180530. lajstromszámú szabadalom • Színes bevonóanyag különböző felületek bevonására és eljárás a bevonóanyag felhordására

3 180 530 4 Alkalmaznak az építészetben olyan keverék­anyagot is, amely építészeti műtárgyak burkolá­sára, valamint önálló építőelemként történő fel­­használásra alkalmas. Ilyen megoldást ismertet például az 530 945. sz. svájci szabadalmi leírás. Az ebben bemutatott anyag szervetlen zúzalék­ból áll, amelyet műanyag diszperzió köt össze. Készíthetők az anyagból homogén építőelemek, továbbá rétegelt elemek is. Ez a megoldás azon­ban díszítésre, főként pedig képzőművészeti al­kotások létrehozására nem alkalmas, minthogy az adalék- és töltőanyagok semleges színűek, vagy vegyes színekben esetlegesen fordulnak elő a masszában. Ugyancsak változó az őrlemény szemcsenagysága is, ami építőelemek kialakítá­sánál nem jelent problémát, díszítő bevonatként történő felhasználását azonban kizárja. Hátrá­nya még a megoldásnak az is, hogy a kívánt szilárdság elérése érdekében hőkezelést igényel. Olyan megoldás is ismert (lásd a H/1995. sz. magyar közzétételi iratot), amely színes hom­lokzati bevonat képzésére alkalmas. Ez a keve­rék ugyancsak ásványi őrleményből és kötő­anyagból áll, önálló építőelemként azonban nem használható fel, csupán idő- és időjárásálló tex­­túrájú felületképzésre. A kötőanyagként vagy védőrétegként alkalmazott műanyag diszperzió biztosítja a bevonat ellenállását az időjárás vi­szontagságaival szemben, az ásványi őrlemény pedig alkalmas különböző színek létrehozására. Minthogy azonban ez a keverék is az őrle­mény szemcsenagysága, valamint az alapanyag fizikai tudajdonságai, idő- és fagyállósága szem­pontjából meglehetősen inhomogén, díszítések vagy képzőművészeti alkotások kialakítására, építészeti belső tereken vagy táblákon történő alkalmazásra nem megfelelő, időállósága pedig — a keverékben használt anyag minőségétől függően — változó. A jelen tanulmánnyal olyan színes bevonó­anyag kialakítása a célom, amellyel mind kül­ső felületek, mind belső építészeti terek, sőt táb­lák vagy panelek is bevonhatók, mégpedig több színben, díszítő, illetve képzőművészeti alkotások formájában, és amely külső falfelületen alkal­mazva is kellően színtartó és időálló. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottam meg, hogy a szemcsés adalékanyagból és kötőanyagból álló bevonóanyag 55—65 térfo­gatszázalék adalékanyagot és 35—45 térfogatszá­zalék kötőanyagot tartalmaz, ahol az adalék­anyag adott színű kő- vagy kőagyagőrlemény egyetlen frakciója, a kötőanyag pedig viszkózus akrilát kopolimer diszperziós műgyanta. Ha a kiválasztott frakció 2 vagy 3 mm szem­csenagyságú, a bevonóanyag 60—65 térfogatszá­­■lokra 0,2—0,3 mm szemcsenagyságú frakciót használunk, a bevonóanyagnak 55 térfogatszá­zalék adalékanyagot kell tartalmaznia. Kötő­anyagként előnyösen alkalmazható sztrirol-akril­­sav-észter alapú műgyanta. A megadott térfo­gatszázalékon mindig az anyagok halmaztérfo­­ga.tát értem. Általában a találmány szerinti bevonóanyag felhasználásakor festékanyag felhasználása fö­lösleges, esztétikailag ugyanis kedvezőbb az épí­tőanyagok természetes színeit mutató bevonat, speciális esetekben azonban nincs akadálya an­nak sem, hogy a keverék festékanyagot, pig­menteket is tartalmazzon. Ez esetben a porfes­ték mennyisége legfeljebb 20 térfogatszázalék lehet, legfeljebb 40 térfogatszázalék kőőrlemény mellett. A találmány szerinti bevonóanyagot úgy visz­­szük fel a különböző felületekre, hogy az ada­lékanyag és kötőanyag kimérése után az ada­lékanyagot nedvesítjük, majd a nedvesített ada­lékanyagot és a kötőanyagot, valamint adott esetben a festéket összekeverjük, és az adott felület minden részletére kiterjedő nyomóerő alkalmazása mellett kézi úton felhordjuk. A mű­veletek során ügyelni kell arra, hogy a bevonó­anyag „földnedves állapot” és az ún. „kevéssé képlékeny konzisztencia” között legyen. A ned­vesítés azért igen fontos, hogy az őrlemény ne vonja el összekeverés után a vizes műgyanta víztartalmát, valamint azért is, hogy a kőzet­szemcsék színe teltebbé váljék. A keverést oxi­dációmentes szerszámmal végezzük. Általában elegendő egy-két perces keverés ahhoz, hogy a kőrészecskék minden oldalukon és élükön bevo­­nódjanak a diszperzióval, és egyenletes eloszlású szuszpenziót képezzenek. Ez azért szükséges, hogy felhordáskor mind a felületre, mind egy­máshoz a lehető legnagyobb mértékben tapad­janak a szemcsék. A felhordás ugyancsak oxidációmentes szer­számmal és oxidációmentes felületre történik, mintegy 1—3 kg nyomás kifejtése mellett. Az anyagot vízszintes felületen lapogatással, nyo­mással tömö'rítjük, függőleges felületre gyors mozdulattal visszük fel, és mindjárt nyomással, simítással tömörítjük. A különböző színű bevo­nóanyagok felrakása után a bevonatot 10—30 C° hőmérsékleten, legalább 4 órán át szárítjuk. Szükség esetén a keverék felhordása előtt a bevonandó felületet simítótapasszal vonjuk be, hogy az egyenetlenségeket és felületi hibákat el­tüntessük. Ha a bevonandó felület nedvszívó, a bevonat felvitele előtt célszerű mélyalapozóval felületkezelést végezni. Mélyalapozóként előnyö­sen alkalmazható vinil-toluol-akrilát kopolimer alapú oldószeres folyékony műgyanta. Célszerű a mélyalapozót vízzel hígítani, legfeljebb 1:1 arányban. A bevonóanyag előállítását általában célszerű közvetlenül a felhordás előtt elvégezni, lehet azonban a már elkészített keveréket tárolni is. A tárolást feltétlenül légmentesen lezárt és oxidálódásmentes anyagból készült edényben kell végezni. A kőőrlemény készítéséhez színben lényegé­ben homogén és fényálló (azaz nem fakuló), és erőteljes színű, erős tónusértékű kőzeteket hasz­nálunk. A különböző műanyag habarcsok színeit ugyanis az esetek túlnyomó többségében a kő­zetek alapszíne határozza meg. Általában csupán olyan esetekben használunk porfestékeket, ami­kor a kívánt színű zúzalék nem áll rendelkezés^ re (például aranypor). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 O

Next

/
Thumbnails
Contents