180492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indolizin-származékok és ilyen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

5 180492 6 A szinusz tachicardiát a szinuszosomé ütemessé­gének fokozódása okozza, ami viszont a vágusz­­tónus csökkenésének vagy a szimpatikus idegek stimulációjának következménye. Ilyen szinusz tachicardia következik be például pajzsmirigy­­túlműködés vagy eiős szimpatikus túlsúly esetén, amely esetekben a beteg egészsége szempontjából igen kívánatos a szívfiekveneia csökkentése. Ezért nyilvánvaló, hogy a tachicardia leküzdésé­ben hatásos vegyületek igen értékes gyógyászati hatóanyagok azok mellett a gyógyászati hatóanya­gok mellett, amelyek a szív patologikus vagy egyéb abnormális állapotának kezelésében az orvos ren­delkezésére állnak. A tachicardia csökkentésére használatos szerek között elsősorban a B-receptor-blokkoló szereket kell említenünk. Ezek a szerek azonban csökkentik a szívizom oxigénellátását és a szív teljesítményét is. Valószínű, hogy ennek tulajdonítható e szerek nem kívánatos mellékhatása, nevezetesen a szív­­dekompenzáció és a szív-depresszió. A találmány szerinti vegyiiletek ezzel szemben nem mutatnak kardio-depresszáns hatást, így e vegyületek alkalmazásával elkerülhetők a nem kí­vánatos mellékhatások, aminek következtében jelentős haladást érhetünk el az említett blokkoló­szerekhez képest. Az angina pectoris tanulmányozása során klini­kai vizsgálatokban megfigyelték, hogy az anginás beteg vérkeringése az alábbi rendellenességeket mutatja: (R. Charlier, Nouvelle Presse Médicale, 1974, 3. pp. 2407—2410) : 1. A szívizom jóval több oxigént fogyaszt az angina pectoris roham ideje alatt, mint normális körülmények között. 2. A szívizom vérellátása csökken. 3. Az angina pectoris rohamok több mint 95%-át a szimpatikus idegrendszer általános stimulációja okozza. 4. A szívizom teljesítménye haemodinamikai szempontból csökken, vagyis a roham alatt kisebb a percvolumen mint nyugalomban. Tekintetbe véve a fenti klinikai megállapításokat, egy anti-anginális hatóanyagtól azt várjuk, hogy az anginális szindrómára jellemző említett haemo­­dinamikus funkciós zavarokat lehetőleg teljesen hozza helyre vagy legalábbis csökkentse. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek kielégítik ezeket a követel­ményeket. így a találmány szerinti vegyületek az angina pectoris leküzdéséhez és az anginális állapotok hosszú időn át tartó kezeléséhez használható leg­jobb hatóanyagok közé tartoznak. A találmány szerinti eljárással előállítható ve­gyületek közül a legjobb anti-anginális sajátsággal rendelkező vegyület a 2-etil-3-[4-(3-di-n-butilami­­nopropoxi)-benzoill-indolizin szabad bázis alakban vagy egy gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós só, például hidroklorid vagy rnetán­­szulfonát alakjában. Ezt a vegyületet a továbbiak­ban A vegyületnek nevezzük. A farmakológiai vizsgálatok tanúsága szerint az A vegyület egész sor olyan tulajdonsággal rendel­kezik, amely az anginás szindrómára jellemző négy alapvető rendellenesség enyhítésére szükséges, így az A vegyület — csökkenti a szívizom oxigénfogyasztását, mint­hogy egyidejűleg csökkenti a szívfrekvenciát és az artériás vérnyomást ; — növeli a szívizom vérellátását; — anti-adrenerg hatást fejt ki, amely abban nyil­vánul meg, hogy részben gátolja azokat a hemo­­dinamikus zavarokat, amelyeket az a- és ß-re­­ceptoiok stimulációja, vagyis a hipertenzió, a tachicardia és a szívizom oxigénszükségletének növekedése vált ki; — nem szorítja vissza a szív működését, hanem el­lenkezőleg, átmenetileg fokozza azt. Az angina pectoris leküzdésére és anginális ese­tek hosszú időn át való kezelésére ez idő szerint használt hatóanyagok közül meg kell említeni a 2-n-butil-3-(3,5-dijód-4-/?-N-dietilaminoetoxi-ben­­zoil)-benzofuránt, az amiodaront, amely az angina pectoris kezelésében kétségtelenül igen értékes ha­tóanyag. Az A vegyület és az amiodaron összehasonlításá­ból kitűnt, hogy az A vegyület bizonyos szempont­ból felülmúlja az amiodaront, így például a szív­izom oxigénfogyasztásának csökkentésében. Mint fent említettük, a találmány szerinti eljá­rással előállítható vegyületek egyúttal értékes anti-aritmiás szerek is. A farmakológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy ezek a vegyületek az aritmia számos kísérleti típu­sát visszaszorítják vagy gátolják, így például az alábbi rendellenességeket : a) multifokális szívverés-eltolódás, amelyet epi­­nefrin vagy báriumkloiid intravénás injekciójával idézhetünk elő narkotizált kutyán, b) ventrikuláiis extraszisztole, amely narkoti­zált kutyán figyelhető meg az elülső interventrikulá­­ris főverőér elkötése után, c) narkotizált kutyán acetilkolin-oldatnak a jobb pitvar elülső falára való bejuttatása által előidézett pitvar-remegés, d) ventrikuláris tachicardia, amelyet narkoti­zált kutyán idézhetünk elő egy akonitin-nitrát kristálynak a jobb karma elülső falára való elhelye­zésével vagy morfinnal kezelt vagy naikotizált kutyán idézhetünk elő egy nagy strofantin dózis intravénás beadásával. Az A vegyület szabad bázis vagy gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós só alakjában előnyösnek bizonyult a fenti rendellenességek keze­lésére anti-aritmiás szerként. Fai makóiógiai kísérleteink során összehasonlító kísérleteket végeztünk az A vegyülettel és az amio­­daronnal, amely anti-aritmiás sajátságairól is jól isméit. A kutyán végzett kísérletek azt mutatták, hogy a strofantinnal, báriumkloriddal, akonitin-nitráttal, acetilkolinnal vagy az elülső interventiikuláris fő­verőér elkötésével előidézett aritmiával szemben az A vegyület hatásos dózisa intiavénás beadás esetén 5—10 mg/kg, míg az amiodaron hatásos dózisa 10 mg/kg. A kutyán epinefrinnel előidézett ventrikuláris extraszisztoléval szemben az A vegyület hatásos 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents