180631. lajstromszámú szabadalom • Fogkefe

3 180831 4 van ellátva, amely elvileg lehetővé teszi a fogfe­lületek egyidejűleg többfelől történő tisztítását is. Ugyancsak különleges fogkefét ismertet pél­dául az 1 490 624 sz. angol szabadalmi leírás, amelynek tárgya forgó fejrésszel ellátott fogke­fe. Ennél a kialakításnál a fogkefe fejrésze lé­nyegében egy forgó kefe, ahol a sörtecsomók forgástest alakú ívelt palástot képeznek, amely a mozgatás során forogva hivatott a fogak közül a lepedőket eltávolítani. A bemutatott különleges megoldások a gyakor­latban egyáltalán nem terjedtek el. Ennek csu­pán egyik oka az, hogy viszonylag bonyolult szerkezetek, amelyeknek gyártása nehézségeket okoz és többnyire gazdaságtalan. A másik ok azonban az, hogy ezek a különleges kialakítások sem tették lehetővé a fogak összefekvő oldalain és a nyakrészeken megtelepedett lepedék eltá­volítását, csupán a fogkefe használata vált álta­luk bonyolultabbá. Reálisabb törekvést tükröz az 1 286 416 sz. an­gol szabadalomban bemutatott megoldás. Itt a fejrész — a hagyományostól eltérő módon — a nyélre merőlegesen helyezkedik el és a sörték páronként egymás felé döntve vannak kialakít­va. A megoldás célja az, hogy az egymáshoz dön­tött és így csökkentett burkolófelületű sörték könnyebben hatoljanak be a fogak közé. Ugyan­ezt a célt szolgálja az is, hogy az egymáshoz dön­tött sörtecsomók különböző hosszúságúak. A gyakorlatban azonban ez a fogkefe sem vált be. Jóllehet a kihegyezett sörtecsomók elvileg könnyebben behatolnak a fogak közé, a szomszé­dos sörtecsomók azonban itt is megakadályozzák azt, hogy a fogközök hatékony tisztítása lehetsé­gessé váljon. A jelen találmánnyal ezért olyan fogkefe ki­alakítása a célunk, amely lehetővé teszi, hogy az egyes sörtecsomók, illetve sörtecsomó-párok tel­jesen behatoljanak a fogak összefekvő oldalai kö­zé és a nyakrészekihez, anélkül, hogy a szomszé­dos sörtecsomók ezt megnehezítenék. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a sörtecsomók a fejrész hossz­irányában úgy vannak három sorban elrendez­ve, hogy a középső sörtesor a fejrész síkjára me­rőleges és a két szélső sörtesor valamennyi tag­ja a középső sörtesor felé döntött. A sörték hosz­­sza úgy van megválasztva, hogy a fejrész hossz­­tengelyére merőleges metszetben a sörtevégek burkológörbéje szabályos háromszög legyen. Ez úgy érhető el, hogy a középső sörtesorban lévő sörtecsomók szálai a fejrész hossztengelyétől ki­felé két irányban csökkenő hosszal vannak ki­alakítva, a két szélső sörtesorban lévő sörtecso­mók pedig a fejrész síkjával 60—70 °-os szöget zárnak be. A két szélső sörtesorban lévő sörtecsomók szá­lai a fejrész széle felé csökkenő vagy növekvő hosszal lehetnek kialakítva. A három hosszirányú sörtesor osztása egymás­hoz képest célszerűen eltoltan van elhelyezve. A középső sörtesor szálainak átlagos hossza előnyö­sen LO mm, a két szélső sörtesor közötti távolság a fejrészen mérve pedig 8 mm. A találmány szerinti fogkefe előállítása sem­mivel sem bonyolultabb, mint a hagyományos fogkeféké, így ára sem magasabb azokénál. Ugyanakkor azonban lehetővé teszi, hogy a fo­gak összefekvő oldalain és a nyakrészeken, va­lamint a beépített fogpótlások fogíny felé néző felszínein lévő lepedőket segítségével egyszerűen eltávolítsuk. Megjegyezzük, hogy a leírásban szereplő sörte kifejezésen nem csupán eredeti, állati sörtét ér­tünk, hanem bármilyen anyagból, előnyösen mű­anyagból készült hasonló célú szálakat is, füg­getlenül attól, hogy azok alakja az állati sörté­­vel megegyező vagy eltérő. A találmány további részleteit kiviteli példá­kon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti fogkefe fejrészének alulnézete a sörtecsomók elhelyezkedé­sének feltüntetésével, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott fogkefe II—II metszete, a 3. ábra az 1. ábrán bemutatott fogkefe III—III metszete, a 4. ábra az 1. ábrán bemutatott fogkefe IV—IV nézete, az 5. ábra a találmány szerinti fogkefe egy másik kiviteli alakjának ugyancsak az előlné­zete és a 6. ábra a fogkefe egy további kiviteli alakjának oldalnézete. Az 1. ábrán látható a találmány szerinti fog­kefe 1 fejrésze alulnézetben. Az 1 fejrészhez 3 nyak részen át csatlakozik a 2 nyél, amelynek csak egy része van feltüntetve. Az 1. ábrán fel­tüntettük a fejrészhez tartozó sörtecsomók 4 rögzítési pontjait. így látható, hogy a bemutatott kiviteli alaknál a sörtesorok egymáshoz képest eltolt osztással vannak elhelyezve. Ez a kialakí­tás a találmány szerinti megoldás szempontjá­ból igen célszerű, mindazonáltal lehetséges a ta­lálmány szerinti fogkefe olyan kialakítása is, amelynél a sörtesorok azonosan elhelyezett osz­tásokkal vannak kialakítva. A 2. és 3. ábrán jól látható, hogy az 5 közép­ső sörtesor az 1 fejrész síkjára merőlegesen, a 6 szélső sörtesorok pedig döntötten vannak el­helyezve. A 6 szélső sörtesorok az 1 fejrész sík­jává1 célszerűen «=60—70°-os szöget zárnak be. A bemutatott kialakítás következtében a sör­­téknek az 1 fejrész hossztengelyére merőleges síkban vett burkológörbéje lényegében szabá­lyos háromszög alakú. Ez jól látható a 4. és 5. ábrán. A2 ábrákon az is jól megfigyelhető, hogy az 5 középső sörtesor sörtecsomóiban az egyes szá­lak különböző hosszúságúak. A középső szál a leghosszabb és az 1 fejrész két széle felé a szálak hossza fokozatosan csökken. A 6 szélső sörtesorokban levő szálak ugyan­csak különböző hosszúságúak. Ezek kialakítása azonban többféle lehet. A 4. ábrán olyan meg­oldást mutatunk be, ahol a 6 szélső sörtesorok csomóiban levő szálak hossza kifelé fokozato­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents