180598. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szilárd darabos tüzelőanyagok elégetésére
11 1:10 598 12 dalfalak között az alulról felfelé történő légáramlást megakadályozza. Ennek célja az ezen tartományban kialakuló hőmérséklet csökkentése, amivel egyúttal az oldalfalakra a salakráégés valószínűsége is osökken. Az oldalfalakhoz a megfelelő 32 rostélyrudak alsó felületeire felfekvő megfelelő hosszúságú 81 szögvasaik vannak erősítve, amelyek a légrést gyakorlatilag lezárják. A találmány szerinti tüzelőberendezés forgó 5 oellás adagolóját és annak működésmódját részletesen a 8. és 9. ábra segítségével ismertetjük. Az adagoló 110 dobja mindkét végén lezárt és szabadonfutó csapágyazást biztosító forgócsapokkal ellátott hengerpalástból áll, amelyet 51 lánchatjást és 52 tengelykapcsolót tartalmazó mechanizmus a 112 nyíl irányában forgat. A hengerpalást a két végfal között teljes szélességben végigmenő hosszúkás 114 nyílással bír, amely forgásirányban nézve 116 elülső és 118 hátsó él között meghatározott szélességű. A 110 dob egy lényegében henger alakú, 120 és 127 falrészből álló házban van forgathatóan elrendezve, amely ház és a hengerpalást között a lehető legkisebb illesztési hézag van csupán, a lehetőleg légtömör zárás biztosítása érdekében. A ház felső részén a bunkerból vagy egyéb más szénfogadó tárolótérből az adagolóhoz vezető (nem ábrázolt) garat alsó 128 garatvégével közlekedő, 130 elülső éllel és 137 hátsó éllel bíró 126 nyílás van kiképezve. A ház alsó részén 135 elülső éllel és 137 hátsó éllel kiképzett 134 nyílás van. Az adagolóház alsó surrantórészének elülső 146 fala egy felső végénél a 148 tartományban a ház 127 falrészéhez illeszkedő, szűkülő lemezként van kialakítva, amely a vízszintessel a szén természetes rézsüszögénél nagyobb szöget zár be, és 160 csuklótengely körül nyitható 159 ajtóval is el van látva. A ház Hátsó fala az elülső 146 faléval közelítőleg azonos lejtésű, és a tűzálló 9 boltozathoz, illetve annak 75 tömbjéhez illeszkedő 149 lemezt tartalmaz, amely a ferde (150) 77 felületben folytatódik. A 110 dob belső terében a dob teljes szélességére kiterjedő, lényegében sugárirányú 152 borda helyezkedik el, amelynek a hengerpalást belső felületéhez csatlakozó sugárirányban külső széle mentén a 110 dob 114 nyílásának élesre kiképzett, vágásra alkalmas 118 hátsóéle van elrendezve. A 152 borda sugárirányban belső széle lényegében a 154 forgástengely közelében helyezkedik el, és teljes hosszában egy második 156 borda belső széléhez van csatlakoztatva. A szintén sugárirányú 156 borda a rajzon jól látható módon mintegy derékszöget zár be a 152 bordával. Az 5 cellás adagoló 110 dobja a 8. ábrán éppen olyan fázishelyzetben van, amikor a 114 nyíláson keresztül szénnel telt meg a 152, 156 bordák közötti tér. Időközben az alsó 136 torokrészben a szénszint lecsökkent, miután bizonyos mennyiségű szenet a 3 mozgórostély a 23 tűzágy utántöltése során a 14 tűztérbe táplált be. A ferde 146 fal mentén elhelyezkedő 158 szénréteg 6 ferdén álló oszlopszerű képződményként nyugalmi helyzetben maradni igyekszik, ezzel bizonyos értelemben fékező hatást fejt ki a 136 torokrészben a szénáramlásra. Ezen túlmenően a 6 bevezetőtorofcban levő széndarabok a tűztérből és az azt határoló falelemekből származó hősugárzásnak vannak kitéve, különösen a hevített 9 boltozat, illetve annak 75 tömbje képez jelentős hőforrást. A hőhatás a széndarabok „izzadását” eredményezi, aminek következtében a nedves felületű széndarabok az egymásra és a 146 falra, a 149 lemezre és a 150 felületre gyakorolt nyomásuk miatt boltozódni is hajlamosaik, ezzel egy, a torokban a szénáramlást viszszatartó további gátló hatás jelentkezik. A 110 dob 9. ábrán látható továbbfordult helyzetében a felső nyílást a hengerpalást teljesen lezárja, így az alsó 136 torokrész és a felső 128 garatvég között továbbra sincs közvetlen légáteresztő összeköttetés. A 6 bevezetőtorokba tehát levegő bejutása ebből az irányból is kizárt, ezzel gyakorlatilag nulla esélye, illetve kockázata, hogy a tűz a 3 rostélytól visszafelé átterjedjen a torokba, illetve innét a garaton át a széntároló bunkerba. A 8. ábrán feltüntetett helyzetből a 110 dob 9. ábra szerinti helyzetbe történő átfordulása során a 152 borda folytonos tolóhatással arra kényszerítette a tartalmazott széndarabokat, hogy azok kövessék a dob forgását. A 9. ábra szerinti mozgásfázisban a 152 borda ezen tolóhatása a széndarabok kiesése közben a 158 szénrétegre adódik át, amennyiben az olyan magas, hogy a kiürített szénmennyiséggel tetőzve felső szintje eléri a dob magasságát. Ilyenkor a 110 dob forgatónyomaték ából származóan fejt ki nyomóhatást a 152 borda útján a 158 szénrétegre, és ezáltal azt összenyomva lefelé mozgatja. A tolóhatás átadódik a 6 bevezetőtorok mélyebben fekvő tartományában levő szénmennyiségre is, ezáltal egy, a folytonos szénáramlást akadályozó boltozódásokat, összeragadt, torlódást okozó hidakat megszüntető hatás érvényesül. A 110 dob továbbfoirdulása során a 114 nyílást a hengerpalást légtömören lezárja, így levegő vagy tűz áthatolása a 110 dobon egyaránt kizárt. A fentiekben már hangsúlyoztuk, hogy a 152 borda a 6 bevezetőtorok mélyebben fekvő tartományaiban levő széndarabokra is nyomást gyakorol, ezáltal folytonos szénáramlást tart fenn a teljes áramlási szakasz mentén. A 118 hátsóéi célszerűen vágóéiként van kiképezve, amely alkalmas az elfordulás, illetve a beadagoló nyílás záródása során beszorult, becsípett széndarabok felaprítására, amelyek különben törést okozhatnának. Amennyiben a 110 dob adagolótérfogata kicsi, úgy azt nagyobb fordulatszámmal járathatjuk, ezzel az említett és fentebb részletezett áramlásfenntartó tolóhatást intenzívebben és sűrűbben fejtjük ki a széntömegre. A 110 dob minden esetben elválasztja a széntároló bunkerben tartalmazott szenet a 6 bevezetőtorokba már betáplált széntömegtől. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
