180472. lajstromszámú szabadalom • Elárás zsírsavnitrilek és glicerin együttes előállítására gliceridekből

5 180472 6 ciózónából gyorsan eltávolítjuk, valamint a már megadott katalizátorokat alkalmazzuk. A glicerinnek a reakciózónából való gyors eltávolításához szükség van arra, hogy a reak­­cióelegyen meghatározott minimális mennyisé­gű ammóniagázt vezessünk keresztül. Ez a meny­­nyiség óránként legalább 200 Nl/1 kg glicerid, előnyösen óránként legalább 400 Nl/1 kg glice­rid. Az átvezetett ammóniagáz mennyiségének felső kritikus határa nincsen, a mennyiségi fel­ső határt legfeljebb gazdasági megfontolások szabhatják meg, ami óránként 1000 NI, előnyö­sen 800 NI ammóniagáz/1 kg glicerid. Az átve­zetett gázhoz célszerűen az átvezetett ammónia­gáz mennyiségére vonatkoztatott 30%, — elő­nyösen 15% mennyiségben — inert gázt, például nitrogént adunk. A kívánt termék megfelelő tisztaságban és hozamban való előállítása szempontjából lénye­ges, hogy a reakcióhőmérsékletet a reakció tel­jes ideje alatt 220—300 °C —előnyösen 230—290 °C hőmérsékleten tartsuk. Előnyösen a reakció kezdetétől a folyamat végéig emeljük a hőmér­sékletet. Ez történhet mind folyamatosan, mind szakaszosan, különösen hőmérsékletprogram formájában. Előnyös hőmérsékletprogram pél­dául, ha a reakciót először addig folytatjuk 220— 240 °C hőmérsékleten, míg az elméletileg vár­ható glicerinmennyiség mintegy 30—70 %-át eltávolítjuk a reaktorból. Ezután a hőmérsék­letet 0,5—5 óra idő alatt folyamatosan vagy szakaszosan 270—300 °C hőmérsékletre emeljük és a reakciót ezután végig ezen a hőmérsékleten folytatjuk le. A reakció befejeződése úgy ismer­hető fel, hogy a szedőedénybe már nem kerül folyadékfázis. Nagyon fontos továbbá a találmány szerinti eljárás szempontjából a katalizátorok kiválasz­tása. Katalizátorként alkalmazhatók szerves kar­bonsavak vagy szulfonsavak ólom-, cink-, kad­­mium-, vas- vagy kobaltsók, valamint ezeknek a keverékei is. Az említett szerves karbonsavak és szulfonsavak különösen a következők: — egyenes vagy elágazó szénláncú nyiltszénlán­­cú, 6—22 előnyösen 8—22 szénatomos karbon­savak, amelyeknek a szénlánca lehet telített vagy tartalmazhat egy vagy több kettős kötést; — alkil-benzolkarbonsavak és alkil-naftalinkar­­bonsavak, amelyek 1—12 szénatomos alkilcso­­portot tartalmaznak; — 6—12 szénatomos egyenes vagy elágazó szén­láncú alkil-csoportot tartalmazó alkilszulfonsa­­vak, amelyekben az alkilcsoportok adott esetben OH-csoporttal lehetnek szubsztituálva és az alkil­­láncban a hidrogénatomok részben — vagy elő­nyösen teljesen — fluoratommal lehetnek he­lyettesítve; valamint egy vagy több 6—12 szén­atomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkil­­csoportot tartalmazó alkil-benzol és alkil-nafta­­linszulfonsavak (ezek lehetnek mono- vagy di­­szulfonsavak) és az alkilláncok karboxilcsoport­­tal lehetnek helyettesítve. A találmány szerinti eljárásban katalizátor­ként alkalmazható sók kationja különösen elő­nyösen a cinkkation. Az anionok szempontjából különösen előnyösek a már említett szulfonsa­­vak, leginkább az alkil-benzol- és alkil-naftalin­­szulfonsavak. Ezek példáiként a következőket említjük meg: n-dodecilszulfonsav, n-oktadecil­­szulfonsav, i-butil-naftalinszuMonsav, n-butil­­naftalinszulfonsav, i-propil-naftalinszulfonsav és oktadecil-benzol-szulfonsav. A találmány szerinti eljárásban katalizátor­ként alkalmazott sók a szabad savakból a meg­felelő fém-oxidokkal állíthatók elő ismert eljá­rások szerint. A szabad szulfonsavakat ismert szulfonálási folyamatokban vagy a megfelelő a'kálifém-szulf on átokból például ioncserével nyerhetjük. A már megadott katalizátorokat adagolhatjuk közvetlenül az említett sók alakjában. Adagol­hatjuk azonban a reakcióelegyhez külön a meg­felelő fém-oxidot és külön a megfelelő karbon­savat vagy szulfonsavat és így a katalizátor a reakció folyamán in situ képződik. Az említett katalizátorokat a találmány szerinti eljárásban a beadagolt gliceridre vonatkoztatva 0,5—75 súlyszázalék mennyiségben alkalmazhatjuk, sza­kaszos eljárás esetén előnyösen 1—25 súlyszáza­lék, különösen 1—10 súlyszázalék mennyiségben, folyamatos eljárás esetén előnyösen 5—75 súly­százalék, különösen 10—30 súlyszázalék meny­­nyiségben. A találmány szerinti eljárásban a mindenkori gliceridet vagy gliceridkeveréket a már említett katalizátorral együtt megfelelő edénybe, például keverőtartályba helyezzük. Beadagolhatjuk a katalizátor teljes mennyiségét vagy csak egy részét és a fennmaradó részt a reakció folyamán részletekben vagy folyamatosan adjuk a reakció­elegyhez. A reaktor gázbevezető berendezéssel rendelkezik, amely lehetővé teszi a gázmennyi­ség mérését, továbbá tartozik hozzá hőmérsék­letmérő-berendezés, fűtőberendezés és adott esetben keverő. A reaktor kondenzálóberende­zéssel van összekötve, amely egy vagy előnyö­sen több 60—120 °C hőmérsékletre felfűtött kon­denzálóedényből áll. A reaktor felfűtése után — amelyet adott esetben nitrogéngázzal történő öblítés követ — az indulási hőmérséklet eléré­se után beállítjuk az ammóniagáz mennyiségét. A kondenzálóberendezésbe belépő reakcióele­­gyet az induláskor nagyrészt a nyers glicerin al­kotja. A zsírsavnitril részaránya a reakció folya­mán egyre inkább nő és a reakció végén jelen­tős mennyiségű tiszta zsírsavnitrilt kapunk. Ek­kor a glicerin eltávolítása már befejeződött. Az ammóniagáz — amelyhez mint már említettük, inert gázt adhatunk — biztosítja a reakció teljes időtartama alatt a reakció folyamán keletkező víz gyors eltávolítását. A kilépő gázt a magával vitt víztől elválasztjuk és adott esetben friss ammóniagázt vezetünk hozzá, majd célszerűen visszavezetjük a reakcióba. A kondenzáló be­rendezésben gyűlik össze az eltávolított reakció­­elegy. Itt a keverék zsírsavnitril-fázisra és nyers glicerin/víz-fázisra válik szét. A reakcióelegyet — miután a kondenzálóberendezést elhagyta — szeparátorba — amely lehet például gőzleválasz­tó — vezetjük és itt mintegy 60—100 °C hőmér­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents