180473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízzel nem elegyedő folyadékok vegy egyéb hatóanyagok kapszulázására alkalmas, nyomásálló poliuretán-polikarbamid részecskék előállítására
7 180 473 8 az után is. A pH-érték beállítása abban az esetben előnyös, ha a habképződés és az ezzel együtt járó térfogatnövekedés zavarokat okozhat. A habképződésnek a pH-érték beállításával történő megakadályozásán kívül adagolhatunk a rendszerhez habképződést megakadályozó szereket is, mint például triizobutilfoszfátot, melynek alkalmazása savas, illetve bázisokkal reagálni képes hatóanyagok esetén lehet előnyös. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti eljárásban anyag szempontjából egységes poliuretán-polikarbamid részecskék keletkeznek, melyek általában golyó alakúak, külső felületük sima, belül pedig térhálósodási reakoióval keletkező szerkezeti anyagot tartalmaznak. Ennek a belső anyagnak a jelenléte következtében oly mértékben megjavul a részecskék rugalmassága, hogy a találmány szerinti részecskék az eddigiek során még el nem ért nyomásállósággal rendelkeznek, valamint előnyösek alkalmazástechnikai szempontból és a felhasználás szempontjából specifikusak. A találmány szerinti eljárással előállított részecskék belső szerkezete az előállítás feltételeitől függően széles dimenzióhatárok között változhat. Méretük — mint azt kontraszteléktronmikroszkópos, illetve mikroszkópos felvételek mutatják — lehet a molekuladiszperziók méreteihez közel levő tartományba eső méret, mint gél- vagy kocsonyaszerű micella, vagy lehet a mikroszkopikus mérettartományba eső méret, amikoris szivacs- vagy habszerű szerkezet alakul ki, valamint létrejöhet makroszkopikusan látható pórusszerkezet is. Növényvédő szerek hordozóiként előnyösek a mikroszkopikus mérettartományba eső szivacs- vagy habszerű szerkezettel rendelkező részecskék. Ilyen részecskék jönnek létre például, ha a részecskék előállításához 2-etoxi-etiIacetátot vagy etilaoetátot alkalmazunk (v. ö. 1—8. példák). A részecskék mechanikai stabilitását (különösen a nyomásállóságot) az 1. példa szerint előállított részecskéken vizsgáljuk, amikoris gyakorlati szempontból 500—1250 /<m átmérőjű részecskéket alkalmazunk. A vizsgálatok során a növekvő terhelésnél kapott erőfelfutást egy fej segítségével regisztráljuk. A fej és a részecske közötti maximális érintkezési felület átmérője 1 mm/perc terhelési sebességnél mindig a fele a terheletlen részecske átmérőjének. A nyomás hatására bekövetkező alakváltozás vizsgálatánál a találmány szerinti részecskék a 40 N (N = Newton, 1 Newton = 0,102 kilopond) felső méréshatár eléréséig nem törnek, összehasonlító vizsgálatot végeztünk az 1 519 853. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat 1. példája szerinti kapszulával. A kapszula 0,1 N érték elérésénél törik. A mikrokapszulák nyomás hatására bekövetkező alakváltozásának mérésére szolgáló berendezés mérési tartománya 0—40 N. Az 1 519 853. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat 1. példája szerint előállított kapszulák széttöréséhez kifejtett erő csak 0,1 N, de a törés után a kapszulába zárt folyadék kifolyik. Ezzel szemben a találmány szerint előállított, az 1—8. példák szerinti kapszulák átlagos terhelhetősége 40 N-nél nagyobb, aziaz a találmány szerinti kapszulák mérőberendezéssel elérhető maximális terhelés esetén egy esetben sem törnek el. A találmány szerinti kapszulák elasztikusán deformálódnak, és a nyomóterhelés megszüntetése után felveszik eredeti, alakjukat. A kapszulába zárt folyadék egyáltalán nem folyik ki. A találmány szerinti részecskék növényvédelemben való alkalmazhatósága szempontjából lényeges, hogy a részecskék egyetlen alkotórésze sem fitoxikus hatású. A peszticid hatóanyagot hordozó részecskék szárítás után, melyet ismert módszerekkel, előnyösen például porlasz- 1 ássál történő szárítással vagy valamely vízmentesítő szer alkalmazásával végezhetünk, jól alakíthatók. Földeken való alkalmazásuk nehézségektől mentes. A találmány szerinti részecskék belső szerkezete lehetővé teszi a hatóanyagleadás kívánt mértékű késleltetését, és ezzel együtt a kapszulázott hatóanyag hatásának megőrzését. A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példákkal szemléltetjük. Î. példa A vizes fázist a következőképpen állítjuk elő: 2 g (R) Mowdol 4—88-t (87,7 ± 1,0%-os elszappanosítási számú poLivinilaeetát elszappanosításával előállított polivinilalkohol, a 4%-os vizes oldat viszkozitása 4 + 0,5 cP) és 2 g (R) Mowiol 18—88-t (87,7 + 1,0%-os elszappanosítási számú polivinilaeetátbál előállított polivinilalkohol, a 4%-os vizes oldat viszkozitása 18 + 1,5 cP) feloldunk 100 g vízben. A szerves fázist a következőképpen állítjuk elő: 8 mól toluiléndiizocianátból (az izomerek aránya: 2,4:2,6=80:20) 3:1:1 mólarányban alkalmazott hexántriol-l,2,6-tal, butándiol-l,3-mal valamint polipropilénglikol 1000-rel előpolimert állítunk elő. 50 g dioktilftalátot összekeverünk 10 g 2-etoxi-etilaoetáttal, majd az így kapott keveréket összekeverjük 30 g 50%-os előpolimeroldattal. Az előpolimer-keverék oldószere 2-etoxi-etilacetát és xilol 2 : 3 arányú elegye. Az 500 ml űrtartalmú reakcióedényben levő vizes fázishoz (R) Ultra-Turrax intenzív keverő berendezéssel történő erős keverés közben 30 °C hőmérsékleten hozzáfolyatjuk a szerves fázist. A vizes fázisban így finom eloszlásban jelenlevő olaj cseppek keletkeznek. A keletkező olaj cseppek mérete a keverő által létrehozott nyíróerők nagyságától függ, és ebben az esetben 1—20 («m közötti. Amennyiben a kívánt részecskeméretet elérjük, úgy a reakcióelegynek már csak kismértékű keverése szükséges. A reakcióelegy hőmérsékletét 30 perc elteltével 50 °C-ra emeljük és ezen a hőmérsékleten tartjuk 3—4 órán keresztül. Míg a részecskék külső bőre azonnal kialakul, a belső szerkezet csak az utóreakcióban jön létre. A keletkezett diszperziót célszerű még 1 órán keresztül szobahőmérsékle-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 00 05 4
