180565. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fémlemezek képlékeny alakíthatóságának meghatározására
5 180565 6 A levezetés megtalálható például Clement A. — Tóth J.—Verő B. : Maschienenmarkt 82 (1976) 969. Az 1. ábra a Xe egyenletes relatív nyúlás meghatározását mutatja be, a 2. ábra a berendezés felépítését mutatja blokkvázlat formájában. A Xe egyenletes relatív nyúlás meghatározását mindezek ismeretében az 1. ábra vázlatával szemléltetjük. Ezen az ábrán folytonos vonalak alkotta maximumos görbesereggel tüntettük fel a különböző Xe egyenletes relatív nyúlású lemezek AF/Ffjlt = f/AL) görbéit, eredményvonallal kötöttük össze e görbék maximumhelyeit. Az eredményvonallal kihúzott görbe végeredményben a = f (ALe) (7)-«Ti* függvényt adja meg, amelynek részletesen felírt, kifejtett alakja az alábbi: ahol E10% = In (1+-|q) = In 1,1 Mivel irodalmi adatok és saját mérési adataink szerint is a (6), illetve a (8) összefüggés anyagi minőségtől független, hiszen a a’ valódi feszültség és Xe egyenletes relatív nyúlás közötti (6) egyenlettel jellemzett összefüggés igaznak bizonyult a legkülönbözőbb anyagok esetében is, így a (8) összefüggés szerinti összetartozó értékpárok előre meghatározhatók. A védeni kívánt berendezés tehát a vizsgálandó lemezre vonatkozó AF/FfiI erőhányados —- AL megnyúlásgörbét veszi fel, és megkeresi a (8) egyenlettel jellemzett, AFm?x/FfíI = /) ALe) függvény görbéjével való metszéspontot, azaz meghatározza a X(, egyenletes relatív nyúlást. Á T-érték meghatározására kidolgozott berendezésünk leglényegesebb előnye az, hogy a szakítódiagram leírására, illetve a finomlemezek minősítésére használt összefüggések és jellemzők célszerű felhasználásával olyan mérőmódszert alakítottunk ki, amely szabványos próbatesten képes a minősítő vizsgálatokat elvégezni. Mérési eredményeink szerint a Xe egyenletes relatív nyúlás, vagy a vele közvetlen kapcsolatban levő n keményedési kitevő meghatározására kidolgozott megoldás a szabványokban rögzített pontossági követelményeket messzemenően kielégíti. Előnye továbbá a berendezésnek, hogy gyakorlatilag hazai elemekből építhető meg, így tőkés importot alig igényel. Ez az előny főleg akkor szembetűnő, ha a 163808 lajstromszámú szolgálati szabadalom szerinti mérőrendszerrel hasonlítjuk össze ezt a megoldást. A berendezés alapvetően alkalmas arra is, hogy a szakítóvizsgálat közben mérendő egyéb jellemzőket is megadja. A berendezés felépítését a 2. ábra blokkvázlata alapján ismertetjük. Amint arra a vázlat utal is, a berendezés három bemenő adattal dolgozik; zek a próbatestet terhelő F terhelő erő, a próbatest AL megnyúlása és a próbatest Ab szélességváltozása. Az ezeknek az értékeknek megfelelő jeleket az F terhelő erő meghatározására szolgáló 2 egység, a próbatest AL megnyúlását mérő 4 egység és a próbatest Ab szélességváltozását meghatározó 10 egység állítja elő. Az F terhelő erő meghatározására szolgáló 2 egység a 3 erőhányados-képző egységhez kapcsolódik, amelynek kimenete az 5 digitális komparátor egyik bemenetére csatlakozik. Az 5 digitális komparátor másik bemenetére kapcsolódik a 6 rögzített tartalmú memória egyik kimenete, amelynek másik kimenete pedig a Xe egyenletes relatív nyúlást számító 7 egység adatbemenetére kapcsolódik. A 6 rögzített tartalmú memória a próbatest AL megnyúlását mérő 4 egységhez csatlakozik; ez a 4 egység az r képlékenységi anizotrópiát meghatározó 1 egységhez is csatlakozik. A próbatest Ab szélességváltozását meghatározó 10 egység az r képlékenységi anizotrópiát meghatározó 1 egység másik bemenetére kapcsolódik. Az 5 digitális komparátor kimenete az 1 egység és a 7 egység bemenetére kapcsolódik. Ez utóbbi két 1 ill. 7 egység a 8 T-érték számító egységen keresztül a 9 T-érték szerint minősítő egységgel van kapcsolatban. A berendezés működését is a 2. ábra blokkvázlata alapján követjük végig. Szakítás közben a berendezés F terhelőerő meghatározására szolgáló 2 egysége, a próbatest AL megnyúlását mérő 4 egysége és a próbatest Ab szélességváltozását meghatározó 10 egysége a mérendő jellemzőket folyamatosan előállítja digitális formában. A 3 erőhányados képző egység az előre választható, és 5%-os vagy 10%-os X relatív nyúláshoz tartozó Ffll erő figyelembevételével előállítja a mindenkori AF/Ffix erőhányados értékét. Ahogy a próbatest AL megnyúlása növekszik, a 6 rögzített tartalmú memória kimenetén sorra megjelennek a AF^^F^ =f) ALe) függvény értékei. Ezeket az értékeket az 5 digitális komparátor minden egyes léptetési ütemben összehasonlítja a 3 erőhányados-képző egység digitális kimenetén megjelenő jellel: ha a két jel megegyezik, vagy a 6 rögzített tartalmú memória jele nagyobbá válik, mint a 3 erőhányados-képző egység által szolgáltatott jel, az 5 digitális komparátor impulzust ad a Xe egyenletes relatív nyúlást számító 7 egységnek és az r képlékenységi anizotrópiát meghatározó 1 egységnek a számítási program lefuttatására, vagyis az 1 és 7 egységek kimenetén ekkor egyidejűleg megjelenik a Xe egyenletes relatív nyúlás értéke, valamint a Xe egyenletes relatív nyúláshoz tartozó r képlékenységi anizotrópia értéke. Az r képlékenységi anizotrópiát meghatározó 1 egység a próbatest AL megnyúlásával arányos jelet a próbatest AL megnyúlását mérő 4 egységből, míg a Ab szélességváltozással arányos jelet a 10 egységből kapja, és a számítást a (3) összefüggés alapján végzi el. A Xe egyenletes relatív nyúlást számító 7 egység a 6 rögzített tartalmú memóriának a metszésponthoz tartozó lépésszáma alapján határozza meg Xe egyenletes relatív nyúlást, hiszen a (8) öszszefiiggés szerint nemcsak a maximum nagysága, hanem helye is kijelöli ezt az értéket. A most már rendelkezésre álló és összetartozó r képlékenységi anizotrópia és Xe egyenletes relatív nyúlás alapján 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
