180563. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és keverőfej két, egymással hevesen reagáló komponens keverésére
7 180 563 8 dékpárok esetében azonos méretekkel is dolgozhatunk, de az optimális körülményeket esetenként próbálgatással lehet megválasztani. A fentiek szerint a 14 keverőkamrában létrehozott folyadékkeveréket nyomás alatt folyamatosan vezetjük a 20 ürítővezetéken keresztül a rajzon nem szereplő reaktortérbe, ahol a folyadékkeveréket további, a technika állásához tartozó és esetenként szükséges beavatkozásoknak tehetjük ki. A 14 keverőkamráknak az 1. és 2. ábrákon bemutatott példakénti kiviteli alakjánál egy 16 diffuzorja van. Az előzőekhez hasonlóan ez sem kritikus feltétele a találmány szerinti megoldás sikeres alkalmazásának, de úgy találtuk, hogy ez a legcélszerűbb megoldás azokban az esetekben, amikor a 14 keverőkamra átmérője lényegesen kisebb a 20 ürítővezeték belső átmérőjénél. A 16 diffuzorban üzem közben nem keletkezhetnek szilárd lerakódások. A találmány szerinti megoldásnak az 1. és 2. ábrán feltüntetett, 18 gyűrűvel ellátott kiviteli változata rendkívül nagy élettartamú, mivel a 18 gyűrű megóvja a keverőfejet a komponensek korrozív és abrazív hatásától. A berendezés természetesen enélkül is működhet. A találmány szerinti eljárást minden olyan, a keverés következtében azonnal reakcióba lépő anyagpár reagáltatására használhatjuk, melyeknél a reakciótermék homogenitása a reakciókeverék homogenitásának függvénye. Ilyen reakció lehet az izocianátok előállítására szolgáló poliamin—foszfogén reakció, ahol a komponenseket klórbenzinoldatban mint inert közegben oldva hozzuk össze, vagy a metilénhidas polifenil-poliaminok előállítására szolgáló anilin-formaldehid-reakció, ahol a komponenseket sósavas-vizes oldatban hozzuk össze. E reakcióknak a nem kívánatos szilárd halmazállapotú melléktermékek létrehozására irányuló hajlama jól ismert a szakirodalomból. A szilárd halmazállapotú melléktermékek keletkezése jelentékenyen nehezíti a reakció gyakorlati levezetését, mivel az eddig alkalmazott berendezésekben igen gyorsan felhalmozódik a kialakuló szilárd lerakódás. Ennek következtében az ismert berendezések gyakran eltömődnek és ilyenkor a folyamatot leállítva, ki kell azokat tisztítani. E körülmények különösen olyan esetekben kedvezőtlenek, melyeknél a reakciót folyamatosan kellene vezetni. A találmány szerinti eljárás és keverőfej alkalmazásával ezeket az eddigiekben mindig előforduló nehézségeket elkerülhetjük, és a reakciókat hosszú időn keresztül folyamatosan fenntarthatjuk anélkül, hogy szilárd lerakódások keletkeznének. A találmány szerinti megoldás további előnye az, hogy a kapott reakciótermék homogenitása jelentékenyen kedvezőbb, és egyben a nem kívánatos melléktermékeknek a kihozatalban mérhető aránya észrevehetően csökken. A már említett poliamin—foszfogén, ill. anilinformaldehid reakcióknál az egyik reagens, nevezetesen a foszgén az első, ill. az anilin a második reakcióban a reakció által megkívánt sztöehiometrikus mennyiségben van jelen. Ezekben az esetekben ezeket a reagenseket kell a 24 és 26 porlasztó fúvókákon átbocsátani, míg a másik reagens a 22 porlasztó fúvóka segítségével vihető reakcióba. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás két, egymással hevesen reagáló komponens keverésére, azzal jellemezve, hogy az első komponenst nyomás alatt, porlasztóit folyadéksugár alakjában egy hengeres térbe vezetjük, a hengeres tér geometriai tengelye mentén, miközben a második komponenst nyomás alatt, porlasztóit folyadéksugár alakjában legalább két részáramra megosztva ütköztetjük az első komponenssel, az első komponens áramlási irányára merőlegesen, majd a kapott reakciókeveréket egy, reakciótérbe továbbítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a második komponenst legalább két, egymással szembefordított részáramban ütköztetjük egymással és az első komponenssel. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a folyadéksugarakat elliptikus keresztmetszettel alakítjuk ki és ütközésük síkjában az ellipszisek nagytengelyeit egy közös síkban, párhuzamosan egyesítjük. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal j ellemezve, hogy a folyadéksugarakat elliptikus keresztmetszettel alakítjuk ki, és ütközésük síkjában az ellipszisek nagytengelyeit egy közös síkban, egymással hegyesszöget bezáróan egyesítjük. 5. A 2—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezv e, hogy a ipásodik komponens elliptikus keresztmetszetű részáramainak alakját és méretét ütközésük síkjában azonosra választjuk, keresztmetszeti ellipsziseik nagytengelyeit pedig az első komponens elliptikus keresztmetszetű részáramának nagytengelyénél nagyobb méreten tartjuk. 5. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezv e , hogy első komponensként polimetilén-polifenil-poliaminoknak közömbös szerves oldószerrel képzett oldatát porlasztjuk. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy második komponensként foszgénnek közömbös szerves oldószerrel képzett oldatát porlasztjuk. 8. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezv e, hogy első komponensként formaldehid vizes oldatát porlasztjuk. 9. A 8. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy második komponensként anilin vagy anilinhidroklorid vizes oldatát porlasztjuk. Í0. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
