180514. lajstromszámú szabadalom • Eljárás apovinkaminsavészterek, illetve vinkaminsavészterek és apovinkaminsavészterek egyidejű előállítására
5 180 514 6 Olvadáspont: 142 — 143 °C Az anyalúgot bepároljuk, így cisz-izomerben dúsabb 9,0g (36,7%) cisz- és transz-izomer elegy kristályosodik ki, amely elegyet a későbbeikben szintén alávethetünk gyűrűzárási reakciónak. b) 7,0 g (20 mmól) a) szerint előállított lß-(2’-metoxikarbonil-etil)-la-etil-l,2,3,4,6,7,12,12ba-oktahidro-indolo[2,3-a]kinolizint 360 ml abszolút tokióiban 1,0 g 50%-os nátriumhidrid-szuszpenzió jelenlétében állandó keverés közben, nitrogén-atmoszférában 12 órán át forralunk. Lehűlés után az elegyet 3x100 ml 2,5%-os vizes kénsav-oldattal extraháljuk. A savas fázist jeges hűtés közben tömény ammóniumhidroxid-oldattal pH: 9 értékre lúgosítjuk és a lúgos oldatot diklórmetánnal többször extraháljuk. Az egyesített szerves oldatot magnéziumszulfáton szárítjuk, szűrjük, a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A párlási maradékot metanolból kristályosítjtik, így 165—167 °C-on olvadó cím szerinti vegyiiletet kapunk fehér kristályok alakjában (irodalmi olvadáspont: 164 °C, éterből; lásd 163 769 számú magyar szabadalmi leírás). Kitermelés: 5,0 g (79%). Infravörös spektrum (KBr): 1690 (savamid-CO). c) Az a) lépésben izolált 9,0 g cisz- és transz-eszterek keverékét 460 ml abszolút toluolban 1,3 g nátriumhidrid-szuszpenzió jelenlétében a b) lépésben leírtak szerint gyűrűvé zárjuk. A feldolgozás során nyert 14-oxo-3a, 16a-E-homo-eburnán és 14-oxo-3'-),16a-E-homo-eburnán izomer elegyet 20 ml diklórmetán és 30 ml éter elegyéből kristályosítjuk, így 4,5 g (55%) 14-oxo-3a,16a-e-homo-eburnánt állítunk elő. Az a) lépés kiindulási immóniumsójára számolva, így összesen 42,8%-os kitermeléssel jutunk a 14-oxo-3a,16a-E-homo-eburnánhoz (9,5 g). Olvadáspont: 165—167 °C (metanolból). 2. példa dl-14-oxo-3x, 16x-E-homo-eburnán (kiindulási anyag) 4,2 g (11,2 mmól) l-(2’-metoxikarboniI-etil)-letil-l,2,3,4,6,7,-hexahidro-12H-indoló [2,3-a]kinolizinium-kloridot 400 ml vízben 2,0 g csontszenes palládium jelenlétében hidrogénezünk. A számított mennyiségű hidrogén felvétele 3 óra alatt befejeződik. A katalizátort szűrjük, vízzel többször mossuk, a szűrletet 5%-os vizes nátriumkarbonát-oldattal pH: 9 értékre lúgosítjuk és diklórmetánnal háromszor extraháljuk. A szerves fázist szárítjuk, az oldószert eltávolítjuk, majd a visszamaradt 3,9 g dl-14- -oxo-3a,16a-E-homo-eburnánból és dl-14-oxo-3ß, 16a-E-homo-eburnánból álló izomer elegyet 200 ml abszolút toluolban 0,6 g nátriumhidrid-szuszpenzió jelenlétében az 1. példa b) lépésében leírtak szerint forraljuk. A reakcióé legyet az 1. példa b) lépésében leírtak szerint dolgozzuk fel, így 1,5 g (43,4%) dl-14-oxo-3a,16a-E-homo-eburnánt állítunk elő. Olvadáspont: 165—167CC (metanolból). 