180521. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szárnyas baromfi, különösen víziszárnyasok célszerűen kacsák nevelésére
3 180 521 4 etetőket töltő jármüvek oda történő behatolása — a tartási, nevelési módból következően is — nem akadályozható meg. Ennek az állathigiéniai követelménynek egyes fejlesztési tendenciák úgy igyekeznek eleget tenni, hogy a táplálék odajuttatását automatizálják. Ennek az irányzatnak a jegyében került megalkotásra az 1 192 872. sz. NSZK leírásban ismertetett ún. tápláló automata, amely csővezetékkel és az etetőtartályba torkolló tápláléktovábbító tölcsérből áll. Az etetőautomata bonyolult felépítésű és szabadtéri elhelyezésre nem alkalmas. Léteznek kevésbé bonyolult berendezések a takarmánynak az etetés helyére történő szállítására, ilyet ismertet pl. az 1 257 480. sz. NSZK leírás, amely adott adag magtáplálék vályúban való továbbítását sodronyra erősített tározók alkalmazásával oldja meg. Ez a kézenfekvőnek tűnő műszaki megoldás jelentősen megkönnyíti a táplálék adagolását, azonban egymagában a baromfi nevelésére nem alkalmas. Teljesen eltérő tendenciát képvisel az 1 178 249. sz. NSZK leírásban szereplő kötélsodronyon továbbított táplálékszállító tartály. Itt lényegében egy kötélypályára szerelt olyan tartály van ismertetve, amelynek fenékrésze végtelenített szőnyegként van kialakítva, s az kézi fogantyú segítségével mozgatható. Ez a sze'rkezet sem oldja meg a baromfitelepek automatizált etetését és a higiéniai követelményeknek sem tesz eleget. A kacsatartás két legnehezebb munkafolyamata az etetés és a felhizlalt állatok befogása, elszállítása. Ez utóbbi munka volumenére jellemző, hogy egy átlagos telep esetében viszonylag rövid idő alatt több tíz-, esetleg százezer darab kacsát kell összeterelni, elfogni, kézbe venni és ketrecbe tenni. Az összefogás időtartama alatt az emberek szükséges nagy létszámán és fizikai terhelésén túlmenően az állatok is egymást tapossák és törődöttek lesznek, ami számottevően érzékelhető súlyveszteséghez és a hús minőségének romlásához vezet. Találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy olyan berendezést hozzunk létre szárnyas baromfi, különösen víziszárnyasok nevelésére, amely az előzőekben említett hátrányokkal nem rendelkezik, és amely víztakarékos módon, igen csekély élőmunka-ráfordítással megvalósítható. Célul tűztük ki továbbá, hogy — higiéniai szempontoknak a legmesszebbmenően eleget téve — a baromfi részére fenntartott területre idegen személy, idegen jármű ne mehessen be. Ezzel egyik telepről a másikra fertőző állatbetegségek áthurcolását akadályozzuk meg. Fentieknek olyan berendezéssel teszünk eleget, amely azzal jellemezhető, hogy egy vagy több olyan önetetővel rendelkezik, amely körtányérja magasságában kallantyú útján állítható peremmel van ellátva. Az önetetők felső részén ejtőcsőhöz csatlakozó csőcsonk alakítható ki. Az ejtőcső, ill. ejtőcsövek felett siló van elhelyezve, amely az önetetőkkel az ejtőcsöveken keresztül áll kapcsolatban. Egy célszerű kiviteli alak azzal jellemezhető, hogy a sorban elhelyezkedő önetetők felső részén ejtőcsőhöz csatlakozó csőcsonk van kialakítva, és az említett ejtőcsövek az önetetők felett állványrendszerre szerelt szállítócsigához csatlakoznak. A szállítócsiga az állványrendszer fölé épített silóval van kapcsolatban, és legalább egy, célszerűen a sor végén elhelyezkedő önetető ejtőcsővé végálláskapcsolóval 'rendelkezik, mely szállítócsigával van működtető kapcsolatban. A találmány szerint kialakított önetetők környezetében célszerűen betonból kialakított medence heleyzkedik el, amelyben az ivási szükségleteknek megfelelő mennyiségű víz — álló vagy folyó víz formájában —- van biztosítva, és annak mennyisége a gazdaságosság, illetve a higiéniai követelmények szerint szabályozható. Találmányunkat részleteiben célszerű kiviteli alakok kapcsán rajzmellékleteken Ismertetjük, ahol az 1. ábra az önetető berendezést mutatja be kétfajta körtányér-peremállással, a 2—3. ábra a körtányér részleteit, a 4. ab'ra félautomatizált ún. háztáji berendezést mutat be, míg az 5. ábra gépesített nagyüzemi berendezést ábrázol. Az 1. ábrán bemutatott önetető az önmagában ismert önetetőkből abban a lényeges szerkezeti eltérésben különbözik, hogy az önetető alsó részén az 1 körtányérhoz 3 perem csatlakozik, mely körgyűrűként van kialakítva. Ez a perem magasságban állítható. A nevelési időszak elején az 1. ábrának a bal oldali részén feltüntetett alsó 3a. állásban, a nevelési időszak végén pedig az 1. ábra jobb oldalán feltüntetett 3b állásban van a 3 perem, mely magasságában a 2—3. ábrákon ábrázolt kallantyúk segítségével állítható. Jelen kiviteli alak esetében a 2 kallantyúk az 1 körtányér függőleges oldalfalához szegecs útján vannak rögzítve, és a perem magassági helyzetének változtatásához magát az önetetőt elmozdítani, ill. szétszedni nem kell. A 2. és 3. ábrákból beláthatóan az 1 körtányér és a 3 perem egymáshoz való helyzetét mindkét peremállás esetében határozott felületekkel rögzítjük. Ez látható a 2. ábrán a 2 kallantyú felső helyzetét bemutató szaggatott vonalú kallantyúhelyzetből. A 4. ábrán íélautomatizált ún. háztáji kacsanevelő berendezés látható, ahol kb. 6 méter magasságra helyezett 6 siló köré — az ismertetett kiviteli alak esetében — nyolc darab önetető van elrendezve. Az önetetők felső részén kialakítóit 5 csőcsonkhoz 4 ejtőcsövek csatlakoznak, amelyek a 6 siló aljához csatlakozó 13 gyűjtőidomba torkollnak. Az önetetők között 12 beto.imedence van kialakítva, amelyben az iváshoz szükséges álló vagy folyó vizet tároljuk. Az 5. áb'ra olyan megoldást mutat" be, ahol a teljes tartási technológiai folyamat gépesítve van. Az itt bemutatott automatizált nagyüzemi 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
