180501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bifurándionok előállítására

3 180 501 4 adagolunk 0,05 és 8 közötti, előnyösen 0,25 és 4 kö­zötti A :Co arányban, adott esetben a kobalt-karbo­­nil katalizátor egy részével vagy teljes mennyiségé­vel mint ligandummal képezett addukt formájában. A kobalt-karbonil katalizátort az acetilénhez vagy annak származékaihoz viszonyítva célszerű 5:1 és 100:1 közötti, előnyösen 15:1 és 35:1 közötti acetilén :kobalt arányban használni. A fenti AB1B2B3 általános képletű katalizátorok alkalmazása során azt a meglepő megfigyelést tet­tük, hogy az ismert eljárásokhoz képest a bifurán­­dion-hozamok jelentékeny emelkedést mutattak, egyes esetekben az adalék nélküli katalizátorral egyébként azonos reakciókörülmények mellett elér­hető hozam többszörösére. Jellemző eredményein­ket az 1. táblázatban foglaltuk össze. Az abban példaként bemutatott eredményekből jól kitűnik, 5 hogy a találmány szerinti eljárással 200 — 400 bar nyomástartományban lehet ugyanolyan hozamokat elérni, mint a korábbi eljárásokkal 800—1000 bar nyomáson. A katalizátor módosítását végezhet jük olyan mó- 10 don, hogy oktakarbonil-dikobaltot mérünk be a reakcióelegybe, amelyhez az AB'B-’B'1 általános képletű tercier pnikogén vegyületet adagoljuk lega­lább A:Co — 1:20 és legfeljebb A:Co — 20:1 atom­­arámban, vagy pedig előállítjuk valamely kobalt# 1. táblázat Bifurándionok előállításának reakciókörülményei: irodalmi adatok és a találmányunk szerinti eljárás összehason­lítása. Saját kísérleteknél: oldószer 50 cin® acpton, 0,80 g (2,34 mmól) COa(CO)8, 50 mg liidrokinon. Egyéb források­nál bemérés változó, oldószer aceton. Acetilén AB1B3B3 A/CO Acetilén/ CO nyomás Hőmérsék-Ileakció-Bifurán-Meg­atom-Co mól/ (bar) let (T) idő (h) dión ho-jegyzés arány atomarány zam (%) ÍICj H P(n-Bu), 1:4 32 270 120 10 72,5 a HCjH P(OMe)3 1:4 32 270 120 10 70,5 a HC2H — 0 200 90—100 2,5 14 b HCjH — 0 250 90—100 2,5 20—30 c HCjH — 0 275—315 90 16 30 d, p, f HC2H — 0 32 270 120 10 26 g hc2h — 0 800—1000 90 17 69 d n-PrC2H P(OMe)3 4:1 16,4 270 120 10 21,0 a n-PrC2ü P(OMe), 1:1 16,4 270 120 10 22,0 a n-PrCjH P(OMe), 1:4 16,4 270 120 10 28,4 a n-FrC2H P(OMe), 1:8 16,4 230 120 10 16,5 a n-PrC2H P(n-Bu), 1:4 16,4 270 120 10 27,6 a n-PrCjH PPh, 1:4 16,4 270 120 10 22,4 a n-PrC2H (CH2)2(PPh2)2 1:4 16,4 270 120 10 26,7 a n-PrC2H AsPiij 1:4 16,4 270 120 10 18,7 a n-PrC2H sbrh3 1:4 16,4 270 120 10 19,5 a n-PrC2H — 0 16,4 270 120 10 5 g n-BuC2H P(OMe), 1:4 16,4 270 120 10 27,5 a n-BuC2H — 0 200 110—120 2,5 6 b n-BuC2H — 0 800—1000 100—110 15 58 d n-BuC2H — 0 16,4 270 120 10 9 g n-HexXC2H F(OMe)3 1 :4 16,4 270 120 10 25,6 a PhCjH P(n-Bu)3 1:4 16,4 270 120 10 20,8 a PhC2H P(OMe), 1:4 16,4 270 120 10 21,2 a PhC2H — 0 200 110—120 2,5 4 i> PhC2H — 0 800—1000 100—110 15 6—21 d PhC2H — 0 16,4 270 120 10 4 g a) Találmányunk szerinti eljárás b) 376 900 sz. svájci szabadalmi leírás c) G. Albanesi és M. Tovaglieri: Chim. Ind. (Milano), 41, 189 (1959), d) Sauer J. C. és társai: Am. Chem. Soc., 81, 3677 (1959). e) Oldószer: tetrametil-karbamid f) Csak cisz (Z)-izomer képződik. g) Ellenőrző kísérlet, 2

Next

/
Thumbnails
Contents