180631. lajstromszámú szabadalom • Fogkefe
3 180831 4 van ellátva, amely elvileg lehetővé teszi a fogfelületek egyidejűleg többfelől történő tisztítását is. Ugyancsak különleges fogkefét ismertet például az 1 490 624 sz. angol szabadalmi leírás, amelynek tárgya forgó fejrésszel ellátott fogkefe. Ennél a kialakításnál a fogkefe fejrésze lényegében egy forgó kefe, ahol a sörtecsomók forgástest alakú ívelt palástot képeznek, amely a mozgatás során forogva hivatott a fogak közül a lepedőket eltávolítani. A bemutatott különleges megoldások a gyakorlatban egyáltalán nem terjedtek el. Ennek csupán egyik oka az, hogy viszonylag bonyolult szerkezetek, amelyeknek gyártása nehézségeket okoz és többnyire gazdaságtalan. A másik ok azonban az, hogy ezek a különleges kialakítások sem tették lehetővé a fogak összefekvő oldalain és a nyakrészeken megtelepedett lepedék eltávolítását, csupán a fogkefe használata vált általuk bonyolultabbá. Reálisabb törekvést tükröz az 1 286 416 sz. angol szabadalomban bemutatott megoldás. Itt a fejrész — a hagyományostól eltérő módon — a nyélre merőlegesen helyezkedik el és a sörték páronként egymás felé döntve vannak kialakítva. A megoldás célja az, hogy az egymáshoz döntött és így csökkentett burkolófelületű sörték könnyebben hatoljanak be a fogak közé. Ugyanezt a célt szolgálja az is, hogy az egymáshoz döntött sörtecsomók különböző hosszúságúak. A gyakorlatban azonban ez a fogkefe sem vált be. Jóllehet a kihegyezett sörtecsomók elvileg könnyebben behatolnak a fogak közé, a szomszédos sörtecsomók azonban itt is megakadályozzák azt, hogy a fogközök hatékony tisztítása lehetségessé váljon. A jelen találmánnyal ezért olyan fogkefe kialakítása a célunk, amely lehetővé teszi, hogy az egyes sörtecsomók, illetve sörtecsomó-párok teljesen behatoljanak a fogak összefekvő oldalai közé és a nyakrészekihez, anélkül, hogy a szomszédos sörtecsomók ezt megnehezítenék. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a sörtecsomók a fejrész hosszirányában úgy vannak három sorban elrendezve, hogy a középső sörtesor a fejrész síkjára merőleges és a két szélső sörtesor valamennyi tagja a középső sörtesor felé döntött. A sörték hoszsza úgy van megválasztva, hogy a fejrész hossztengelyére merőleges metszetben a sörtevégek burkológörbéje szabályos háromszög legyen. Ez úgy érhető el, hogy a középső sörtesorban lévő sörtecsomók szálai a fejrész hossztengelyétől kifelé két irányban csökkenő hosszal vannak kialakítva, a két szélső sörtesorban lévő sörtecsomók pedig a fejrész síkjával 60—70 °-os szöget zárnak be. A két szélső sörtesorban lévő sörtecsomók szálai a fejrész széle felé csökkenő vagy növekvő hosszal lehetnek kialakítva. A három hosszirányú sörtesor osztása egymáshoz képest célszerűen eltoltan van elhelyezve. A középső sörtesor szálainak átlagos hossza előnyösen LO mm, a két szélső sörtesor közötti távolság a fejrészen mérve pedig 8 mm. A találmány szerinti fogkefe előállítása semmivel sem bonyolultabb, mint a hagyományos fogkeféké, így ára sem magasabb azokénál. Ugyanakkor azonban lehetővé teszi, hogy a fogak összefekvő oldalain és a nyakrészeken, valamint a beépített fogpótlások fogíny felé néző felszínein lévő lepedőket segítségével egyszerűen eltávolítsuk. Megjegyezzük, hogy a leírásban szereplő sörte kifejezésen nem csupán eredeti, állati sörtét értünk, hanem bármilyen anyagból, előnyösen műanyagból készült hasonló célú szálakat is, függetlenül attól, hogy azok alakja az állati sörtével megegyező vagy eltérő. A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti fogkefe fejrészének alulnézete a sörtecsomók elhelyezkedésének feltüntetésével, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott fogkefe II—II metszete, a 3. ábra az 1. ábrán bemutatott fogkefe III—III metszete, a 4. ábra az 1. ábrán bemutatott fogkefe IV—IV nézete, az 5. ábra a találmány szerinti fogkefe egy másik kiviteli alakjának ugyancsak az előlnézete és a 6. ábra a fogkefe egy további kiviteli alakjának oldalnézete. Az 1. ábrán látható a találmány szerinti fogkefe 1 fejrésze alulnézetben. Az 1 fejrészhez 3 nyak részen át csatlakozik a 2 nyél, amelynek csak egy része van feltüntetve. Az 1. ábrán feltüntettük a fejrészhez tartozó sörtecsomók 4 rögzítési pontjait. így látható, hogy a bemutatott kiviteli alaknál a sörtesorok egymáshoz képest eltolt osztással vannak elhelyezve. Ez a kialakítás a találmány szerinti megoldás szempontjából igen célszerű, mindazonáltal lehetséges a találmány szerinti fogkefe olyan kialakítása is, amelynél a sörtesorok azonosan elhelyezett osztásokkal vannak kialakítva. A 2. és 3. ábrán jól látható, hogy az 5 középső sörtesor az 1 fejrész síkjára merőlegesen, a 6 szélső sörtesorok pedig döntötten vannak elhelyezve. A 6 szélső sörtesorok az 1 fejrész síkjává1 célszerűen «=60—70°-os szöget zárnak be. A bemutatott kialakítás következtében a sörtéknek az 1 fejrész hossztengelyére merőleges síkban vett burkológörbéje lényegében szabályos háromszög alakú. Ez jól látható a 4. és 5. ábrán. A2 ábrákon az is jól megfigyelhető, hogy az 5 középső sörtesor sörtecsomóiban az egyes szálak különböző hosszúságúak. A középső szál a leghosszabb és az 1 fejrész két széle felé a szálak hossza fokozatosan csökken. A 6 szélső sörtesorokban levő szálak ugyancsak különböző hosszúságúak. Ezek kialakítása azonban többféle lehet. A 4. ábrán olyan megoldást mutatunk be, ahol a 6 szélső sörtesorok csomóiban levő szálak hossza kifelé fokozato5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
