180529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált ciszteinil-L-prolin előállítására
3 180 529 4 fiás vagy frakciónál! kristályosítási módszerekkel választhatók szét. Az I. általános képletű vegyületek szervetlen vagy szerves savakkal savaddiciós sókat képeznek. Ilyen sók például à hidrogén-halogenidek (főként hidroklorid és hidrobromid), szulfát, nitrát, borát, foszfát, oxalát, tartarát, maleát, citrát, acetát, aszkorbát, szukcinát, benzol-szulfonát, metán-szulfonát, oiklohexán-szulfamát és toluol-szulfonát. A sókat a szokásos módon képezzük az I. általános képletű vegyületet egy vagy több egyenérték megfelelő savval reagáltatva olyan oldószerben vagy közegben, amelyben a só oldhatatlan, vagy vízben, és a vizet fagyasztva szárítással eltávolítjuk. Jla a sót valamilyen oldhatatlan savval, például egy hidrogén-formában levő kationcserélő gyantával semlegesítjük [például Dowex-50 polisztirol szulfonsav-gyantával (Mikes: Laboratory Handbook of Chromatographic Methods; Van Nonstrand, 1961, 256. oldal)], majd egy illékony pufferrel (például piridin-ecetsav elegygyel) eluáljuk, és egy szerves oldószerrel extraháljuk, úgy a szabad savat kapjuk, és kívánt esetben más sót képezünk belőle. A találmány szerinti vegyületek gátolják az angiotenzin I dekapeptid angiotenzin Il-vé történő átalakulását, és ennélfogva angiotenzin okozta magas vérnyomás csökkentésére vagy megszüntetésére használhatók. A renin enzimnek angiotenzinogénre, egy vérplazmában található pszeudoglobulinra gyakorolt hatására angiotenzin I keletkezik. Az angiotenzin I-et az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) alakítja át angiotenzin Il-vé. Az utóbbi vegyületet tekintik a magas vérnyomás egyik okozójának. A találmány szerinti vegyületek az angiotenzinogén —► angiotenzi I.-> angiotenzin II átalakítási láncolatban az angiotenzin konvertáló enzimet gátolják, és csökkentik vagy megszüntetik az angiotenzin II képződését. Az angiotenzin konvertáló enzim I általános képletű vegyületekkel történő gátlása in vitro nyúltüdőből izolált angiotenzin konvertáló enzimmel mérhető a Cushman és Cheung által leírt eljárással [Biochem. Pharmacol., 20, 1637 (1971)] és kimetszett simaizommal [E. O’Keefe et al., Federation Proc. 31, 511 (1972)] végzett meghatározással, amelyben ezek a vegyületek angiotenzin I. összehúzó hatása erős inhibitorainak és bradikinin összehúzó hatása elősegítőinek látszottak. Az I. általános képletű vegyületek vagy fiziológiásán elfogadható sóik valamelyikét vagy valamilyen kombinációját tartalmazó készítmény hipertenzív emlős fajoknak történő beadása csökkenti a hipertenziót. A vérnyomás csökkentésére körülbelül 5—1000 mg/kg/nap, előnyösen körülbelül 10—500 mg/kg/nap mennyiségnek megfelelő egyszeri vagy előnyösen 2—4 részre elosztott napi dózis alkalmas. Az S. L. Engel, T. R. Schaeffer, M. H. Waugh és B. Rubin által a Proc. Soc. Exp. Bioi. Med. 143, 483 (1973) alatt leírt állatkísérletek hasznos iránymutatóul szolgálnak. Az anyagot gyógyszerkészítményként előnyösen szájon át adjuk be, de parenteralis úton, például bőrön át, intramuszkulárisan, intravénásán vagy intraperitonealisan is alkalmazható. A találmány szerinti vegyületek különböző készítményekként, például tablettákként, kapszulákként vagy szájon át való beadásra szolgáló eliixirekként, vagy parenteralis beadásra szolgáló steril oldatokként, vagy szuszpenziókként formázva vérnyomáscsökkenés elérésére használhatók. A gyógyszerészeti gyakorlatban szokásos egységdózis formában körülbelül 10—500 mg I általános képletű vegyület vagy fiziológiásán elfogadott sója, vagy ezek elegye van keverve valamilyen fiziológiásán elfogadott töltőanyaggal, hordozóval, segédanyaggal, kötőanyaggal, konzerválószerrel, stabilizálószerrel, ízesítőanyaggal és egyebekkel. Ezekben a készítményekben a hatóanyag mennyisége annyi, hogy az előbb jelzett tartományon belüli alkalmas dózist kapjunk. A következő példák szemléltetik a találmányt. A hőmérsékleti értékeket mindenütt °C-ban adjuk meg. 1 példa N-/terc-Butoxi-karbonilf-S-/4-metoxi-benzil/-D- ciszteinil-L-prolin-terc-butil-észter 0,85 g L-prolin-terc-butil-észter és 0,67 g hidroxibenztriazol 10 ml diklór-metánnal készült oldatához jeges fürdőben hűtve sorjában 1,03 g diciklohexil-karbodiimidet és 1,7 g N-/terc-butoxikarbonil,/-S-/4-metoxi-benzil/-D-ciszteint adunk. A jeges fürdőt 15 perc elteltével eltávolítjuk, és a reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A csapadékot kiszűrjük, és a szüretet 10%-os kálium-hidrogén-szulfát oldattal, vízzel, telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal és újra vízzel mossuk. A szerves fázist szárítjuk, és vákuumban szárazra párolva N-/tercbutoxi-karbonil/-S-/4-metoxi-benzil/-D-ciszteinil-L-prolin-terc-butil-észtert kapunk olajként. Rf=0,2 (szilikagél, kroform). 2 példa D-Ciszteinil-L-prolin-acetát 1,8 g N-/terc-butoxi-karbonil/-S-/4-metoxibenzil/-D-ciszteinil-L-prolin-terc-butil-észter és 4,4 ml anizol 8 ml diklór-metánnal készült oldatához jeges hűtés közben 6,0 g trifluor-metánszulfonsavat adunk. A jeges fürdőt eltávolítjuk, és a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 30 percig keverjük. A diklór-metánt vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot kétszer 200 ml hexánnal eldörzsöljük. A maradékot vízben feloldjuk, és éterrel kétszer extraháljuk. A vizes fázist 200 ml hidrogén-ciklusú Dowex-50 kationcserélő gyantával töltött oszlopra töltjük. Az oszlopot addig mossuk vízzel, míg több savas jellegű anyag már nem eluálódik. A D-ciszteinil-L-prolin-acetátot 6,5 pH-jú piridin : ecetsav puferral eluáljuk, 0,66 g anyagot kapunk. R ,=0,38 (szilikagél, kloroform : metanol : ecetsav : víz). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
