180545. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tixotrop telítetlen poliésztergyanta-oldatok előállítására
3 180 545 4 zat-elemeket gyártó építőipar, tartályok és berendezések belső bevonatai, különösen olyan esetekben, ahol vegyi ellenállóképesség tekintetében állnak fenn követelmények. A kitűzött célt a találmány szerinti eljárással oly módon érjük el, hogy a tixotropizálószert koncentrált pép formájában már a poliésztergyanta előállítása során bedolgozzuk, éspedig a tixotropizálószer egy vagy több, a gyantaelőállitás sorár£.használt folyékony vagy könnyen olvadó nyersanyagába. Erre különösen alkalmasak — polaritásuk és előnyös diszpergáló tulajdonságaik következtében —• a különféle glikolok. A találmány szerinti, kopolimerizálható monomerekben készült, tixotropizált telítetlen poliésztergyanta-oldatok előállítására szolgáló eljárás abban áll, hogy valamely hőálló tixotropizálószert egy vagy több — a poliésztergyanta előállítására használt — folyékony vagy olvasztással cseppfolyósított nyersanyagban diszpergálunk, és az így készített pépet a telítetlen poliésztergyanta észterezéssel történő előállítása során a többi nyersanyaggal együtt használjuk fel. Nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárásban csak olyan tixotropizálószerek használhatók, amelyek 150—250 °C hőmérsékleten kémiai változást nem szenvednek. Ezt a követelményt a leggyakrabban használt szervetlen tixotropizálószerek teljesítik. Sok esetben szerves anyagok is elviselik ezt a hőigénybevételt, ha a gyantaelőállítás körülményei között olvadékban és/vagy oldatban vannak jelen. Előnyösen szervetlen tixotropizálószereket, mint pirogén vagy kicsapott szintetikus kolloid kovasavat, bentonitot, meghatározott kaolin-, módosított azbeszt- vagy szmektit-típusokat használunk. Telítetlen poliésztergyantákat általában polikarbon-savak vagy polikarbonsavanhidridek poliolokkal, általában glikolokkal végzett poliészterezése útján állítanaik elő, mimelilett adott esetben monofunkciós savakat és alkoholokat is használnak. A poliészter egyik komponense — általában a polikarbonsav-komponens — etilénesen telítetlen. Tipikus telítetlen poliésztergyantákat dikarbonsavakból, mint ftálsavból, ftálsavanhidridből, adipinsavból, borostyánkősavból, tetrahidroftálsavból vagy -anhidridből, tetrabrómftálsavból vagy -anhidridből, maleinsavból vagy -anhidridből vagy fumársavból állítunk elő. Tipikus használt glikolok például az etilénglikol, propilénglikol, butilénglikol, neopentilglikol, dietilénglikol, dipropilénglikol, polietilénglikol és polipropilénglikol, vagy difenol diol-diéterek, például a biszfenol A. Adott esetben a poliészter előállítására három- vagy többértékű poliolokat, mint trimetiloletánt, trimetilolpropánt vagy pentaeritritet is használnak. A telítetlen poliésztergyanták előállításánál általában enyhe sztöchiometriai glikol-felesleget használnak. Az észterezés azeotróp vagy olvadékkondenzációs eljárással történik. A polikondenzáció befejezése után a gyantát olvadék formájában többnyire az inhibitor-tartalmú kopilimerizálható monomerbe folyatják, és eközben egy maximális hőmérséklet betartására gondosan ügyelnek. A találmány szerinti eljárásnál diszpergáló közegként minden, a piliészter előállításnál használt folyékony nyersanyag felhasználható. Használhatók ezenkívül kis technikai ráfordítással tixotropizálószer-paszta készítésre olyan szilárd nyersanyagok is, melyeknek nem túl magas az olvadáspontja. Ezekből a nyersanyagokból, előnyösen a folyékony vagy könnyen olvadó glikolokból olyan tixotropizálószer-pasztát állítunk elő, amely 3—30 súly% tixotropizálószert tartalmaz. Ezt a pasztát olyan mennyiségben adjuk a reakcióelegyhez, hogy a végtermékben a kívánt mennyiségű tixotropizálószer legyen. A poliésztergyanta előállítása ezután a tixotropizálószer jelenlétében a szokásos módon történik. Meglepő, hogy az eljárás során a reaktorfalon nem képződnek lerakódások, úgyhogy a reaktor, ill. az oldattartály tisztítása nem jár nehézséggel. A termék nem is színeződik el. A találmány szerinti eljárás emellett olyan gazdasági és műszaki előnyökkel jár, amelyek közül egyesek szakember számára nem volnának várhatók. A poláros diszpergálóközeg miatt a tixotropizálószer diszpergálása igen könnyen megy végbe, ami lehetővé teszi kevésbé költséges berendezések, például nagy fordulatszámú propellerkeverő használatát is. Minthogy a diszpergáló készülékben feldolgozandó anyagmennyiség lényegesen kisebb, mint az eddig alkalmazott eljárásoknál, a készülékek lényegesen rövidebb ideig vannak leterhelve. A feldolgozandó anyagmennyiség csaknem minden esetben a szokásos eljárásoknál feldolgozott anyagmennyiség 10%-a alatt van. A diszpergálás toxikus és aránylag illékony monomerek távollétében történik, ily módon költséges védőberendezések takarithatók meg. Ugyanígy, a diszpergálási műveletnél esetlegesen fellépő hő nem befolyásolja a végterméket. A paszták (pépek) magától értetődően hosszabb ideig és a környezeti hőmérséklettől függetlenül tárolhatók, mint ez monomerrel készült poliésztergyanta-oldat bázisú paszta esetében lehetséges volna. Meglepetésszerű többlethatás, különösen nagy diszperzitásfokú kovasav használata esetében, hogy a reakcióidő 50%-ig terjedő csökkenése érhető el, ami szintén a reaktorteljesítmény jobb kihasználását teszi lehetővé. A késztermékben, a tixotropizáló szer poláros diszpergálóközegben történő jobb és egyenletesebb feltárása következtében a tixotropizálóképesség egyenletességének növekedése figyelhető meg. A nagy diszperzitás következtében egy adott hatás eléréséhez sok esetben kisebb menynyiségú tixotropizálószerre van szükség, ami megint csak a formatestek kémiai ellenállóképességét és időjárásállóságát javítja. Ez a hatás sem volt szakember számára előre látható, mert ép-5 11 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
