180597. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízben oldható ciklodextrin polimerek előállítására

3 180 597 4 dextringyűrű valamely hidrofil szubsztituenssel való szubsztitúciója útján. Egy ilyen eljárás ismerhető meg a Stärke c. folyó­irat 21, 119. (1969) alatti cikkéből. Az itt megadott eljárás szerint vizes oldatban reagáltatnak ciklo­­dextrint epiklórhidrinnel a vízben oldhatatlan, tér­hálós polimer előállításánál alkalmazott módszer­rel. Az eltérés csak abban van, hogy rövidebb a reakcióidő, és így nem biztosít lehetőséget a térhá­lós szerkezet kialakítására. A cikkben nem adnak meg molekulasúlyt. A kapott terméket polimernek nevezik és feltételezik róla, hogy az több ciklodext­­rin gyűrűt tartalmaz molekulánként. A cikkben megadott eljárás megismétlésével azonban csak egy olyan terméket tudtunk előállítani, amelynek átlagos molekulasúlya 1800 volt. Tekintettel arra, hogy a ß-ciklodextrin molekulasúlya 1131 belátha­tó, hogy a cikk szerinti eljárás csak egy hidroxialkil oldalláncokkal szubsztituált ß-ciklodextrin-szär­­mazék, és nem egy több ß-ciklodextrin molekulát tartalmazó polimer származék előállítását tette lehetővé. Ha a cikkben megadottnál hosszabb reak­cióidőket alkalmaztunk, akkor a termék térhálóso­­dott, és elvesztette vízoldékonyságát. Ismert olyan eljárás (80, 85,402 sz. japán Kokai), amely szerint vízoldhatatlan, porózus, térhálóso­don 2-hidroxietil-metakrilát-glicidil-metakrilát ko­­polimer felületére kötik meg a ciklodextrint. Itt a termék maga is vízoldhatatlan marad. A Helv. Cilim. Aeta 48(6), 1225—8. (1965) alatti szakcikkben vízben nem oldódó, gyantának neve­zett ciklodextiin polimerek előá’lítását ismertetik a ciklodextrin epiklórhidrinnel végzett térhálósítása útján. A termék szorbensként használható. Az 1 244 990 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás­ban olyan eljárást ismertetnek, amely vízoldhatat­lan és vízoldható reakciótermékek előállítására alkalmas ciklodextrin és bifunkciós vegyidet két­fázisú oldószer-rendszerben történő reagáltatása útján. A ciklodextrint a poláros, a bifunkciót ve­­gyületet az apoláros fázisba viszik be, és keveréssel, adott esetben detergensek felhasználásával bizto­sítják a fázisok közötti anyagátmenetet. A terméket a poláros fázisban kapják. A vízoldható termék elő­állításához itt is, a Stärke cikkel kapcsolatban már tárgyalt reakcióidő lerövidítéses megoldást választ­ják, és a kapott vízoldható termék ebben az esetben is csak Szubsztituált ciklodextrinnek tekinthető a 2000-et el nem érő molekulasúlya miatt. A vízoldhatatlan polimerek duzzadóképességének és mechanikus ellenállóképességének növelésére a 877 653 sz. belga szabadalmi leírás szerint olyan megoldást választanak, hogy a ciklodextrint polivi­­nilalkohol jelenlétében reagáltatják a polifunkciós vegyidettel. Ekkor a polivinilalkohol láncok bele­épülnek a polimerbe. Mint a fentiekből látható, egyik korábbi megoldás sem volt alkalmas arra, hogy segítségével több cik­lodextrin egységet tartalmazó, de mégis vízoldható polimert állítsunk elő. A ciklodextrinekkel közel azonos komplexképző sajátságéi, de vízben a ciklodextrinnél jobban oldó­dó ciklodcxtrin-származékok a vegyipar és a gyógy­szeripar területén igen széles körben kerülhetnének alkalmazásra. Ilyen alapvető felhasználási terület lenne például a különféle vízben nem oldható szer­ves vegyületek (farmakonok, színezékek, növény­biológiai hatású vegyületek, illat és aroma anyagok, reagensek, vitaminok, stb.) vízoldhatóvá tétele. Külön előnyt jelentene bizonyos kémiailag labilis (könnyen oxidálódó, átrendeződésre, polimerizáció­­ra hajlamos) vegyületek esetén az, hogy a ciklodext­rin gyűrű a bele zárt vendégmolekulát a külvilág­tól, annak károsító hat ásától elzárja, mintegy mole­kulánként „csomagolja”. Ilyen célra azonban olyan ciklodextiin polimerekre van szükség, amelyek vízben nagyon jól oldódnak, és molekulánként le­hetőleg minél több ciklodextrin gyűrűt tartalmaz­nak. Célul tűztük ki, hogy olyan új ciklodextrin-poli­­mereket állítsunk elő, amelyek molekulánként több ciklodextiin gyűrűt tartalmaznak, vízben igen jól oldódnak, és komplexképző sajátságuk legalább olyan jó, mint a ciklodcxtrineké. Eljárásunk alapja az a felismerés, hogy a kap­csolási reakció körülményeinek — a realicióelegy összetételén kívül elsősorban a kapcsoló reagens (epiklóihidrin vagy egy alkalmas diepoxi-vegyület) adagolási sebességének — megfelelő megválasztásá­val elérhető, hogy több ciklodextrin-molekula ösz­­szekapcsolódjék. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerint előállított polimer jellegű anyagok vízben végtelenül jól oldódnak, és ugyanez mondható el zárványkomplexeikről is. Ezek a zár­ványkomplexek ezen felül nagyságrendekkel na­gyobb stabil it ásúak, mint a magával a ciklodextrin­­nel előállítható komplexek. A nagyobb stabilitás részben az oldékonyság növekedésének, részben különösen nagyobb vendégmolekulák (például kon­­góvörös) esetén az egymáshoz kapcsolt ciklodextrin gyűrűk kedvező térállásának tudható be. A találmány szerint az I általános képletű szer­kezeti egységeket tartalmazó ciklodextrin polime­reket úgy állítjuk elő, hogy a) oc-, ß- vagy y-ciklodextrin 35—45 g ciklodext­­rin/100 ml koncentrációjú, lúgos vizes oldatához keverés közben 40—80 °C hőmérsékleten, lassú adagolással 1 mól ciklodextrinre számolva 10—20 mól epiklórhidrint adagolunk, és a ciklodextrin­­-oldat 1 mól ciklodextrinre számolva 10—20 mól alkálifém-hidroxidot vagy, alkáliföldfém-hidroxidot tartalmaz, vagy b) a-, ß- vagy y-ciklodextrin 35—45 g ciklodext­­rin/100 ml koncentrációjú, lúgos vizes oldatához keverés közben 40—80 °C hőmérsékleten, lassú ada­golással 1 mól ciklodextiinre számolva 5—7 mól II általános képletű diepoxi-származékot — ahol R2 —CH2—O—CH2—, — CH2—O—(CH2)2—O— —CH2— vagy —CH2—O—(CH2)4—O—CHa képletű csoportot jelent — adagolunk, és a ciklodextrin-oldat a katalitikus mennyiség és a II általános képletű vegyülettel ekvimoláris mennyiség közti mennyiségben tartal­maz alkálifém-hidroxidot, vagy alkáliföldfém-hid­roxidot, majd az a) vagy b) eljárásváltozat szerint kapott reakcióelegy kémhatását semlegesítjük, a semleges oldatot sómentesítjük, a polimert frakcionáljuk, a 2500-nál nagyobb és kisebb átlagos molekulasú­lyú frakciókat elkülönítve szárazra bepároljuk, és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents