem szilárdult állapota mellett felülről nyomunk az anyagba, majd az anyag megszilárdulása után onnan eltávolítjuk. Ily módon létrejön az a 36 horony, amely a szomszédos 3 építőelemek 10. ábrán látható függőleges kapcsolatának kialakulásához szükséges. Megjegyezzük, hogy a 2 rekeszeknek (1. ábra) külön fenéklapjuk nincs, az 1 sablonelemeket egyszerűen megfelelő aljzatra kell állítani, amely a 3 építőelemek alsó lapjának zsaluzására szolgál, amennyiben méretszabályozó betét nem kerül a 2 rekeszbe. Az 1. ábrán látható 1 sablonelemek egyedileg is önhordó, acéllemezből készült üreges dobozszerkezetek. Mindegyik 1 sablonelembe 9 gőzbevezető csonkok torkollnak, célszerűen az 5 homloklapok közepe táján, amelyek azonban belül a 4 bordákba nyúlnak. Ugyanezekből a bordákból az 5 homloklapokon át alul 10 kondenzvíz kibocsátó csőcsonkok torkollnak ki. Az 5 homloklapok belső tere a 4 bordák belső terétől el van választva, és a homloklapok belső tere hőszigetelő anyaggal, például ásványgyapottal van kitöltve. A 3. ábrán látható la vég-sablonelemeknek célszerűen mind a homloklapjai, mind a bordái ilyen hőszigetelő anyag-kitöltéssel rendelkeznek. A 9 gőzbevezető csőcsonkokhoz a 4. és 5. ábrán látható gőzbetápláló berendezés flexibilis 23 ágyvezetékei csatlakoztathatók, például hollandi anyák segítségével, és ily módon az 1 sablonelemek 4 bordái gőzzel fűthetők. Ez lehetővé teszi, hogy egyrészt bármilyen időszakban az elemek hőérlelésével a gyártási folyamat meggyorsítsuk, másrészt téli időszakban még építéshelyi körülmények között is gazdaságos és folyamatos gyártást biztosítsunk. 4C, A gőzellátó berendezést részletesebben a 4. és 5. ábrák tartalmazzák. Az említett 23 ágvezetékekbe 23a zárószervek vannak iktatva, és a 22 elosztóvezetékek vannak rákötve, amely célszerűen a csoportsablon teljes hosszában végighúzódik. A 22 elosztóvezeték egyébként a nagyobb átmérőjű 20 gőzcsőből kapja a 21 átkötővezetékeken keresztül a gőzt. A 18 gőzbetápláló cső — amelybe a 19 zárószerelvény van beiktatva ebbe a 20 gőzcsőbe torkollik, és ez utóbbiról 41 zárószerelvényt tartalmazó 40 lefúvató cső van kivezetve. A gőzellátó berendezés 20 és 22 csövek a 24 bakokon fekszenek. Visszatérve az 1. ábrához, a 3 építőelemben jól látható a 12 csőbetét, ami az építőelem testében keresztirányú átmenő üreget alkot. Mindegyik elemben két-két ilyen 12 csőbetét van, amelyeknek egyrészt a 3 építőelemeknek a 2 rekeszekből történő kiemelésében, majd később az épület szerelésekor az elemek beemelésében van szerepe. A 12 csőbetétek az építőelemek — gyártás közben tekintett — vízszintes felezővonalában helyezkednek el, kb. az elemhosszúságot harmadolják. A 2. ábrán a 3 építőelemek kiszaluzásának és az 1 sablonelemek csoportsablonná rendezésének folyamata látható. Az ábra baloldali részén a csoportsablonban már megkötött, azonban még ki nem zsaluzott elemek vannak az Sí szakaszban. Az Sa kiszerelési szakasz mutatja, hogy egy 1 sablonelemnek az x nyilak irányában történő elmozdítása után ugyanilyen irányban távolítjuk el az egyik oldalon szabaddá vált 3 építőelemet. A következő 1 sablonelem, majd a 3 építőelem elmozdítása az y nyilak irányában fog történni. Az ilyen kizsaluzási mód, illetve sablonelemmozgatási irány eredményeként a megkötött 3 építőelemek nem tudnak a 2 rekeszekbe befeszülni, megmaradnak az elemek élei és sarkai, letöredezések nem következnek be, így biztosítva van a találmány szerinti berendezéssel készült blokkok maximális méretpontossága. A következő S3 szakaszban történik a sablonok tiszítása, majd az S4 szakaszban a sablonokat újraszereléshez tároljuk. Ezt követi az 1 sablonelemek felületi előkészítése, majd a sablonelemek csoportosítása, méretre szerelése, és a 13 csavarorsós mechanizmusokkal történő rögzítése. Az utószilárduló anyagot a 2 rekeszekbe pl. alsó ürítésű konténerekből dolgozhatjuk be, a tömörítés merülő vibrátorral történhet; a bedolgozás előtt természetesen el kell helyezni az emeléshez szükséges PVC 12 csőbetéteket. A 11 horonyképző lécet az anyag megszilárdulása előtt az elem felső lapjába kell nyomni, s később eltávolítani. A hőérlelés után történik a már említett kizsaluzás, majd a 3 építőelemeknek a 33 tárolóhelyeken a depóniába rakása, ezután pedig a leírt műveletek ciklikusan ismételhetők. A 6. és 7. ábrán látható a találmány szerinti berendezésben készült és 12 csőbetétekkel ellátott 3 építőelemek emelésének módja. E célra egészében 25 hivatkozási számmel jelölt emelőhidat használunk, amelynek 26 gerendájához 27 horgok vannak csatlakoztatva, és a gerenda a 42 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 55
