180609. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet talajt határoló testek talajba való bekötésére, vagy talajban levő testek összekötésére; valamint eljárás a szerkezet előállítására
5 180609 bi előnyös foganatosítási módja szerint betonból készült talajt határoló test, vagy összekapcsolandó testek esetén a — végén célszerűen kampóval vagy hasonlóval rendelkező — lineáris elemet az őt körülvevő utószilárduló anyaggal és köpenynyel együtt a testbe oly módon bebetonozzuk, hogy az utószilárduló anyagot tartalmazó köpeny a test felületétől távközzel a test belsejébe nyúlik. Célszerű továbbá, ha a lineáris elemek — célszerűen hegesztéssel kialakított — toldási helye tartományában az egymástól távközzel elhelyezkedő végű köpenyeket távközzel átfedő, a köpenyek külső átmérőjénél nagyobb belső átmérőjű — előnyösen hullámosított falú műanyag cső által alkotott — karmantyút helyezünk el, amelynek belső terét utószilárduló anyaggal töltjük ki. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következőkben foglalhatók össze: azok a mélyépítési szerkezetek, amelyek talajba kerülő húzásra igénybevett rudakat, szalagokat, kábeleket vagy hasonlókat tartalmaznak, igen gazdaságosak; gyorsan, kis anyag- és élőmunka-ráfordítással építhetők meg, elterjedésüket azonban gátolja, hogy a bekötő-, illetve öszszekötő elemek korrózióvédelme megfelelően nincs megoldva, illetve az rendkívül költséges. Mivel a találmány segítségével egyszerű, az építőiparban ismert és használatos eszközökkel és anyagokkal — pl. KOR-acél helyett normál betonacéllal — sikerült ezt a feladatot megoldanunk, elősegítjük az önmagában rendkívül gazdaságos talajmegtámasztási módszerek elterjedését. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a szerkezet egy előnyös kiviteli példáját és néhány alkalmazási lehetőségét szemléltetik. A rajzokon az 1. ábra a 2. ábrán bejelölt B—B vonal mentén vett hosszmetszetben látható a szerkezet egy előnyös kiviteli példája; a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett keresztmetszet; a 3. ábra vázlatos, perspektivikus nézetben mutat egy találmány szerinti szerkezettel épült „vasalt föld”-konstrukciót; a 4. ábrán függőleges keresztmetszetben látható egy vasúti rampa, amely két vasbetonfal között talaj kitöltést tartalmaz; a talajba a találmány szerinti szerkezetek be vannak ágyazva; az 5. ábrán függőleges metszetben látható egy előregyártotit vasbetonelemetkből tkészült szögtámfal, amelynek elemei a találmány szerinti szerkezetekkel vannak összekapcsolva. Amint az 1. és 2. ábrán látható, a találmány szerinti szerkezetnek 1 lineáris eleme van, amelyet a jelen kiviteli példa esetében bordás betonacél alkot. Ennek d átmérője kisebb, mint a műanyagból, célszerűen polipropilénből vagy hasonló anyagból készült 2 köpeny D belső átmérője, vagyis az 1 lineáris elem a 2 köpeny 2a belső felületétől a távközzel húzódik. Mind a köpeny, mind a betonacél kör keresztmetszetű. Az 1 lineáris elem, a 2 köpeny belsejében centrálisán húzódik. Az 1 lineáris elem és a 2 köpeny közötti 3 tér 4 utószilárduló anyaggal van kitöltve. Az 1 lineáris elemet alkotó 'betonacél rúd végéhez az 5 laposacélok segítségével 6 kapcsolótag van hegesztve, amelyet a jelen kiviteli példa esetében menetes K.O.R-acél rúd alkot. Ennek d átmérője azonos az 1 lineáris elem átmérőjével. Az 1. és 2. ábra szerinti szerkezet előállítása a találmány szerint a következőképpen történhet: első lépésben az 1 lineáris elem által alkotott méretezés alapján megválasztott keresztmetszetű betonacél egyik vagy mindkét végére az 5 laposaoélok (1. ábra) segítségével felhegesztjük a K.O.R.-acélból készült 6 kapcsolóeleme(ke)t. A szerkezet H hosszúságát is méretezés alapján választjuk meg. Az 1 lineáris elemre egymástól távközzel műanyagból készült 7 távtartótagokat rögzítünk, amelyek az 1 lineáris elem X geometriai hossztengelyére merőleges — a jelen esetben tehát sugárirányú — bordák vagy korongok lehetnek. A szomszédos 7 távtartótagok oldaltávolsága pl. 1,0 m lehet, a távtartótagok rendeltetése, hogy az 1 lineáris elem a 2 köpeny belsejében központosán helyezkedjék el. A 2 köpenyt polipropilénből, vagy hasonló anyagból készült, hullámosított falazatú gégecső, vagy bordáscső alkotja. Az 1 centrális elem és a 2 köpeny belső fala közötti a távolság célszerűen l,5d (1. az 1. és 2. ábrát), de legalább 2,0 cm. Az 1 lineáris elemet a 2 köpeny belsejében úgy helyezzük el, hogy az utóbbit az előbbire ráhúzzuk. Ezt követően a 2 köpeny alkalmasabb végét (a kapcsolótagtól, illetve annak kialakításától függően) lezárjuk {eltömjük), majd a köpeny másik, nyitott végétől a 3 teret 4 utószilárduló anyaggal, a jelen esetben cementhabarccsal — injektálás útján — kitöltjük, és megszilárdulni hagyjuk, esetleg hőérleléssel gyorsítjuk a kötést. A 4 kitöltés természetesen körülveszi a 6 kapcsolótag és az 1 lineáris elemet alkotó betonacél hegesztett csatlakozási helyét, maga a 6 kapcsolótag azonban a 2 köpenyből és a 4 kitöltésből kinyúlik. A fentiek szerint a 2 köpenyt alkotó polipropilén cső véglegesen a szerkezetben maradó zsaluzóelemként funkcionál. A cső magát a 4 kitöltést is megvédi a külső hatásoktól, így a szerkezet olyan helyeken is beépíthető, ahol a betonra és vasra káros, agresszív hatások lépnek fel a talajban. Ugyanakkor a cső azt is meggátolja, hogy szállítás és tárolás során hajszálrepedések lépjenek fel a 4 kitöltésben (betonban), amely hajszálrepedéseken keresztül egyébként v'z juthatna a vasanyaghoz. A cső hullámos felülete belül az utószilárduló anyag (beton) számára rendkívül jó tapadási felületet biztosít, palástfelülete jól méretezhető. A hullámos vagy bordás külső felület lehetővé teszi, hogy csak az adott talajfajta súrlódására kell a számításokat elvégezni. A fentiek szerint előállított szerkezet elméletileg tetszés szerinti hosszúsággal állítható elő, optimális hossza gyakorlatilag max. 6,0 m; ilyen hosszban önálló szerkezetként méretezhető. Egyegy szerkezet lényegesen nagyobb igénybevételek felvételére alkalmas, mint maga a lineáris elem 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
