180651. lajstromszámú szabadalom • Eljárás omega-aroil-(propionil- vagy butiril-)-l-prolin-származékok előállítására
3 180651 4 hidrogénatomot hordozók — miként említettük — gyógyászatilag elfogadható kaíionos sókat képeznek. Az ilyen sók közé tartoznak a gyógyászatilag elfogadható fém-, ammónium-, amin- és kvaterner ammónium-kationokkal képzett sók. Az előnyös fémkationok közé tartoznak az alkálifém- (például lítium-, nátrium- vagy kálium-) és az alkáliföldfém- (például magnézium- vagy kalciumkationok), bár olyan más fémekből leszármaztatható kationok is sót képezhetnek, mint például az alumínium, réz, vas és főleg a cink. A gyógyászatilag elfogadható aminkationok közé tartoznak primer, szekunder vagy tercier aminokból, például mono-, di- vagy trimetil-aminból, etil-aminból, dibutil-aminból, triizopropil-aminból, N-metil-hexilaminból, decil-aminból, allil-aminból, ciklopentil-aminból, diciklohexil-aminból, mono- vagy dibenzil-aminból, a- vagy fi-fenetií-aminból, etilén-diaminból, továbbá legfeljebb 18 szénatomot tartalmazó aralifás aminokból, valamint heterociklusos aminokból, például piperidinből, morfolinból, pirrolidinből vagy piperazinból, illetve ezek rövidszéniáncú alkil-származékaiból, például 1-metil-piperidinből, 4- -etil-morfolinból, 1-izopropil-pirrolidinből, vagy 1,4- -dimetil-piperazinból, végül víz-szolubilizáló vagy hidrofil csoportot tartalmazó aminokból, például mono-, di- vagy trietanol-aminból, N-butil-etanolaminból, 2- -amino-1 -butanolból, 2-amino-2-etil-1,3-propándiolból, trisz-(hidroxi-metil)-aminometánból, N-fenil-etanolaminból, galaktaminból, N-metil-glükózaminból, efedrinből, fenilefrinből, epinefrinből vagy a prokainból leszármaztatható kationok. A hasznosítható gyógyászatilag elfogadható kvaterner ammóniumkationokra példaképpen a tetrametil-ammónium-, tetraetil-ammónium, benzil-trimet 1-ammónium- vagy a fenil-trietil-ammóniumcsoportot említhetjük. Az angiotenzin II ismert módon egy erős érösszehúzó ágens, amelyről bebizonyosodott, hogy a veseérrendszeri (renovaszkuláris) magas vérnyomás kórokának fő tényezője. Az angiotenzin II az angiotenzin I-ből képződik az angiotenzint átalakítani képes enzim hatására. Az angiotenzin I ugyanakkor egy biológiailag hatástalan dekapeptid, amely az angiotenzinogén vér-fehérjéből hasad le a renin enzim hatására [Oparil és munkatársai: New England J. of. Med., 291, 389—457 (1974)]. Az angiotenzinogén és a renin biológiailag szintén hatástalanok. Ugyanakkor az angiotenzint átalakítani képes enzim a bradikinin inaktiválásáért is felelős. Az utóbbi olyan értágító hatású anyag, amely a veseműködés szabályozásában vesz részt [Erdős: Circulation Research, 36, 247 (1975)]. Az angiotenzint átalakítani képes enzim hatását gátolni képes ágensek tehát az angiotenzin I vémyomásfokozó hatásával ellentétesen tudnak hatni, hiszen az csupán abból ered, hogy az angiotenzin I angiotenzin Il-vé alakul át. Az említett ágensek tehát terápiásán felhasználhatók veseérrendszeri és más rosszindulatú magas vérnyomás, továbbá angiotenzin-függő másfajta magas vérnyomás kezelésére [Gavras és munkatársai: New England J. of. Med., 291, 817 (1974)]. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek gátolják az angiotenzint átalakítani képes enzim működését és így az angiotenzin I angiotenzin Il-vé való átalakulását, miáltal felhasználhatók különböző emlősökben magas vérnyomás, elsősorban angiotenzin-függő magas vérnyomás csökkentésére. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek vérnyomáscsökkentő hatását két olyan rendszerben vizsgáljuk, amelyek mérik az említett vegyületeknek az angiotenzint átalakítani képes enzim hatásának gátlásában kifejtett aktivitását. Az egyik rendszer egy in vitro végzett spektrofotometriai vizsgálat, míg a másik rendszer leszűkített aortája, renális magas vérnyomásban szenvedő patkányokon in vivo végzett vérnyomásmérés, illetve a vérnyomást csökkentő hatás mérése. Először a spektrofotometriai vizsgálatot ismertetjük részletesen. Az angiotenzint átalakítani képes enzim (a továbbiakban az „ACE” rövidítéssel jelöljük) gátlásában in vitro mutatott aktivitást Cushman, D. W. és Cheung, H. S. módszerével [Biochem. Pharmacol., 20, 1637—1648 (1971)] mérjük, szubsztrátumként benzoil-glicil-hisztidil-leucint használva. A reakcióelegy 50 ml 500 millimólos kálium-foszfát-oldatból (pH-ja 10,2), 30 ml 2500 millimólos nátrium-klorid-oldatból, 25 ml 50 millimólos szubsztrát-oldatból, 30—50 ml nyers ACE-extraktumból és 10 ml 2,5 millimólos tesztvegyület-oldatból vagy pusztán hordozóból, illetve a 250 ml-es össztérfogat beállításához szükséges desztillált vízből áll. A reakcióelegyet 30 percen át 37 °C-on inkubáljuk, majd a reakciót 250 ml n sósavoldat adagolása útján megszakítjuk. A hippursavat ezután 1,5 ml etil-acetáttal extraháljuk Vortex-keverőben végzett 15 másodperces keveréssel. Centrifugálást követően az etil-acetátos fázisból 1 ml-t egy új kémcsőbe pipettázunk, majd szárazra párolunk. Az extrahált hippursavat ezután 1 ml vízben oldjuk, majd a vizes oldatban mérjük a savmennyiséget az abszorpció 228 nanométernél végzett megállapítása útján. Az ACE-t nyúltüdő-acetánporból (szállítója a Pel-Freez Bioi. Inc., amerikai egyesült államokbeli cég) extraháljuk úgy, hogy 5 g port összekeverünk 50 ml 50 millimólos foszfátpufferrel (pH-ja 8,3), majd 40 000 g mellett 30 percen át centrifugálunk. A fölülúszó fázist ezután 5 °C-on tartjuk és enzim-forrásként használjuk. Az ACE-inhibitor aktivitását mint az adott vizsgálatban kapott kontrollértékhez képest jelentkező ACE-aktivitás által kifejtett százalékos gátlást számítjuk. Teljes dózisválaszgörbét készítünk a gátlási értékkel, majd ebből a görbéből meghatározzuk az IC50 értéket, amely úgy definiálható, mint a tesztvegyületnek az a moláris koncentrációja, amely az ACE aktivitását 50%-ban gátolja. A fentiekben ismertetett módon a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek közül néhány reprezentatív vegyületre kapott IC50 értéket az I. táblázatban adunk meg. I. táblázat Angiotenzint átalakítani képes enzimet gátló vegyületek Kísérleti vegyűlet IC50 (IQ—7 mól) l-(2-Acetiltio-3-benzoil-propionil)-L-prolin 42,3 l-(3-Acetiltio-3-benzoil-2-metil-propionil)-L-prolin 1,47 l-(3-Acetiltio-3-benzoiI-propionil)-L-prolin 4,55 l-(3-Benzoiltio-3-benzoil-propionil)-L-prolin 5,13 l-[3-Acetiltio-3-(4-fluor-benzoil)-propionil]-L-prolin 4,73 l-[3-Benzoiltio-3-(4-fluor-benzoil)-propionil]-L-prolin 3,53 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