3. példa dl-14-oxo-3sc, 16x-E-homo-eburnán (kiindulási anyag) 7,0 g (18,0 mmól) l-(2’-etoxikarbonil-etil)-l-etil-l,2,3,4,6,7-hexahidro-12H-indolo [2,3-ajkinolizinium-kloridot 360 ml etanolban 3 g csontszenes palládium jelenlétében hidrogénezünk. A számított mennyiségű hidrogén felvétele után (körülbelül 3 óra) a katalizátort szűrjük, etanollal mossuk, majd a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A párlási maradékot 200 ml vízben oldjuk, az oldatot 5%-os vizes nátriumkarbonát-oldattal lúgosítjuk és diklórmetánnal többször extraháljuk. A szerves fázist magnéziumszulfáton szárítjuk, a szűrletet szárazra pároljuk, az így kapott izomer keveréket 10 ml etanolból átkristályosítjuk. Először 3,7 g (57%) dl-lß-(2’-etoxikarbonil-etil)-la-etil-l,2,3,4,6,7,12,12ba-oktahidro-indolo-[2,3-a]-kinolizin válik ki. Olvadáspont: 136—138 °C (etanolból). Infravörös spektrum (KBr): 3400 (indol XH), 1730 cm-1 (CO-AH,)Mágneses magrezonancia spektrum (CDC1.,) : 8 = 8,12 ppm 1H,S (indol-XH), 7,48—6,99 (4H,m, aromás protonok), 4,00 (2H, J = 7,3 cps, COOCH„ CH3). 1,27-1,04 (6H, két t, J = 7,3 cps, COOCH2 CH., és CH2CH3). Analízis eredmények a C22H3„X202 összegképlet (mólsúly: 354,48) alapján számított % : C 74,53; H 8,53; X 7,90; talált % : C 74,50 ; H 8,47 ; X 7,65. Az anyahígból állás hatására 0,60 g (9%) lß-(2’-etox karbon il-éti I) -la-etil-l,2,3,4,6,7,12,i2bß-oktahidro-indolo[2,3-a]kinolizin válik ki. Olvadáspont: 105—107 °C (etanolból). Infravörös spektrum (KBr): 3320 (indol-XH), 1712 cm“1 (CO.AH5). Mágneses magrezonancia spektrum (CDC13) :8 = =8,78 ppm (lH,s, indol-XH), 7,46—6,90 (4H, m, aromás protonok), 4,16 (2H, J — 7,3 cps, COOCH2CH3), 1,33 (3H,t,J = 7,3 cps, CH2CH3), 0,66 ;3H,t,J = 7,3 cps, COOCH2CH3). Analízis eredmények a C22H30X2O összegképlet (mólsúly: 354,48) alapján számított %: C 74,53; H 8,53; X 7,90; talált %: ' C 74,12; H 8,44; X 7,72. A fentiekben előállított 3,7 g (10,4 mmól) dl-lß-(2’-etoxikarbonil-etil)-la-etil-l,2,3,4,6,7,12,12ba-oktahidro-indolo[2,3-a]kinolizint 170 ml abszolút toluolban a korábbi példákban ismertetett módon gyűrűvé zárjuk. A reakció eredményeként 2,4 g (74,5%) cím szerinti vegyiiletet állítunk elő. Olvadáspont: 165 — 167 °C (metanolból). 4. példa dl-14-oxo-3a,16ot-E-liomo-eburnán (kiindulási anyag) 6,0 g (15,4 mmól) l-(2’-etoxikarbonil-etil)-l-etil-l,2,3,4,6,7-hexahidro-12H-indolo[2,3-a]kinolizinium-kloridot 500 ml vízben 2,0 g 5—10 %-os csontszenes palládium katalizátor jelenlétében hidrogénezünk. A számított mennyiségű hidrogén felvételt után (körülbelül 2 óra) a katalizátort szűrjük, vízzel mossuk. A szűrletet 5%-os vizes nátriumkarbonát-oldattal pH: 9 értékre lúgosítjuk és diklórmetánnal többször extraháljuk. A szerves fázist vízmentes magnéziumszulfáttal szárítjuk, az oldószert eltávolítjuk, majd a kapott 5,5 g izomer-ele. gyet 250 ml abszolút toluolban 0,8 g nátriumhidrid. -szuszpenzió jelenlétében a korábbi példákban is_ mertetett módon gyűrűvé zárjuk. A kapott izomer elegyet diklórmetán-éter elegyéből vagy metanolb ój 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
