180548. lajstromszámú szabadalom • Eljárás prosztaciklin illetve dihidroprosztacillin és egy foszfodieszteráz inhibitor kombinációját tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

9 180 548 10 előzésének módját is oly módon, hogy valamely emlős, így emberi szövetbe egyidejűleg vagy egymást követően a prosztaciklint dihidroprosz­­taciklint vagy ezek bármelyikének valamely gyógyászatilag elfogadható sóját az értágító ha­tás kiváltásához iszükségesnél kisebb mennyi­ségben, és egy foszfodiészteráz inhibitort jutta­tunk. Ugyancsak ismertetjük a felhasználásnak egy olyan további módját is, amely szerint a prosz­taciklint, dihidroprosztaciklint vagy egy gyó­gyászatilag elfogadható sóját és egy foszfodiész­teráz inhibitort egyidejűleg illetve egymást kö­vetően extrakorporeális véráramba, vagy kerin­gő vértermékbe vagy vérpótlóba juttatjuk. A vérlemezke aggregáció gátlásra illetve az extrakorporeális keringésbe történő adagolása esetén a vért, a vérterméket illetve a vérpótlót, amely a prosztaciklint, dáhidroprosztaciklint vagy ezek bármelyikének valamely sóját foszfo­diészteráz inhibitor jelenlétében tartalmazza, egy sejtelkülönítő kezelésnek vethetjük alá, hogy a vérben, vértermékben, illetve vérpótlóban levő sejteknek legalább egy részét kinyerjük. Egy további hasznosítási mód szerint a talál­mány szerint előállított kompozíciók felhasznál­hatók emlősök, így emberek gyomorbántalmai­­nak kezelésére is. Ilyenkor a hatóanyagot egy, az értágító hatás kiváltásához szükségesnél kisebb mennyiségben alkalmazott foszfodiészteráz in­hibitorral egyidejűleg vagy azt megelőzően jut­tatjuk a szervezetbe. Felhasználhatók a készítmények még sebek kezelésére is emlősöknél, így embernél is. A ha­tóanyag és a foszfodiészteráz inhibitor adagolása itt is történhet egyidejűleg vagy egymást köve­tően. A hatóanyag mennyisége kisebb, mint az értágító hatást kiváltó mennyiség. Találmányunkat a következő példákkal il­lusztráljuk. I. Példa R. G. Herrman és W. B. Halefield [Effects of antithrombotic drugs in in vivo experimental thrombosis in S. Sherry and A. Scriabine (eds), Platelets and Thrombosis, University Park Press, London, (1974)] módszerét követve nyulak szív­­koszorúerében trombusokat hoztunk létre. A trombusok kialakulását követően valamely hatóanyagot vagy egy foszfodiészteráz inhibitort, illetve a kettő kombinációját juttattunk az álla­tok szervezetébe, intravénás infúzió útján. Az adagolás ideje 30 perc volt, ha csak az egyik ve­­gyületet adagoltuk, míg kombináció alkalmazá­sa idején 30 perc a hatóanyag infúziójának meg­­inditásától számítva. A koszorúeret kivágtuk és felnyitottuk, és meghatároztuk a kialakult trom­bus méretét. A nagyság értékelése egy „+”-tól „ + + + ”-ig terjedő skálán történt. A trombus hiányát ,,—” jellel jelöltük. Amikor a hatóanyag és a foszfodiészteráz inhibitor kombinációját használtuk, a foszfodiészteráz inhibitor intravé­nás infúzióját 5 perccel a hatóanyag infúzióját megelőzően indítottuk el. A hatóanyagot a kü­szöb koncentráció alatti mennyiségben adagoltuk, azaz olyan koncentrációban, melyben a vegyü­­let egyedüli alkalmazás esetén nem mutatott aggregáció-ellenes hatást. A kapott eredményeket az 1. táblázatban mu­tatjuk be. A kísérletek során nyomon követtük a kísérleti állatok vérnyomásának változását is, de a vérnyomásra semmiféle hatást nem tud­tunk kimutatni. 2. Példa Nyulakat nátrium-pentobarbitál 30 mg/kg i.v. dózisával elaltattunk és közvetlenül a vér kiszí­vatása előtt intravénásán 2500 IU/kg heparint juttattunk az állatok szervezetébe. Az egyik szív­­koszorúér artériás véráramot folyamatosan, 3 ml min sebességgel, forgó szivattyú segítségével kiszívattuk és arra használtuk fel, hogy egy má­sik nyúl Achillesz inából kimetszett kollagén­csíkokat kezeljünk vele. Az inakat szabadon lelógattuk egy auxotoni­­kus átalakítóról [lásd Paton W. D. M. Physiol., 137, 35 P (1957)], melynek kimeneti jelei az inak súlyától függtek. A jeleket egy írószerkezettel rögzítettük. A vérlemezkék és valószínűleg egyéb sejtek megakadnak a kezelés során és ezáltal növelik az inak súlyát. A vérlemezkék aggregá­­cicjának és /vagy adhéziójának tulajdonítható súlyváltozásokat az írótoll kitérései jelzik. A ké­szüléket a mérést megelőzően mg-okban kalib­ráltuk. Ezután a vért a súlyánál fogva, a gravi­tációt felhasználva intravénásán visszavezettük a nyúl szervezetébe. Attól kezdve, hogy megindítottuk a vér áram­lását az inak felett és ennek következtében meg­kezdődött az ín-csikokban a sejt aggregátumok összegyűlése, 35—40 percen át lehetett súlynö­vekedést tapasztalni. Ezután további súlynöve­kedés nem volt kimutatható. Az átlagos súly­­növekedés 193+15 mg volt n = 19 esetben, ahol n a kísérletek számát jelenti. \ következő kísérletekben a vérrel a fenti mó­don kezelt ín-csíkokat a sejtek lerakódásának tulajdonítható stabil súlynövekedésig kezeltük. Ezután minden súlyveszteség a sejtek szétesésé­re utalt. A prosztaciklin nátriumsóját [lásd Johnson, R.A., Lincoln, F.H., Thompson, J.L., Nidy, E.G., Mizsak, S.A., Axen, U. J. Am. Chem. Soc., 99, 4182 (1977)1 feloldottunk Tris pufferben (50 mM, pH=7,4) és 0,1—1 ng/'ml vérárammal, 3 percen át infúzió útján az inakat körülvevő vérfürdőbe juttattuk a kapott oldatot. Az adago­lás következtében fellépő sejt diszaggregáció dó­zis-függő és reverzibilis volt. 0,1 ng/rnl prosz­taciklin az artériás vérben 28+3 mg (n=10) súlyváltozásnak megfelelő diszaggregációt oko­zod az artériás vérben, míg 1 ng/ml dózisban ugyanez a vegyület 86+6 mg (n=6) súlyválto­­zámak megfelelő diszaggregációt váltott ki. Újabb kísérletekben dipiridamolt juttattunk infúzió útján az inakat körülvevő vérbe, és azt ta’áltuk, hogy ez a vegyület is dózis-függő és reverzibilis diszaggregációt váltott ki. Ezután dipiridamolt és prosztaciklint együtt juttattunk infúzió útján az inakat körülvevő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents